Ferenc pápa: Mindannyiunk feladata, hogy segítsük a visszaélések áldozatait!

Ferenc pápa – 2024. március 9., szombat | 19:01

Március 7-én a Szentatya fogadta a kiskorúak és a kiszolgáltatott felnőttek védelmével foglalkozó pápai bizottság Rómában plenáris ülésre összegyűlt tagjait. Beszédében, melyet betegsége miatt egyik munkatársa olvasott fel, azt hangsúlyozta, hogy „mindannyiunknak feladata, hogy közvetlenül megismerjük a visszaélések következményeit, és engedjük, hogy megrázzon bennünket az áldozatok szenvedése”.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Örömmel köszöntelek benneteket plenáris ülésetek alkalmából. Szívből köszönöm rendkívül fontos munkátokat, egyéni és közös tanúságtételeteket.

Sokan közületek ugyanis a visszaélések áldozatainak gondozására szentelték életüket: ez egy bátor hivatás, mely az Egyház szívéből születik, és segíti az Egyház megtisztulását és növekedését. Az elmúlt tíz év során az a feladatkörötök, hogy „tanácsot adjatok, valamint javaslatot tegyetek a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelmére irányuló legmegfelelőbb kezdeményezésekre” (Praedicate evangelium, 78. cikk), jelentősen kibővült, s körvonalazottabbá vált, mivel arra kértelek benneteket, hogy főleg abban segítsetek, hogy az Egyház egyre biztonságosabb hely legyen a gyermekek és a kiszolgáltatott felnőttek számára. Örülök, hogy ilyen nagy számban vagytok ma itt, és hogy hallhatom a tevékenységetekről szóló friss beszámolót. Buzdítalak benneteket, hogy folytassátok – csapatszellemben – ezt a szolgálatot: építsetek hidakat, működjetek együtt másokkal, hogy hatékonyabb lehessen az emberekkel való törődésetek.

Kérésemre időt és energiát fektettetek az Egyház gyermekvédelmi politikáiról és eljárásairól szóló éves jelentés elkészítésébe. Nem szabad, hogy ez csak egy újabb dokumentum legyen, hanem segítenie kell abban, hogy jobban megértsük a még előttünk álló munkát.

Elcsüggedhetünk a visszaélések botrányát és az áldozatok szenvedését látva, mert a tönkretett életek szövetének újraszövése és a fájdalom gyógyítása nagy és összetett kihívás. De továbbra is elkötelezetten kell dolgozunk! Arra bátorítalak benneteket, hogy menjetek előre, hogy

az Egyház mindig és mindenhol olyan hely legyen, ahol mindenki otthon érezheti magát, és ahol minden embert szentnek tartanak.

Ahhoz, hogy jól végezzük ezt a szolgálatot, Krisztus érzéseit kell magunkévá tennünk: együttérzését, azt, ahogyan megérinti az emberiség sebeit, az irántunk érzett szeretettel átjárt szívét. Jézusban az Atya közel jött hozzánk; testében az Atyaisten minden határon túl közelünkbe jött, s ezzel megmutatja, hogy nincs távol szükségleteinktől és gondjainktól. Jézusban magára veszi szenvedéseinket és hordozza sebeinket, ahogyan azt Izajás próféta könyvének negyedik éneke mondja a szenvedő szolgáról (vö. Iz 53,4). Mi is tanuljuk meg ezt: nem segíthetünk a másiknak hordozni terheit, ha nem vesszük a vállunkra azokat, ha nem gyakoroljuk a közeledést és az együttérzést.

Egyházi védelmi szolgálatunkban a visszaélések áldozataihoz való közelség nem egy elvont fogalom: nagyon konkrét valóság, melyhez meghallgatás, beavatkozás, megelőzés, segítségnyújtás tartozik.

Mindannyiunknak feladata – különösen az egyházi vezetőknek –, hogy közvetlenül megismerjük a visszaélések következményeit, és engedjük, hogy megrázzon bennünket az áldozatok szenvedése, hogy közvetlenül meghallgassuk hangjukat, és gyakoroljuk azt a közelséget, amely konkrét döntésekkel enyhíti fájdalmukat, segít nekik, és egy másfajta jövőt készít elő mindannyiunk számára.

A bántalmazottaknak adott válasz a szívnek ebből a tekintetéből, ebből a közelségből fakad. Nem fordulhat elő, hogy ezeket a testvéreinket nem fogadjuk és nem hallgatjuk meg, mert ez nagyban súlyosbíthatja szenvedésüket. Személyes elkötelezettséggel kell törődnünk velük, s ehhez hozzáértő munkatársak segítségét is igénybe kell vennünk.

Köszönöm mindazt, amit az áldozatok és a túlélők megsegítéséért tesztek. E szolgálat nagy részét bizalmasan végzitek, ahogy azt az emberek iránti tiszteletből tenni is kell. Ugyanakkor e szolgálat gyümölcseinek láthatóvá kell válniuk: az embereknek tudniuk és látniuk kell azt a munkát, amelyet a helyi egyházak védő és gondozó szolgálatát segítve végeztek. Közelségetek a helyi egyházak vezetőihez megerősíti őket a jó gyakorlatok megosztásában és a bevezetett intézkedések megfelelőségének ellenőrzésében. Már kértem tőletek annak biztosítását, hogy a Vos estis lux mundi motu proprio előírásait betartsák, hogy megbízható eszközök álljanak rendelkezésre az áldozatok és a túlélők fogadására és gondozására, valamint annak biztosítására, hogy e közösségek tapasztalata és tanúságtétele támogassa a védelmi és megelőzési munkát.

Tudom, hogy a helyi egyházaknak nyújtott szolgálatotok már most is sok gyümölcsöt hoz, és örömmel látom, ahogy a Memorare kezdeményezés a világ sok országának egyházaival együttműködve alakot ölt. Ez egy nagyon konkrét módja annak, ahogy a bizottság megmutatja közelségét ezen egyházak vezetőihez, miközben megerősíti a védelem érdekében tett erőfeszítéseket. Idővel ez egy szolidaritási hálózatot fog létrehozni az áldozatokkal és azokkal, akik a jogaikért küzdenek, különösen ott, ahol szűkösek az erőforrások és a szakértelem.

Kedves testvéreim, köszönöm a nagy odafigyelést igénylő, fontos szolgálatotokat. Észrevételeitek megtartanak bennünket a helyes irányba vezető úton, hogy az Egyház továbbra is minden erejével azon dolgozzon, hogy a visszaéléseket megelőzze, határozottan elítélje, az áldozatokról együttérzően gondoskodjon, s hogy befogadó és biztonságos hely legyen. Köszönöm kitartásotokat és reményt nyújtó tanúságtételeteket. Szívből adom rátok áldásomat. Imádkozom értetek, és kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria