Ferenc pápa: A mise a mindennapokban tanúsított krisztusi magatartásunkban éri el célját!

2018. április 4., szerda | 18:40

Április 4-én a délelőtti általános kihallgatás keretében a Szentatya a szentmiséről tartott katekéziseinek végéhez érkezett. Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Beszédében Ferenc pápa arról elmélkedett, hogy a Jézussal való szentségi egyesülésnek ahhoz kell minket hozzásegítenie, hogy szorosabb egységbe kerüljünk az emberekkel is, és tanúságot tudjunk tenni Krisztushoz tartozásunkról a mindennapi életben.

Kedves testvéreim, jó napot és áldott húsvétot kívánok!

Láthatjátok, hogy ma virágok borítják a teret: a virágok az örömről, az örvendezésről szólnak. Egyes helyeken a húsvétot „virágzó húsvétnak” is hívják, mert kivirágzik a feltámadt Krisztus: ő az új virág, kivirágzik megigazulásunk, virágba borul az Egyház életszentsége. Ezért van itt ilyen sok virág: az örömünket fejezi ki. Egész héten a húsvétot ünnepeljük, egész héten. Ezért köszönjük egymást továbbra is az „áldott húsvétot” jókívánsággal. Mondjuk közösen: „Áldott húsvétot!” Mindnyájan! [Együtt mondják: „Áldott húsvétot!”] Szeretném, ha áldott húsvétot kívánnánk a szeretett Benedek pápának is – hiszen Róma püspöke volt –, aki néz minket a tévében. Kívánjunk Benedek pápának, együtt, áldott húsvétot! [Együtt mondják: „Áldott húsvétot!”] És egy nagy tapsot; erőset!

A mostani katekézissel befejezzük a misének szentelt katekézissorozatot. A mise ugyanis nemcsak visszaemlékezés, hanem felidézése, újraélése Jézus kínszenvedésének és feltámadásának. A legutóbbi alkalommal eljutottunk az áldozásig és az áldozás utáni könyörgésig. E könyörgés után a mise a pap által adott áldással és a nép elbocsátásával fejeződik be. [1] Ahogyan a kereszt jelével, vagyis az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdtük, úgy a végén a Szentháromság nevében megpecsételjük a misét, vagyis a liturgikus cselekményt.

Ugyanakkor tudjuk jól, hogy miközben a mise befejeződik, elkezdődik a keresztény tanúságétel feladata. A keresztények nem azért mennek misére, hogy hetente elvégezzék a házi feladatot, és aztán letudva megfeledkezzenek róla. A keresztények azért mennek misére, hogy részesüljenek az Úr kínszenvedésében és feltámadásában, utána pedig még inkább keresztényként éljenek: vár rájuk a keresztény tanúságtétel kötelezettsége. Kimegyünk a templomból, hogy „békében járjunk”, hogy elvigyük Isten áldását mindennapi tevékenységeinkbe, otthonunkba, munkahelyünkre, a földi városhoz tartozó elfoglaltságok közé, hogy „megdicsőítsük az Urat életünkkel”. Ha viszont pletykálva megyünk ki a templomból, egymás közt összesúgva: „Nézd azt, nézd amazt…”, tehát ha fecsegünk, akkor a mise nem hatolt el a szívünkig. Miért? Mert nem vagyok képes megélni a keresztény tanúságtételt. Valahányszor kimegyek a miséről, úgy kell kimennem, hogy jobb vagyok, mint amikor bementem: több élettel, több erővel, több kedvvel a keresztény tanúságtételhez. Az Eucharisztián keresztül az Úr Jézus belénk lép, a szívünkbe és a testünkbe, hogy „ki tudjuk fejezni életünkkel a hitben magunkhoz vett szentséget”. [2]

A szertartásból az életbe: tehát tudatában annak, hogy a mise a maga teljességét annak az embernek a konkrét döntéseiben találja meg, aki engedi, hogy személyesen bevonódjon Krisztus misztériumaiba. Ne felejtsük el: azért ünnepeljük az eucharisztiát, hogy megtanuljunk eucharisztikus férfiakká és nőkké válni. Mit jelent ez? Azt, hogy engedjük Krisztust cselekedni tetteinkben: hogy az ő gondolatai legyenek a mi gondolataink, az ő érzelmei legyenek a mi érzelmeink, az ő döntései legyenek a mi döntéseink. És ez az életszentség: úgy cselekedni, ahogyan Krisztus cselekedett: ez a keresztény életszentség. Pontosan megfogalmazza ezt Szent Pál, amikor saját Jézushoz hasonulásáról beszél: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, és már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Ezt az életet pedig, amelyet most e testben élek, Isten Fiának hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,19–20). Ez a keresztény tanúságtétel. Pál tapasztalata minket is megvilágosít: amilyen mértékben meghalunk önzésünknek, vagyis halálra adjuk azt, ami szemben áll az evangéliummal és Jézus szeretetével, olyan mértékben jön létre nagyobb tér az ő Lelkének hatalma számára. A keresztények olyan férfiak és nők, akik engedik, hogy a Szentlélek ereje kitágítsa lelküket, miután magukhoz vették Krisztus testét és vérét. Engedjétek kitágítani lelketeket! Ne legyetek szűkkeblűek, zártszívűek, kislelkűek, önzők, nem! Legyünk tágszívűek, nagylelkűek, széles látókörűek! Engedjétek kitágítani lelketeket a Szentlélek erejével, miután magatokhoz vettétek Krisztus testét és vérét!

Mivel Krisztus valódi jelenléte az átváltoztatott kenyérben nem fejeződik be a misével, [3] az Eucharisztiát meg kell őrizni a tabernákulumban a betegek áldoztatásához és az Úr csendes imádásához az Oltáriszentségben; a szentségimádás ugyanis, akár egyénileg, akár közösségileg, segít, hogy Krisztusban maradjunk. [4]

A mise gyümölcseinek tehát a hétköznapi életben kell megérlelődniük. Úgy is megfogalmazhatjuk, kissé erőltetett képpel: a mise olyan, mint a mag, a búzamag, amely aztán a mindennapi életben kikel, növekszik, és éretté válik a jótettekben, a minket Jézushoz hasonlóvá tevő magatartásformákban. A mise gyümölcseinek tehát a hétköznapi életben kell megérlelődniük. Azáltal, hogy az Eucharisztia szorosabbá teszi Krisztussal való egységünket, voltaképpen felfrissíti azt a kegyelmet, amelyet a Lélek a keresztségben és a bérmálásban adott nekünk, hogy keresztény tanúságtételünk hiteles legyen. [5]

Azon kívül, hogy az Eucharisztia felébreszti bennünk az isteni szeretetet, mit tesz még? Elszakít minket a bűntől: „Minél inkább részesedünk Krisztus életében és minél szorosabbá válik a vele való barátságunk, annál nehezebb lesz halálos bűnnel elszakadnunk tőle.” [6]

Az eucharisztikus lakomában való rendszeres részesedés megújítja, megerősíti és elmélyíti kapcsolatunkat a keresztény közösséggel, amelyhez tartozunk, azon alapelv szerint, hogy az Eucharisztia hozza létre az Egyházat[7],valamennyiünket egybekapcsol.

Az Eucharisztiában való részesedés végül kötelességet ró ránk a többi emberrel, különösen a szegényekkel szemben, ránevel minket, hogy Krisztus testéről átlépjünk testvéreink testére, akikben arra vár, hogy felismerjük, szolgáljuk, megbecsüljük és szeressük őt. [8]

Mivel a Krisztussal való egység kincsét cserépedényben hordjuk (vö. 2Kor 4,7), folytonosan rászorulunk arra, hogy visszatérjünk a szent oltárhoz mindaddig, amíg a paradicsomban nem ízleljük teljesen a Bárány menyegzős lakomájának boldogságát (vö. Jel 19,9).

Mondjunk köszönetet az Úrnak, amiért megadta, hogy közösen újra felfedezhettük a szentmisét, és megújult hittel engedjük magunkat ehhez a Krisztussal való valóságos találkozáshoz vonzani, hiszen ő nemcsak meghalt és feltámadt értünk, hanem kortársunk is! Életünk is legyen mindig „virágzó”, mint a húsvét, nyíljanak benne a remény, a hit és a jótettek virágai! Találjunk mindig erőt ehhez az Eucharisztiában, a Jézussal való egyesülésben! Áldott húsvétot mindenkinek!

JEGYZETEK

[1] Vö. A római misekönyv általános rendelkezései, 90.

[2] Római misekönyv, collecta-imádság hétfőn, húsvét nyolcadában.

[3] Vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 1374.

[4] Vö. ugyanott, 1378–1380.

[5] Vö. ugyanott, 1391–1392.

[6] Ugyanott, 1395.

[7]Vö. ugyanott, 1396.

[8] Vö. ugyanott, 1397.

Fordította: Tőzsér Endre

Fotó: Vaticannews.va

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-nagycsutortok-este-annak-van-legnagyobb-hatalma-aki-leginkabb-szolgal
Ferenc pápa nagycsütörtök este: Annak van legnagyobb hatalma, aki leginkább szolgál!

Április 18-án a Szentatya a Rómához közeli Velletri település börtönében mutatta be a nagycsütörtök esti misét, amelynek keretében megmosta tizenkét különböző nemzetiségű fogvatartott lábát. Az elítéltek közül lelkileg is sokan készültek az alkalomra, például meg is gyóntak.

2019. április 18., csütörtök
erdo-peter-mutatta-be-nagycsutortok-esti-szentmiset-esztergomban-96211
Erdő Péter mutatta be a nagycsütörtök esti szentmisét Esztergomban

Április 18-án, nagycsütörtökön este Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi bazilikában. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

2019. április 18., csütörtök
Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle