„Az ügyünk közös: a gyerek” – Piarista tanoda nyílt Sátoraljaújhelyen

Megszentelt élet – 2016. október 21., péntek | 13:10

Miben áll a piarista titok? Milyen pluszt adhat egy tanodának, ha piarista kezelésbe kerül? Október 20-án, a sátoraljaújhelyi Új Hely Tanoda megnyitóján ezekre a kérdésekre kerestünk választ.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Jézus és a gyerekek között különleges kapcsolat volt, mert Istenhez különösen közel állónak látta őket – mondja köszöntőjében Labancz Zsolt tartományfőnök. – Rendalapítónk ezért is különösen fontosnak érezte, hogy neveléssel és oktatással megpróbálja kiegyenlíteni a gyermekek társadalmi hátteréből fakadó különbségeket. A szociális helyzetük megváltoztatására törekvés nemcsak keresztény jótékonyság, hanem társadalmi és politikai tevékenység is. A magyar piaristák nyolc-tíz éves álma válik ma valóra, mert már legalább azóta töprengtünk azon, hogyan járulhatnánk hozzá a szegény gyermekek társadalmi integrációjához. Ez a tanoda szerető környezetet akar biztosítani a fejlődéshez, tanulással és játékkal egyaránt. Most egy kétéves tanodai ciklus indul el, de utána is maradni akarunk: saját forrásból vagy adományokból biztosítani fogjuk a hosszú távú működést.”

Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere hatásos fordulatokkal indítja beszédét: „Magyarország nem akkora ország, hogy hagyhatná: egymillió ember napról napra éljen benne. És nem olyan gazdag ország, hogy hagyhatna több százezer fiatalt szakma, végzettség nélkül felnőni. Hiszen ha ez történik, nem kapnak lehetőséget a kiteljesedésre, helyük megtalálására, és könnyen »másodrangú állampolgárokká« válnak. A tanodarendszer fontossága éppen abban rejlik, hogy a »középpolgári« és a nincstelen, sok esetben roma családok közötti szakadékot szűkítse, vagy pallót fektessen fölé. Köszönet illeti a piarista rendet, hogy belevág ebbe a nagy feladatba, és folytatja a korábbi, szintén eredményes sátoraljaújhelyi tanodák munkáját, amelyeket a cigány önkormányzat és szociális intézmények működtettek. Nemcsak az ide járó gyerekek, hanem családjaik is esélyt kapnak ezzel. Kívánom, hogy mindenkinek váljon be a számítása: a gyerekek szeressenek idejönni, a rend pedig lehessen büszke az új intézményére.”

„Néhány napja, október 17-én nyitottuk meg a tanodát, számos elhivatott pedagógussal, akik a környékbeli iskolákban tanítanak – folytatja Szabó László SP, az új intézmény piarista munkatársa. – Három tanulócsoportban harmincöt gyerekkel foglalkozunk. Amíg nem tudunk saját otthont kialakítani, az önkormányzat által biztosított épületben fogunk működni. A helyi református misszió is bekapcsolódik a munkánkba. Az a célom, hogy mindannyian, akik a gyerekekért tenni akarunk, megérthessük és éljük a piarista karizmát.”

Fábrikné Király Klára szakmai vezető a tanoda programjáról beszél a gyerekeknek. „Nemcsak tanulni fogunk – nyugtatgatja őket –, hanem sportolunk, táncolunk, éneklünk, rajzolunk is majd, a lányok a háztartás vezetésébe, a fiúk pedig a fúrás-faragásba kóstolhatnak bele nálunk. Lesznek kirándulásaink és főzőcskézős családi hétvégéink is, amelyekre a szüleiteket és a testvéreiteket is várjuk.”

„Ki szeret tanulni?” – próbál ráijeszteni a gyerekekre Pál László református lelkész, majd elcsodálkozik, amikor egy kislány felemeli a kezét. „Nem a tanulást szeretjük – vélekedik aztán –, hanem a tudást, amelyért megküzdünk. Nem a bőrszín és a származás a lényeg, hanem hogy emberek legyünk. A legemberibb, legbölcsebb emberek nem a legképzettebbek, és sok kiváló ember származott alacsony sorból.”

A beszédek után a tartományfőnök megáldja a tanodát, a munkatársakat és a gyerekeket, majd családias hangulatban falatozni kezdünk.

„Papként, tanárként, szerzetesként, vagyis egész piaristaságommal próbálok itt jelen lenni, és arra törekszem, hogy ne csak kollégákként dolgozzam együtt a tanártársakkal, hanem mint olyan testvéreimmel is, akikkel közös a küldetésünk” – hangsúlyozza Szabó László, de többet mond nála az, ahogyan a gyerekek beszélgetésünk közben is fesztelenül oda-odajönnek hozzá, és megszólítják, kérdezgetik. Látszik, hogy közelebb érzik magukhoz, mint egy átlagos tanárt vagy papot.

„A tanoda azért jó, mert van hova járniuk, tartozniuk a gyerekeknek – véli a tanár Keresztesné Budai Ilona, aki már a harmadik kétéves tanodai ciklusát kezdi idén ősszel. – A piaristák részvétele szerintem a lelki töltetben nyilvánul meg. Úgy látom, László atya attól függetlenül ugyanazzal az odafigyeléssel foglalkozik a gyerekekkel, hogy ki vallásos, ki nem. Az ügyünk közös: a gyerek. Jellemző részlet, hogy azok a gyerekek, akik az iskolában etikát tanulnak, itt, a tanodában mindenképpen hittanra akarnak járni. Mert azt László atya tartja. Hogy mivel fogja meg őket, annak a titkát még nem ismerem. De valószínűleg komoly köze van ahhoz, hogy piarista.”

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria