A keresztény hit tanítása

Nézőpont – 2024. március 17., vasárnap | 12:00

Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Nagyböjt ötödik vasárnapján a felajánló könyörgésben azért imádkozunk, hogy a közösség tagjait tisztítsa meg az áldozat ereje, „miután a keresztény hit tanításában részesültek”. A szent negyven nap szentírási olvasmányai olyan rendszert alkotnak, amely minél teljesebb képet szeretne adni nekünk erről a tanításról.

A nagyböjt első felének hétköznapjain az időszakhoz illeszkedő evangéliumi és hozzájuk kötődő ószövetségi olvasmányokat olvasunk.

Ősi hagyományt követve nagyböjt negyedik (Laetare-) vasárnapjától pünkösd ünnepéig az Egyház liturgiája János evangéliumát követi.

A nagyböjti vasárnapok ószövetségi olvasmányai átfogó ívet rajzolnak az üdvösség történetéről. Az első héten a távoli múlt eseményei, a második vasárnap Ábrahám személye, a harmadikon a pusztai vándorlás történései bontakoznak ki előttünk. A negyedik vasárnap a királyság korába csöppenünk. Az ötödik vasárnapon pedig prófétai jövendöléseket olvasunk a Krisztusban beteljesülő jövőről: A évben a megelevenedő csontmezőről (Ez 37,12–14), B évben az új szövetség ígéretéről (Jer 31,31–34), C évben pedig az új kivonulásról (Iz 43,16–21).

Az evangéliumi szakaszok gondosan vezetik gondolatainkat húsvét felé. Az első vasárnapon mindig elkísérjük a negyven napra pusztába vonuló Urat. A másodikon színeváltozását szemléljük. Az ezt követő három vasárnap az olvasmányrend három évében a nagyböjti időszak három eltérő dimenzióját bontja ki: A évben a keresztség, B évben Jézus örök életet adó húsvéti kereszthalála, C évben a megtérés és Isten irgalma áll az evangéliumok figyelmének fókuszában.

Nagyböjt ötödik vasárnapján emblematikus evangéliumi szövegeket olvasunk. A évben Lázár feltámasztását, C évben a házasságtörő asszony történetét. B évben Jézus bennünket is meghív, hogy életünket érte elveszítve megmentsük azt az örök életre.

A liturgia így tanít bennünket, és kéri az Atyát arra, hogy „életutunkat azzal az odaadó szeretettel járjuk, amellyel Fiad szerette a világot, és halálra adta értünk önmagát” (vö. az ötödik vasárnap collectája).

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria