A hegyi beszédet követve – Kalocsára zarándokoltak a kalocsai iskolanővérek intézményeinek dolgozói

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén koncelebráltak Fekete Szabolcs és Retkes Zsolt iskolalelkészek, valamint a székesegyház lelkipásztorai.

Bábel Balázs szentbeszédében rámutatott, a nagyböjti idő az elmélyülés, az összeszedettség megszentelt ideje; ezért olvassa az Egyház ebben az időben a szentmisékben szakaszonként Jézus legnagyobb tanító és erkölcsi útmutatást adó beszédét, a hegyi beszédet.

Ez a beszéd nagyon sok vitára adott alkalmat az Egyház története folyamán. Magyarázni kell a mondatait – tette hozzá a főpásztor, és leszögezte: ebből is látszik, hogy a Katolikus Egyház nagyon helyesen jár el akkor, amikor azt mondja, hogy a Szentírás magyarázatot kíván; nem elég csak a sola scriptura, amikor a magunk elgondolásai szerint magyarázzuk a Bibliát, akkor születnek a szekták.

A jézusi irgalom tanításáról szólva az evangéliumi részlet alapján az érsek hangsúlyozta, hogy az irgalom a legmagasabb rendű emberi erkölcsi magatartás.

Az irgalom nem feltétlenül a pénzadományt jelenti – mondta –, viszont mindig kapcsolódik a megbocsátáshoz. Az irgalmas szamaritánus, ha rokonát mentette volna meg, nem lett volna dicséretre méltó, de mivel egy régi ellenséget, egy zsidó embert mentett meg, ezért tettében benne volt a megbocsátás is.

Az érsek felidézte Victor Hugo A nyomorultak című regényét. Mindenki által ismert rész, hogy a szökött fegyencet a nyomozó visszaviszi az öreg plébánoshoz, aki az ellopott kegytárgyakról azt mondja, hogy ő ajándékozta neki. Ez a tény olyan hatással van a bűnözőre, hogy megtér. E jelenetet lélektanilag sokan kifogásolták, mondván, hogy nem valóságos. A börtönök dolgozói is sokszor úgy érzik, hogy a fogvatartottak megtérése nem minden esetben őszinte. Ennek ellenére az irgalom és a megbocsátás, ha nem is vált ki közvetlenül fordulatot, mégis jobbá tesz minket. Végül is Istent utánozzuk, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. Ezért mondja Jézus: „legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes”. A tökéletesség pedig a legmagasabb rendű erkölcsi cselekedetet viszi végbe: a megbocsátás tettét. Aki ezt megpróbálja, Istent akarja követni. Embernek lenni az embertelenségben nem mást jelent, mint hasonlítani Istenre. Rengeteg alkalom van erre a mai világban.

A „Ne ítélkezz!” jézusi parancsról is elmélkedett a főpásztor. – Jézus nem vonta kétségbe a társadalmi rendet – emlékeztetett. – Ezt tanította: „Adjátok meg Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré.” Az ő perében éppen az volt a bűn, hogy az igazságszolgáltatás rosszul működött. Pilátus tudta, hogy Jézus nem bűnös, de félelemből kiszolgáltatta. Jézus nem a törvényes ítélet végrehajtásának elhalasztását kérte. A kritikai észrevétel fontosságát tanította; nem ítéletmentességről van szó, hiszen akkor semmilyen rangsort nem lehetne felállítani sem a művészetben, sem a tudományban, sőt, nem lehetne osztályozni sem. Viszont nem szabad elítélni az embert mint személyt. Az bezárná egész jellemét, és kilátástalanná tenné életútját. Ebben a formában nem szabad ítélkezni. Jézus különbséget tett bűn és bűnös között, és elküldte a Szentlelket paraklétoszként, azaz védőügyvédként.

A jó ügyvéd nem tagadja le a bűnt, látja azt, de keresi a mentő körülményeket. Gondoljunk a házasságtörő asszony esetére – mondta Bábel Balázs. – A törvény szerint meg kellett volna kövezni. Jézus nem mondta azt, hogy hunyjanak szemet a bűn felett, hanem azt mondta az asszonynak: „menj, és többet ne vétkezzél”. A bűnt bűnnek mondja, de nem ítéli el az embert úgy, hogy az többé jó nem lehet. Főként a pedagógusnak kell erre vigyáznia. Nem szabad korlátozni a gyermekeket, hanem segíteni kell a fejlődésüket. Az emberből, még a rossznak látszóból is ki kell hozni a legjobbat.

Végül az adakozásról beszélt a kalocsa-kecskeméti érsek. Felhívta a figyelmet arra, hogy amikor Jézus azt mondja, jó mértékkel adakozzunk, nem az emberi mértékre gondol. Az ember az „adok, hogy adj” elv alapján cselekszik. Istent azonban nem lehet nagylelkűségben felülmúlni; a mi jóságunkat Isten többszörösen visszaadja.

Ez a tanári lét fontos elve is. A befektetett munka nem azonnal térül meg. Akiről nem is gondoltuk, mégis komoly emberré vált: a pedagógus türelme és szeretete, szolgálata nélkül ez nem lett volna lehetséges – mutatott rá Bábel Balázs érsek.

A zarándoklat a szentmisét követően előadásokkal és beszélgetéssel, valamint szentségimádással folytatódott.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír