A mi szerzetesünk: Beller Tilmann schönstatti atya

2016. február 2. kedd 19:54

A megszentelt élet – ma véget érő – évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Kértük olvasóinkat, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –, mit jelent ő számukra. Beller Tilmann atyára Csermák Kálmán és Alice emlékezik.

Beller Tilmann atya (1938–2012) P. Kentenich Józsefnek, a Schönstatt nemzetközi lelkiségi mozgalom alapítójának és atyjának tanítványa volt.

Lehetetlen, hogy Tilmann atyát ilyen szűk keretek között átfogóan bemutassuk.

Most csak néhány mozzanatot szeretnénk felidézni, hogy megvilágítsuk a mi szerzetesünk alakját, aki huszonhét éven át vezetett bennünket, akinek a munkatársai lehettünk, akinek munkásságát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Caritate Christiana díjjal ismerte el 2008-ban.

Tilmann atya így vázolta nagy tervét és vízióját a jövő egyházáról: „A plébániatemplomok körül egyre inkább a keresztény családok házai is őrségben állnak annak tudatában, hogy az Úr ott él a házasság szentségében, ott működik a Szentlélek a bérmálás kegyelme által, és a keresztény házak összekapcsolódnak egymással. A szeretet hálója keletkezik.”

E nagy célt szem előtt tartva közel száz családban maga szentelt háziszentélyeket, vagy pedig személyesen indította el a családokat az életszentségre vezető úton. Számtalan lelkipásztori beszélgetést folytatott házaspárokkal – gyakran családlátogatás alkalmával –, melyek során sokan életre szóló eligazítást kaptak tőle. „Miközben Tilmann atya nézett és hallgatott bennünket, a szívünket is látta. A Szűzanya közeli munkatársa volt. Ha tanácsot adott, előtte mélyen elgondolkodott és imádkozott; beszélt a Jóistennel és Máriával, és csak utána szólalt meg. Öröm volt látni, mennyire szereti a gyermekeket.”  Segített abban, hogy jobban megértsük belülről magunkat, és a Jóisten vezetését jobban megismerjük.

Ami feltehetően a legmaradandóbb és legjelentősebb, hogy több száz családot hagyott itt maga után, amelyeket elindított az életszentség útján.

Tilmann atya 1983-ban kapott hivatást arra, hogy hazánkban dolgozzon a családokkal. Megtanult magyarul, és anyanyelvünkön huszonöt éven át tartott családos lelkigyakorlatokat. Segédkezett olyan családközösségek létrejöttében, amelyeknek tagjai a hétköznapokban is tudatosan és elmélyülten élik meg házasságukat, Istennel való kapcsolatukat.

„Ötéves házasok voltunk, amikor Tilmann atyával először találkoztunk. Éppen a legjobb időben! Megéltük, hogy rátaláltunk arra, amit kerestünk. Ennek köszönhetjük házasságunk fejlődését; gyermekeinket; gyermeknevelésünket, élethivatásunk felfedezését.

Tilmann atya elénk és belénk élte a meleg, családias, szent egyházat, és ezzel megerősítette hitünket, elköteleződésünket.”

Tilmann atya kibontotta előttünk, hogy mi Isten terve korunkban a házassággal, a családdal, és ehhez járható utat is mutatott a hétköznapokban.

Szent II. János Pál pápának szavait idézte: „Ahogy Isten a régi időkben szent prófétákat, papokat, szerzeteseket választott ki, hogy üzenetét elvigyék a világba, ma szent családokat is épít, hogy a szeretet sugárzó tűzhelyei legyenek.”

„Ebből szűrtem le a felismerést, (mely öntudatlanul már betöltött) hogy egy férfinek is lehet fő hivatása a családja, hogy nincs ma korszerűbb projekt a családépítés munkájánál.”

Sokszor visszanyúltunk Tilmann atyának a férfi és női sajátosságokról tartott előadásaihoz, és erőt merítettünk belőle, döntéseinkben útmutatóként használtuk.

A Jóisten jó és irgalmas. Mint a Szűzanya eszköze, Tilmann atya önmagát a háttérbe szorította, és Isten irgalmát, szeretetét sugározta maga körül. Legfőbb üzenete, evangéliuma ez volt: „A Jóisten jó és irgalmas.” Ő tudta, érezte, élte át ezt talán a legjobban.

Köszönjük, Tilmann atya!

Csermák Kálmán és Alice

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
eutanaziaba-segiteni-vagy-szeretettel-betakarni
Eutanáziába segíteni, vagy szeretettel „betakarni”?

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában egy éve jelent meg életvédelemről szóló kiadványunk: Vincenzo Paglia „Nővérünk, a halál” című kötete. A könyvhöz kapcsolódva Beran Ferenc erkölcsteológus írt cikket.

2018. november 16. péntek
huszonot-eves-gyori-apor-vilmos-iskola
Huszonöt éves a győri Apor Vilmos-iskola

1993. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a győri Apor Vilmos Iskolaközpont. Az iskola diákjai és pedagógusai püspöki szentmisével és kiállításmegnyitóval ünnepelték meg a 25. évfordulót november 11-én.

2018. november 15. csütörtök