A mester érintése – Megáldották a nyírgelsei közösségi házat

A nyírgelsei görögkatolikus templom szomszédságában álló épületet ma kifejezetten közösségi házként használják az egyházközség hívei és a település lakói, de az épület mindig is a közösség szolgálatában állt.

Százötven évvel ezelőtt görögkatolikus iskola működött benne, egy tanteremmel, a háború után azonban már nem maradhatott egyházi fenntartásban. 1996-os visszaigénylése után tíz évvel újra az Egyház birtokába került. Egy ideig a védőnői szolgálat telephelyeként, a templom felújítása idején misézőhelyszínként használták.

A tavaly év végére befejezett felújítás után immár az egyházközség tagjai, de a település minden lakosa számára is használható közösségi ház lett belőle.

Megszentelésére Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspököt kérte fel a helyi parókus, Kerékgyártó András. Az ünnepi eseményre április 24-én, Tamás vasárnapján került sor.

A közösségi ház megáldása és átadása előtt a főpásztor vezetésével Szent Liturgiát ünnepeltek a település görögkatolikus templomában.

A húsvét utáni időszak az öröm és az ünnep ideje, de ahogyan az evangéliumban is szerepel: a tanítványoknak is szükségük volt Jézus Krisztus megerősítésére – erről beszélt Szocska Ábel püspök prédikációjában.

A tanítványok látták, hogy a mestert megkínozzák, eltemetik, és nehéz volt elhinniük, hogy mégis él, hogy feltámadt. Erre az üzenetre mindenkinek szüksége van, hogy Isten időről időre megerősítsen minket, mint Tamást egy érintés által, hogy mi is higgyünk – hangsúlyozta a főpásztor.

„A mester érintése – jelölte meg az ünnep mottóját a szónok. – Nem Tamás hozzáállásán van a hangsúly, hanem azon, hogy Jézus megérinti az ő szívét, megtiszteli őt.

Nem baj, hogy kérdések fogalmazódnak meg bennünk, üzeni ezzel Jézus. Bátran tegyük fel kérdéseinket. Nem baj, ha nem értünk dolgokat, forduljunk hozzá bizalommal, ő majd segít.”

A megyéspüspök történeteket is beleszőtt szentbeszédébe, többek között egy öreg hegedűről, mely mindaddig értéktelennek tűnt az azt megvásárolni akarók számára, amíg egy művész fel nem hangolta és el nem játszott rajta egy dallamot. A hegedű a mester érintésétől lett értékes, mint ahogy Tamás apostol hozzáállása is a mester érintésétől lett az.

Nekünk is erre van szükségünk: van, amikor a hívek jelenléte, van, hogy egy orvos gyógyítása vagy az Ukrajnából menekülőknek adott ölelés válik ilyen megerősítő érintéssé – mondta a szónok. – A közösségi ház szentelése is így válhat a mester érintésévé. „Akik oda betérnek, hátha felismerik: amikor bajban vagyunk, számíthatunk a mesterre, mert az ő érintése az, ami képes az értéktelent, a fájdalmasat, a gyengét is értékessé tenni.”

„Mindannyiunkat arra hív a feltámadott Krisztus, hogy mi legyünk azok, akik az ő érintését, azaz az ő biztató szeretetét, tetteinek jelentőségét továbbítjuk mások felé. Mi, akik hazamegyünk a templomból, legyünk a Mester érintése, hogy Jézus Krisztus rajtunk, keresztényeken keresztül tudjon másokat is megérinteni.”

Ne a körülményeken, a hogyanokon gondolkozzunk, hanem merjük elhinni, hogy „Krisztus általunk képes és akar is segíteni – fogalmazta meg az üzenetet a főpásztor. – Ahogyan Tamáson keresztül annyi emberen tudott segíteni, ugyanúgy minket is, akik Tamáshoz hasonlóan kételkedők, botladozók, hitetlenek vagyunk, megerősít szeretetével, hogy rajtunk keresztül segítsen, érintésünk által másokat is megerősítsünk.”

A Szent Liturgia után a papság a hívekkel együtt vonult a közösségi házhoz, melyet Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök szentelt olajjal megkent, a házigazda, Kerékgyártó András atya megtömjénezett és Kiss Zsolt esperes-parókus szenteltvízzel meghintett.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír