Veres András ünnepi szentmisét mutatott be az utolsó vacsora emlékére

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor a szentmise kezdetén hangsúlyozta, Egyházunk azt kívánja, hogy minden kereszténynek fontos legyen az Oltáriszentség megalapításának emlékére bemutatott szentmisén való részvétel, hiszen Krisztus az Eucharisztiában nekünk ajándékozta önmagát. A jelenlévőknek megköszönte buzgóságukat, és kérte, hogy imádkozzanak azokért, akik távol maradtak a templomoktól ezen az estén.

A győri megyéspüspök prédikációja elején arra kérte a híveket, hogy képzeljék magukat az utolsó vacsora termébe. Ha ezt teszik, megérezhetnek valamit ennek a vacsorának a lelkületéből, abból a furcsa érzésből, amely Jézust és apostolait eltöltötte. A húsvéti lakoma elfogyasztása a zsidók számára hálaadás, egy örömteli ünnep volt, emlékezést jelentett az egyiptomi fogságból való kiszabadulásra. Az utolsó vacsora termében azonban ott rejlik az a feszült hangulat, amely már elővételezi a nagypéntek szomorúságát. Talán az apostolok is sejthettek valamit, de nem igazán értették, amit Jézus már megjövendölt, hogy közel van szenvedésének ideje. Az örömteli hangulatot átjárja az a szomorúság, ami az apostolok számára Jézus elvesztését, Jézus számára a földi élet befejezését jelenti.

Ezt követően Veres András Jézus alázatosságáról elmélkedett, Pál apostol filippiekhez írt leveléből idézve: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Jézus nemcsak az Atya előtt volt alázatos, hanem az emberek előtt is: megmosta apostolai lábát. A szolgák által végzett munkát vállalta magára, ezért nem meglepő Péter tiltakozása. Jézus a lábmosást követően felteszi a kérdést tanítványainak: megértették-e, amit tett?

A főpásztor kiemelte, hogy a jézusi alázatosságot mindannyiunknak el kell sajátítania. Problémaként említette, hogy vannak olyan munkák, amelyeket egyesek megvetnek. Az is előfordul, hogy a családban végzett munkát valaki nem érzi magához méltónak. Hazánkban a kórházakból lassan elfogynak az ápolók, és nemcsak azért, mert nyugatra mennek dolgozni a magasabb bér reményében, hanem mert egyre kevesebben választják ezt a szakmát hivatásuknak.

Minderre válasz a szeretet. Csak az tud alázattal szolgálni, akiben van szeretet. A szeretet tesz képessé bennünket arra, hogy szolgáljunk. Ha valakit szeretünk, a mások által megvetett munkát is örömmel vállaljuk érte, hogy kimutassuk iránta való szeretetünket. Miként Péter apostol írja első levelében: „Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” Elsajátítandó erény az alázat. Apró figyelmességek és jócselekedetek által elhozhatjuk embertársaink életébe a békét és az örömet. Jézus tanításával hív bennünket erre: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát” (Mt 11,29). A lélek nyugalmát megtalálni azt jelenti, hogy alázattal és szeretettel fordulunk egymáshoz.

Azonban nemcsak azt kell észrevennünk, hogy Jézus az alázat gyakorlására hív, hanem az ő alázatos jelenlétét is fel kell fedeznünk a világban. A kenyér és a bor színe alatt kiszolgáltatta magát nekünk, embereknek. Csak alázatos lélekkel, az Oltáriszentséghez méltó módon vegyük magunkhoz Krisztus testét – tette hozzá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Jézus azért maradt közöttünk a kenyér és a bor színe alatt, hogy állandó kapcsolatunk legyen az Atyához, és egyetlen közbenjárónként tőle kapjunk új erőt, új hitet és új reményt. Veres András homíliáját egy történelmi példával folytatta. A történészek szerint az első világháború egyik legvéresebb és leghosszabb csatája zajlott a nyugati fronton, Verdunnél a németek és franciák között. A németek minden utat lezártak, mégsem tudták elfoglalni a francia várost, mivel a város lakóinak volt egy földalatti összeköttetése az anyaországgal, Franciaországgal. Jézus is ilyen összeköttetés. Soha nem fogjuk erőtlennek érezni magunkat, hiszen ő hitünk megerősítője, testünk és lelkünk erőforrása. Ezzel a hittel járuljunk a szentáldozáshoz, és kérjük, legyen életünk tápláléka.

A prédikációt a lábmosás szertartása követte, amelynek keretében a főpásztor tizenkét férfi lábát mosta meg. Az oltárfosztást megelőzően az Oltáriszentséget őrzési helyére kísérték.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír