„Némán a kiürített oltár előtt” – Veres András nagypénteki szertartást vezetett Győrben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor prédikációjában rámutatott arra, hogy minden szentmise alkalmával emlékezünk Jézus szenvedésére és kereszthalálára, az Újszövetség egyetlen áldozatára, de nagypénteken ezt sajátos módon tesszük. Ezen a napon nem celebrálnak szentmisét, hogy Jézus keresztáldozatára irányítsák a figyelmet. Jézus az áldozatot bemutató főpap, aki meghalt a kereszten. Az ószövetségi főpapok ünnepi ruhába öltöztek, amikor áldozatot mentek bemutatni. A mi főpapunk, Jézus Krisztus ruháitól megfosztva mutatja be áldozatát. Az ószövetségi főpapok méltóságteljesen mondták az imákat, a mi főpapunk csak kínok között, fuldokolva tud imádkozni.

A győri megyéspüspök kiemelte, a nagypénteki liturgia célja, hogy bevezessen bennünket Jézus szenvedésének titkába. A szertartás vezetői ezért borulnak le némán a kiürített oltár előtt, ezért énekeljük a passiót, ezért fejezzük ki hódolatunkat a kereszt előtt. A nagypénteki liturgiában Jézus szenvedésének drámája mutatkozik meg számunkra. Jézus szenvedésében fel kell ismernünk a saját szenvedésünket, a saját életünk nehézségeit. Jézus szenvedése azért volt egyedülálló, mert benne az Isten szenvedett. Egyetlen ember szenvedésének sincs olyan következménye, mint Jézus passiójának – tette hozzá Veres András. Jézus a mi bűneink miatt szenvedett, az általa elviselt kínok árán hozta el számunkra a megváltást, az üdvösséget. Jézus szenvedésében fel kell fedeznünk Isten irántunk való szeretetét, és erre a szeretetre nekünk is szeretettel kell válaszolnunk: úgy, hogy Istennek tetsző módon élünk.

„Aki szeret engem, az megtartja tanításomat” – mondta Jézus (Jn 14, 23). Az isteni szeretetre választ adunk akkor is, amikor szenvedő testvéreinknek segítünk: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt 25,40). Miként Sík Sándor piarista szerzetes, költő írja: „Ó lelkem, durva kendő, / Mocsoktól keserű: / Nézd, mennyi vár esendő / Arc. amit letörülj: / Kar nincs elég ölelni, / Mindenfelé: / Vert arcok, s valamennyi / A Krisztusé.” Minden embertársunkban Jézus szenved, s amikor mi szenvedünk, Jézus nem hagy magunkra, együtt szenved velünk. Szent-Gály Kata író, költő úgy fogalmaz, hogy a hittel szenvedők „Krisztus legbelsőbb munkatársai”. Veres András reményét fejezte ki, hogy ez az ünnep mindannyiunkat segít abban, hogy közelebb kerüljünk az értünk szenvedő Krisztushoz, és rajta keresztül azokhoz az embertársainkhoz, akik segítségre, vigasztalásra szorulnak.

A szentbeszédet követően, a főpásztor vezetésével a papság és a hívek a megváltás kegyelmének kiáradását kérték minden emberre, külön imádkoztak a zsidókért, a nem hívőkért, a világ vezetőiért és a szenvedőkért.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Nagy Lajos/Győrfotó

Magyar Kurír