Kilencven éve szentelték fel az árpádföldi Szent Anna-templomot

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén megjelent Kovács Péter, a kerület polgármestere is, akinek köszönhetően az önkormányzat anyagi támogatást nyújtott a templom felújításához.

Már kora reggel fiatalok és idősebbek érkeztek a templomhoz, hogy a plébánián 2013 óta plébániai kormányzóként szolgáló, lengyel származású Nowaczek Mariusz kérésének megfelelően süteményeket, üdítő italokat hozzanak a közösségi házba, ahol később, az ünnepi szentmise után közös agapén vettek részt a környékről érkező hívek.

A templom viszonylag kicsi, a hívek lelkesedése annál nagyobbnak tűnt. Szólt ez a megújult templomnak, de beszélgetve velük az is kiderült, hogy nagyon örülnek a lublini egyházmegyéből érkezett papjuknak is, aki idejét nem sajnálva szervezi a környék hitéletét, a különféle programokat, támogatja a plébánián szerveződő csoportok munkáját.

A szentmise elején a hívek és az egyháztanács nevében köszöntötték a bíboros főpásztort, illetve a plébánia fiataljait képviselő gyerekek átnyújtották Erdő Péternek a templom mézeskalácsból készült makettjét.

Válaszában a főpásztor örömének adott hangot, hiszen, mint mondta, örül, hogy megújult a templom, melybe élő hittel járnak az emberek. Hozzátette: nem csupán a falakat hozták rendbe, tudja, itt a szívekben is élő közösség, templom működik.

Kilencven évvel ezelőtt szentelték fel ezt a templomot – folytatta a főpásztor –, ezért különös ünnep a mai nap. A védőszent Szent Anna, Szűz Mária édesanyja emlékeztet bennünket a család fontosságára és arra, hogy Krisztus beleszületett az emberiség nagy családjába. Ha felidézzük ennek a templomnak a történetét, akkor azt látjuk, hogy az emberek hosszú éveken át ideiglenes helyeken jöttek össze szentmisére. Végül létre tudták hozni Istennek ezt a házát. Az igazi templom tehát mindannyiunk szívében van. Hittel és szeretettel jövünk az imádság helyére. Isten ugyan mindenütt jelen van, de a felszentelt templomban különös módon is átéljük közelségét, imádjuk a tabernákulumban lévő Oltáriszentséget. Erőt, segítséget, megvilágítást kérünk életünk minden helyzetére. Adja Isten, hogy ez a templom mindig megteljen hittel és élettel, legyen vonzó minden nemzedék számára. Krisztus körül találjuk meg igazi otthonunkat.

Homíliájában a bíboros a felolvasott evangéliumi rész kapcsán visszautalt arra a részére a Szentírásnak, melyben Jézus rákérdez tanítványaira: kinek tartják őt az emberek. Péter ekkor mondja neki: Te vagy a Messiás. Erdő Péter hangsúlyozta, ezután az evangéliumi jelenet után következik a mai vasárnapon felolvasott szakasz, melyben Jézus megjövendöli kínszenvedését. Péter ezzel kapcsolatos tiltakozását Jézus keményen elutasítja. Mint a főpásztor mondta, ez a jelenet is bizonyítja, hogy Jézus korában várták a Messiást, de sokféle módon, a maguk elgondolása szerint. Vártak egy királyt, felszabadítót, másrészt vártak egy igazi főpapot, akinek rituális tisztasága minden kérdés felett áll, s vártak egy nagy prófétát is, aki az igazság tanítója lett volna. Ehhez képest Jézus azt mondta: nem vállalja a három feladat egyikét sem abban a formában, ahogy azt kortársai gondolták.

Jézus szerepét és küldetését csak akkor érthetik meg a tanítványok, ha figyelik szavait, tetteit, ha őt tekintik mércének, nem pedig saját elképzelésüket. Az emmauszi úton világosodik meg bennük, hogy tényleg voltak ilyen jövendölések, tényleg ezt kellett elszenvednie a Messiásnak. Jézus szegődött az úton melléjük, ő világosította meg elméjüket az írások értelméről.

Mindezzel így vagyunk mi is. Hogy mit kíván tőlünk a hitünk, mit kíván tőlünk Isten, azt sokszor a saját kedves elgondolásunk szerint próbáljuk meg kiszínezni, vagy megválaszolni. Az igazság az: vannak forrásaink. Jézusra kell figyelnünk. A keresztény hit központja Jézus személye. Ezért kell olvasnunk a Szentírást, legalább naponta öt percig. Megelevenedik az egész hitvilágunk. Emellett imádkozni kell Jézushoz, hogy mutassa meg az utat, adja meg a választ életünk különböző helyzeteiben. Hol tudunk imádkozni? Elvileg mindenhol lehet. De az a csönd, az a meghittség, amelyet a templom ad, és az az imádat, mely a tabernákulumban jelen levő Oltáriszentséget, azaz Krisztust illeti, az imádságnak különleges lehetőségét adja. A legerőteljesebb eligazító életünkben tehát ez a fajta személyes találkozás lehet Krisztussal. Ezért egy ilyen megújult templomban különösen érezzük az imádság lehetőségét, különösen érezhetjük Krisztus közelségét. Szeretettel kívánom mindazoknak, akik ebbe a templomba járnak, hogy Jézussal legyenek élő kapcsolatban, áldja meg családjaikat, tetteiket, hiszen küldetésünk van, sugároznunk kell Krisztus szeretetét és örömét magunk körül a világban – fejezte be szentbeszédét Erdő Péter.

A szentmise végén a bíboros megáldotta  a belső terében megújult templomot, ezt követően pedig megnyílt a templom történetét bemutató kiállítás a közösségi házban.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír