A helynök előadásában rámutatott arra, hogy Isten a jó szándékú adakozókat kedveli, akik Isten dicsőségére tevékenykednek: munkájukat, idejüket, anyagi javaikat nem sajnálják. Rámutatott a praktikus dolgokra, egy-egy szolgálatot végző és vállaló csoport feladatára. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az egyházi szolgálatot végzők lelkületére, viselkedésére, példamutató életére.
Az összejövetelen felolvasók, sekrestyések, harangozók, énekesek, énekvezetők, előimádkozók, templomtakarítók és -díszítők, perselyezők, koszorúfők (rózsafüzér-koszorúk vezetői), tanácstagok is részt vettek. Mint Fiser János elmondta, a hitoktatók, kántorok és ministránsok is ehhez a célcsoporthoz tartoznak. Nekik más időpontokban szerveznek összejöveteleket: a kántorok egy hét múlva találkoznak, a ministránsok számára a nyáron rendeznek táborokat, míg a hitoktatók az iskolaév folyamán általában két alkalommal gyűlnek össze.
A találkozó résztvevői teljes búcsút nyerhettek önmaguk vagy hozzátartozóik számára, ugyanis szentmise előtt együtt vonultak be a szent kapun, majd Mellár József atya vezetésével az irgalmasság kápolnájánál a Szentatya szándékára imádkoztak.
A szentmisét Fiser János általános helynök mutatta be Mellár Józseffel és Király Tiborral, Bogdán József és Masa Tamás lelkipásztor pedig gyóntatott.
Mellár József homíliájában a Szűzanya példáját állította a résztvevők elé: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38) Beszélt a hűséges szolgáról is, aki éberen virraszt.
Az összejövetel résztvevői és a helynök felköszöntötték a találkozó napján 50. születésnapját ünneplő Mellár Józsefet.
Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria









