Fábry Kornél Debrecenben: Aki időt tölt Jézussal, annak helyreáll a lelkivilága

2019. január 8. kedd 17:39

Fábry Kornél, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) általános titkárságának főtitkára volt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szervezésében megvalósuló „NEK-tek – Veletek” programsorozat vendége január 5-én.

A főtitkár az egyházmegye fenntartásában működő köznevelési intézmények pedagógusainak és a hitoktatóknak tartott előadást a debreceni Megtestesülés-templomban.

A NEK-tek – Veletek sorozat keretében, a 2020-as budapesti eucharisztikus kongresszusra készülve Debrecenben minden hónap első szombatján délután 3 órakor kezdődik a program az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének eléneklésével, amit előadás és szentségimádás követ, majd szentmisét ünnepelnek a jelenlévők.

Fábry Kornél az előadás bevezető gondolataiban történelmi visszatekintést adott az eucharisztikus kongresszus megalakulásról, bemutatta a jelenlévőknek a közelgő budapesti nemzetközi esemény küldetését, beszélt a feladatokról és az előkészületekről.

A vízkereszt vigíliáján bemutatott szentmise homíliájában Kornél atya hangsúlyozta, az ünnep görög neve (epifánia: megjelenés) arra utal, hogy Isten Jézus Krisztusban emberként közénk jött, és elhozta nekünk az üdvösséget. A főtitkár kiemelte, hogy a napkeleti bölcsek látogatása azt is kifejezi, hogy Jézus mindenkiért emberré lett; ez pedig arra mutat rá, hogy bárhonnan elindulhat az ember, a kereszténység nyitva áll előtte.

A Betlehem név jelentése ez: „kenyér háza”, a jászol pedig az állatok eledelének helye. Mindkettő különös jelentéssel bír. Isten előre tudta, hogyan tervezi a megváltásunkat, és azt is, hogy a kenyér és a bor színe alatt közöttünk akar maradni. Minden szentmisében a „kenyér házában” vagyunk jelen, és az életünk megváltozik, amikor találkozunk Jézussal az imádságban, a Szentírásban, és legfőképpen a szentáldozásban – fogalmazott a szónok, aki hitéről tanúságot téve megosztotta a hívekkel, hogyan alakult életében az Oltáriszentséggel való kapcsolata.

Elmondta, hogy ötgyermekes, katolikus, templomba járó családban nőtt fel. Szülei nemcsak vallásosak, hanem valóban hívő emberek voltak, ez abban is megmutatkozott, hogy vezető beosztásban dolgozó gépészmérnök édesapjának Isten mindig többet jelentett az előmenetelénél. Abban az időben ugyanis nem nézték jó szemmel, ha valaki gyakorolja vallását. Kornél atya felhívta a figyelmet arra is, hogy a hívő családba született ember életében is el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor a hit a sajátjává válik, vagyis megtér. Az ő ideje a piarista gimnáziumban töltött évek után, huszonkét éves korában jött el. Francia szakra járt az ELTE-re, és egyszer, amint a Szentírást olvasgatta, lenyűgözte az, ahogy az Apostolok cselekedeteiben az egyszerű halászemberek tanúságtételéről olvasott, arról, hogy ezek a halászok Jézus nevében csodákat vittek végbe.

Hol vannak ma azok a csodák, amelyekről a Szentírás ír? – hangzott el a kérdés. Kornél atya életét a Szentlélek-szeminárium és ennek két fontos eleme változtatta meg: az életgyónás, amely után újra azt az örömöt, megkönnyebbülést tapasztalta a szívében, mint az első szentgyónás alkalmával; valamint az imádság, amit érte mondtak, hogy betöltse a szívét a Szentlélek. Ez, mint elmondta, olyan erővel hatott rá, hogy énekelve, táncolva tette meg az utat hazáig. Onnantól kezdve pedig egész kalandsorozaton ment keresztül, Jézus nevében imádkoztak beteg, műtétek előtt álló emberekért, és valóban megtapasztalták a gyógyulás csodáját. Hiszen a Szentlélek ma is ugyanúgy működik, mint Jézus idejében.

A legnagyobb ajándékok mégsem ezek a tapasztalások voltak az életemben – folytatta Fábry Kornél –, hanem Isten, aki önmagát adja az Oltáriszentségben. Amikor ez tudatosult bennem, mindennap találkozni akartam vele, ezért naponta járultam szentáldozáshoz, ami a mai napig töretlen az életemben.

Kornél atya arra is felhívta a figyelmet, hogy sokszor mi, hívők válogatunk a templomok között, pedig egyedül csak az a fontos, amit a Szentírás mond: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). – Ezt minden katolikus felszentelt pap – függetlenül a körülményektől, esztétikumtól, az ő személyétől – be tudja mutatni a szentmisén. Kell ennél több? – tette fel a kérdést a szónok.

Isten előtt nagyon kedves, ha felajánlásként egymás utáni kilencven napon keresztül szentáldozáshoz járulunk. Isten megadja nekünk azt, amit kérünk – folytatta a szónok, és elmondta, ő amerikai nagybátyja megtéréséért imádkozott, és Isten meghallgatta kérését, nagybátyja halálos ágyán meggyónt és áldozott. „Azt gondolom, a Jóisten szereti a hűséget. Ha mindenki időnként Jézussal töltene egy kis időt, helyreállna az emberek lelkivilága.”

A napi egyórás szentségimádást a szemináriumban kezdte el Fábry Kornél. És ez azóta is tart. Kaposfüredi plébánosként a saját templomában is bevezette a rendszeres szentségimádást. Akkoriban körülbelül negyven ember járt misére, nyolc évvel később pedig, a szentségimádásnak és a keresőket megszólító Alpha-kurzusoknak köszönhetően több mint négyszázra emelkedett a hívek száma.

Kornél atya a szentségimádás életeket mentő szerepét bizonyító példákkal zárta tanúságtételét. Egy mexikói városban évente 3600-nál több gyilkosság történt, majd egy pap kezdeményezésére kialakítottak egy kápolnát, ahol állandó szentségimádásra volt lehetőség, és elkezdtek a hívek éjjel-nappal imádkozni. Néhány évvel később a gyilkosságok száma a tizedére csökkent, és megemelkedett a papi hivatások száma. Egy másik példa szerint az egyik utcai misszió alkalmával megkérdezték egy fiatalembertől, akar-e Jézussal találkozni. Nem igazán értette, miről beszélnek, de társuk bevitte őt a templomba az Oltáriszentség elé, és a megszokott udvarias bemutatkozás formáját alkalmazva „bemutatta őket egymásnak”, majd a fiatalembert otthagyta Jézussal. Megtörtént a találkozás, néhány perc múlva az ifjú meghatódott, és megtért.

Meg lehet élni a személyes találkozást Jézussal, és leginkább az Eucharisztiában. Mindent meg kell tennünk azért, hogy lehetőleg minden szentmisén – amely életünk csúcsa és forrása – áldozzunk. Életünkben a Jézussal való kapcsolat a legfontosabb. Tapasztaljátok meg a kegyelmét, szeretetét a szentáldozásban, mert Ő az, aki segít jóvá lenni. Az erőnk elfogy, szeretetünk véges, de az Övé végtelen. A három királyok útjukban hazafelé sok embernek elmondhatták, hogy megtalálták a Messiást, nekünk is ugyanezt kell tennünk. Térjetek haza a napkeleti bölcsek küldetéstudatával, hogy minél többen halljanak arról, hogy van örök élet, bűnbocsánat és újrakezdési lehetőség – biztatott Fábry Kornél vízkereszt ünnepén Debrecenben.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
Vezető híreink – olvasta már?
alljatok-gyermekeitek-mellett-apak-napi-koszonto-ferenc-papaval
Álljatok gyermekeitek mellett! – Apák napi köszöntő Ferenc pápával

A Katolikus Egyházban hagyományosan Szent József ünnepén állítjuk a középpontba az apákat. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Ferenc pápa 2014. március 19-én elmondott katekézisét az apaságról. Imádkozzunk az apákért, és kérjük Szent József közbenjárására Isten gazdag áldását életükre!

08:01
papp-miklos-edzesterve-nagybojtre-iii-resz-olvass-nap-mint-nap-jakab-apostol-levelebol
Papp Miklós edzésterve nagyböjtre, III. rész: Olvass nap mint nap Jakab apostol leveléből!

Papp Miklós görögkatolikus parókus rendhagyó edzésre hív a nagyböjtben. Takarítsuk ki fejünk „faliújságját”, és olvassunk el mindennap egy fejezetet Jakab apostol leveléből – ajánlja a kihívás harmadik részében.

2019. március 18. hétfő