„Nektek sokkal nehezebb üdvözülni!” – Egyiptomban koncertezett a Szent Angéla Gimnázium kórusa

2018. december 2., vasárnap | 19:10

A közelmúltban Egyiptomban koncertezett a budai Szent Angéla Ferences Gimnázium öregdiák-énekkara. A kórus vezetőjével, Semjénné Menus Gabriellával és két tagjával, Zsinka Márta és Sirák Blanka 12. osztályos tanulókkal beszélgetünk.

– A koncertkörútra a kairói Shabab El Anba Rewis nevű kopt egyházi kórus és kamarazenekar hívta meg Önöket, amely testvérkapcsolatot ápol a Szent Angéla Ferences Gimnázium Ön által vezetett öregdiák énekkarával. Hogyan jött létre ez a barátság a két kórus között?

Semjénné Menus Gabriella: A Szent Angéla Ferences Gimnázium öregdiák énekkara lassan tíz éve működik. A ferences rendtartomány céljai között szerepel a keleti keresztényekkel való kapcsolattartás, és az, hogy minden lehetséges módon segítsük őket. Ezen az alapon utaztunk már többször is a Közel-Keletre, így alakult ki testvéri cserekapcsolat a kairói Shabab El Anba Rewis egyházi kórussal. Tavaly ők koncerteztek nálunk, Budapesten és Tihanyban, mi pedig idén októberben adtuk vissza a látogatást. Kairóban, a kopt kulturális centrumban és Alexandriában, egy ferences templomban koncerteztünk.

– Miben mutatkozik meg a keleti keresztényeknek nyújtott segítség?

S. M. G.: Elsősorban a lelki szolidaritásban. A világ legtöbbször tudomást sem vesz arról, hogy milyen súlyos atrocitások érik a kopt keresztényeket 2011, de gyakorlatilag évszázadok óta. Gyakran elhallgatják a tényeket. A koptok folyamatos támadásoknak, a legbrutálisabb erőszaknak vannak kitéve. Ha valaki azért keresi fel őket, hogy megerősítse a velük való keresztény testvéri kapcsolatot – vállalva a veszélyt is, hiszen ez a terület nem tartozik a legbiztonságosabbak közé –, az óriási lelki többletforrást jelent számukra. Megerősítést kapnak, hogy nincsenek egyedül.

– Diákként hogyan élték meg, hogy ilyen fiatalon eljuthattak az egyik legősibb kultúra földjére?  

Zsinka Márta: Már az is nagyon érdekes volt, hogy egy másik kontinensre utazhattunk, megismerkedhettünk egy teljesen más kultúrával, és élőben láthattuk a történelemkönyvekből tanultakat: a piramisokat, a szfinxet vagy az egyiptomi múzeumokban őrzött több évezredes, csodás tárgyakat.

Sirák Blanka: Hatalmas élmény volt mindnyájunk számára, hogy eljuthattunk egy másik országba, bepillanthattunk egy, a miénktől különböző kultúrába. Egyiptomban minden más, mint amit itthon megszoktunk. Rendkívül érdekes volt számunkra látni az apróbb és nagyobb különbségeket, például az étkezésben, az öltözködésben. A legmeghatározóbb tapasztalat az volt számomra, hogy az ottani keresztény közösség tagjainak jóval erősebb a hitük, mint nekünk. Könnyű itthon kereszténynek és hívőnek lenni, amikor nem fenyeget semmi veszély, biztonságban vagyunk, de Egyiptomban az emberek az életüket is odaadnák – és ha rákényszerülnek, oda is adják – a hitükért. Ez számunkra is megerősítés. Nekik pedig az jelentett örömet, hogy a látogatásunkkal megmutattuk: nincsenek egyedül, számíthatnak ránk, lelkileg mindenképpen.

S. M. G.: Az ember Egyiptomban, a koptok közelében szembesülhet azzal, hogy Európában a puha vasárnapi kereszténység a jellemző. Elmegyünk a templomba, gyónunk, áldozunk – természetesen ez is nagyon fontos. Egyiptomban azonban a kereszteléskor rátetoválják a kisgyermek kezére a kopt keresztet, hogy élete során soha, semmilyen körülmények között ne felejthesse el, hová tartozik. Néhány évvel ezelőtt történt az a döbbenetesen tragikus esemény, amikor egy, kopt keresztény gyermekeket szállító iskolabuszt támadtak meg terroristák. Egyesével leszállították a diákokat, és feltették nekik a kérdést: Megtagadod a hitedet? Áttérsz a muzulmán vallásra? Nemet mondtak. Lelőtték őket. A gyerekek látták a buszból, hogy a terroristák végeznek a társaikkal, de egyetlenegy sem tántorodott meg közülük. Tavaly nyáron az egyiptomi ferences kórus, amely most vendégül látott bennünket, hangversenyt adott a pesti ferences templomban. A koncert vége felé előállt egy fiatalember, a kezében egy saját maga által készített ereklyetartóval. Egy tégla volt benne, rajta azoknak a vére, akik a húsvéti terrortámadásban vesztették életüket, amikor a templomból kiözönlő híveket legyilkolták a dzsihadisták. Közöttük volt a fiatalember édesanyja és nővére is. A barátkozós beszélgetésen a kórustagjaink kifejezték együttérzésüket, és azt mondták neki: borzalmas, amin keresztül mentek, el sem tudjuk képzelni, hogy lehet így élni, nagyon sajnáljuk őket. A fiatalember pedig így válaszolt: Nem kell sajnálnotok minket, nektek sokkal nehezebb üdvözülni! A mostani látogatásunk vége előtt nem sokkal, egy pénteki napon is terrortámadás ért három buszt, Kairótól délre. A püspök másnap már a mártírokról beszélt. A kopt keresztények kairói múzeumában 2011 óta a meggyilkolt hívek nevét egy táblára vésik fel, fölötte látható az arcképük, a kép alatt pedig egy vitrinben valami a személyes tárgyaik közül. Megrendítő volt látni az előre elkészített üres helyeket! A kopt keresztények tisztában vannak azzal, hogy az erőszak nem szűnik meg, de ez nem tántorítja el őket hitük nyilvános megvallásától, gyakorlásától. Nyilván nem azt a következtetést kell levonnunk mindebből, hogy akkor lehetünk erős hitű keresztények, ha folyamatos megpróbáltatások közepette élünk, de a hitünket mindenképpen bátrabban kell felvállalnunk. Különösen abban az Európában, amely a szemünk láttára omlik össze, talán éppen azért, mert megtagadta a keresztény gyökereket, és messze túllépte azokat a határokat, amelyeket az isteni törvény elrendelt.

– Gimnazista diáklányokként Önök milyen tanulságokat vontak le az Egyiptomban tapasztaltakból?

Zs. M.: Különleges élmény volt számomra a Gabi néni által említett fiatalemberrel való találkozás és beszélgetés. Annak ellenére, hogy az édesanyja és a nővére is a gyilkos merénylet áldozata lett, derű és remény áradt az egész lényéből. Látszott rajta, hogy teljes őszinteséggel, lélekből éli meg a hitét. Ez a kettős tragédia erőt adott neki ahhoz, hogy még jobban ragaszkodjék a hitéhez.

S. B.: Nagyon sokat beszélgettünk ezzel a fiatalemberrel a kint tartózkodásunk során. Soha nem érződött rajta, hogy sajnáltatná magát, vagy hogy azzal kérkedne, milyen erős a hite. Minden természetes volt benne. A koncerteken ott ült az első sorban, végigmosolyogta az egészet, jó volt ránézni, erőt merítettem a derűjéből. Mindenkivel vidáman, közvetlenül beszélgetett. Óriási erőforrást jelentett látni azt, hogy valaki egy ilyen megrendítően tragikus eset után is képes megőrizni a hitét, reményteljesen nézni a jövőbe.

– Képes-e a zene összekötni a különböző kultúrájú, vallású, eltérő világnézetű embereket?

S. M. G.: Meggyőződésem, hogy igen. Annyira biztos vagyok ebben, hogy magamnak úgy szoktam ezt megfogalmazni: a zene közvetítő közeg ember és Isten, s ilyen módon az emberek között is. Hatására valami olyasmit értünk meg egymásból, amit csak a zene képes elmondani, a szöveg nem is mindig fontos. A dallam nem csupán az érzelmeket szólítja meg. A zene révén megérezzük a transzcendenciát, Isten mérhetetlen nagyságát. Néha elegendő ehhez egyetlen gyönyörű harmónia. Az egyik koncertünkön egy nagypénteki szöveget énekeltünk, a keleti és a nyugati egyház nyelvén, görögül, latinul és a saját nemzeti nyelvünkön. „Szent az Isten” – tulajdonképpen ennyi a szöveg. A hideg rázott bennünket, pedig nem először énekeltük, mégis, valahogy mindenkinek benne volt a szíve-lelke ebben az énekben. Ez már nem a koncertről szólt, hanem arról, amit a szöveg közvetít. Ült a közönség soraiban egy bácsi, aki talán Venezuelából menekült Egyiptomba. Ez már önmagában kuriózum. Nem beszélt még arabul, nem értette a mi szövegünket sem, de sírt. Azt mondta, eddigi életének legfelemelőbb élménye volt ez a néhány perc, az ének magával ragadta a lelkét. A zene egy parányi résen át bepillantást enged a transzcendenciába, és kicsit közelebb kerülünk annak megsejtéséhez, hogy mit is jelenthet az örök élet.

Zs. M.: Nagyon lényeges a zene közösségépítő ereje. Hatalmas élményt jelentett számunkra a közös éneklés. Amikor az egyik előadás után együtt táncoltunk az egyiptomiakkal, annak is megvolt a közösségépítő ereje.

S. B.: Nagyon igaz, hogy a zene összehozza az embereket, kölcsönösséget szül. Amikor a koncertek után táncot tanítottunk az egyiptomiaknak, ők viszonozták ezt. Egyik este pedig felváltva énekeltünk magyar és egyiptomi népdalokat. Nem beszéltünk közös nyelvet, a zene mégis összehozott bennünket. 

– Mondhatjuk azt, hogy a szép zene hatására az ember néhány percre jobbnak érezheti magát, és akár állandósulhat is benne ez az érzés?

S. M. G.: Nagyon szeretném, hogy így legyen! 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magya Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 2-i számában jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-az-abortusz-soha-nem-az-valasz-amelyet-nok-es-csaladok-keresnek
Ferenc pápa: Az abortusz soha nem az a válasz, amelyet a nők és a családok keresnek!

Május 25-én a Szentatya a „Yes to Life” konferencia résztvevőit fogadta. „A törékeny élet drága ajándékának gondozása” című konferenciát a Világiak, Család és Élet Kongregációja szervezte. A magyar sajtóban leegyszerűsítve jelent meg a pápa beszéde, amit most teljes terjedelmében olvashatnak.

09:55
-miert-csak-szakallas-embereket-latni-templomi-kepeken-derus-egyuttlet2-gyori-szeretetnapon
„Miért csak szakállas embereket látni a templomi képeken?” – Derűs együttlét a győri Szeretetnapon

Május 25-én ismét szeretetnapot rendeztek Győrben, amelynek minden bevétele Böjte Csaba Szent Ferenc Alapítványát illeti. Nagyszalontai sportközpontra gyűjtenek.

2019. május 26., vasárnap
Útravaló – 2019. május 27.

Útravaló – 2019. május 27.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. május 27.

Mai evangélium – 2019. május 27.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Jn 15,26–16,4a

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle