A napelemtől a komposztálóig – Teremtésvédelem a jezsuita mindennapokban

„Mivel ugyanaz az Atya teremtett minket, láthatatlan kötelékek kapcsolnak össze a világmindenség összes létezőjével, egyfajta világcsaládot alkotunk, olyan emelkedett közösséget, amely szent, szerető és alázatos tiszteletre indít minket” – olvassuk Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában. A szöveg szerint bár az ember kiemelt szerepet kapott a teremtésben, ez felelősséggel is jár. Vajon jó gazdái-e ezen javaknak a magyar jezsuiták?

A teremtett világ iránti gondoskodás nem újkeletű, sőt Szent Ignác óta jelen van a Jézus Társasága életében. A rendalapító így ír a Lelkigyakorlatok című művében: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét megmentse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse a cél elérésében, amelyre teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák”.

A Társaság történelme bővelkedik olyan példákban, amikor a rend tagjai mindent megtettek, hogy jó gazda módjára cselekedjenek. Például Szluha János Nepomuk 18. századi, Brazíliában tevékenykedő magyar misszionárius leveleiből (melyeket A kegyes Isten kedvezéséből… címen jelentetett meg a Jezsuita Kiadó) is kiviláglik, hogy a jezsuiták már ekkor olyan önfenntartó missziós telepeket hoztak létre a dél-amerikai őserdők mélyén, ahol az őslakosok és a természeti értékek védve voltak az Európából érkező, kizsákmányoló hódítóktól.

Ugorjunk előre a 20. század első felébe, amikor Kerkai Jenő SJ 1935-ben megalapította a KALOT-ot, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságát. A szervezet, amellett, hogy az agrárproletariátus helyzetének megoldásán munkálkodott, mai szóval mindezt fenntartható kisgazdaságok létrehozásával képzelte, ahogy a mozgalom céljait összefoglaló 1937-es Vezérkönyvben is olvasható: „[a korábbi paraszti réteget] a helyi adottságoknak megfelelően, 1-2 holdnyi területhez kell juttatni, ahol mindegyikük belterjes kertgazdálkodásra, baromfitenyésztésre rendezkedhetik be. […] Különben is a belterjesen folytatott kertgazdálkodás – legalábbis belföldi piaci viszonylatban – törpe- és kisgazdaságaink jövedelmezőségét nagyban fokozhatja”.

Ami napjainkat illeti: a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia 2022-ben nyolcrészes fórumsorozatot indított, amely a Laudato si' enciklika nyomán kereste a párbeszédet a hit és a tudomány között. A 16 előadás nyolc tématerületet érintett: partnerség, zöld gazdaság, fenntartható életmód, fenntartható közösségek, szegénység, társadalmi igazságosság, éghajlatváltozás, környezetváltozás. A fórumok előadói közül – többek közreműködésével – az FFJA-n belül alakult Átfogó Ökológia Műhely vezetője, Benedek József úgy gondolja, „a párbeszéd eredményeként az ökológiai válságról adott tudományos kutatás főbb eredményei konkrét alapot nyújthatnak az etikai és lelki téren teendőknek”.

Napelem a jezsuita központ tetején

A magyar jezsuiták központjában a Laudato si’ szellemisége kézzelfoghatóan is tetten érhető. És nem csak abban, hogy a Horánszky utcai központ tetőzetén és más egységeknél is évek óta napelem üzemel. „Már a Párbeszéd Háza 2011-ben befejeződött felújítása során megjelentek a teremtésvédelem szempontjai, például nagy hangsúly került a szelektív hulladékgyűjtők elhelyezésére, és a munkatársakat időről időre emlékeztetjük is a rendeltetésszerű használatukra” – magyarázza Tóth-Füredi Anna, a Műszaki és Üzemeltetési Iroda munkatársa. Tavaly pedig a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium kezdeményezésére a Jezsuita Szigeten elindult a komposztálás. Az irodai teakonyhákon komposztgyűjtő vödröket helyeztek el, melyeket a munkatársak ürítenek a kollégium udvarán létrehozott nagy komposztálóba. Ezt a komposztot a kollégisták rendszeresen átforgatják, így hamarosan az ebből keletkezett humusz a Jezsuita Sziget növényeit táplálja majd.

„Új beruházásoknál alapelv, hogy minimalizáljuk a környezeti terhelést, de sajnos az építkezések törvényszerűen hulladékkal járnak. Mindemellett fontos, hogy az intézményekben, amikor egy eszköz cserére szorul, mindig szem előtt van a »zöld« megoldás” – mondja Krómer Ádám, a provincia műszaki igazgatója. Így például a kiégő izzókat és fénycsöveket szép lassan mindenhol felváltják az energiatakarékos LED fényforrások. Ez a mentalitás két éve vált különösen fontossá, amikor az ukrajnai háború következményeként megugrottak az energiaárak. Amint azonban Tóth-Füredi Anna beszámol róla, a nehézségeknek a teremtésvédelem terén némi hozadékuk is volt. A Jezsuita Szigeten energiatakarékossági intézkedéseket vezettek be, hideg hónapokban a Párbeszéd Háza termeit csak rendezvények idejére fűtik fel, egyébként temperálás történik. A munkatársak télen hétfőn és pénteken otthonról dolgoznak, hogy az így meghosszabbított hétvégén kevesebb fűtésre legyen szükség. Bár ezeket a lépéseket az anyagi szükség szülte, a remények szerint a takarékos szemlélet hosszú távon is megmarad az intézmények életében.

Hogy erre a reménykedésre van alap, azt mi sem mutatja jobban, mint a jezsuita kézben lévő leuveni Collegium Hungaricum példája. „Bár a belga környezetvédelmi szabályozások szigorúak, a takarékos hozzáállás nem külső nyomásra alakult ki a társadalomban – mondja Mossóczy Katinka Zsófia rektor. – Ha hideg van, a belgák nem a házukat kezdik felfűteni, hanem felöltöznek. Minden beköltöző diákunknak elmondjuk, hogy itt óceáni éghajlatra számítsanak, így a házban takarókat biztosítunk, és készüljenek arra, hogy melegen kell öltözniük.”

A belga kormány afelé tereli a társadalmat, hogy a túlzott gázfogyasztás helyett szigeteljék az épületeket, erre támogatásokat biztosítanak. Így például a Collegium Hungaricum műemlékvédelem alatt álló épületének felújításakor korszerű nyílászárókat és napkollektorokat kapott az ingatlan. A távlati célok közt tetőfelújítás is szerepel, melynek a megfelelő szigetelés kialakítása is fontos eleme lesz. A kollégiumban a használati tárgyak és ételek terén közösségi rendszer működik, így ha valakinek nincs szüksége valamire, azt felajánlhatja egy másik lakónak. Kiköltöző tanulók pedig gyakran hátrahagynak ágyneműket vagy egyéb kisebb holmikat, melyek később egy másik kollégista számára jó szolgálatot tehetnek.

Komposztáló a Horánszky utcai jezsuita épületegyüttes udvarán

„Működésmódunkban természetes, hogy eszközeink minőségiek, energiatakarékosak. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, így érdekünk, hogy hosszú távon kifizetődő, jó minőségű eszközöket vásároljunk, hiszen 19 ember használja majd őket. Ha elromlik egy gép, először a megjavítására törekszünk, ahelyett, hogy azonnal újat vennénk.”

Ez a szemléletmód a torontói Szent Erzsébet-egyházközséget is jellemzi. Noha Forrai Tamás SJ plébános elmondása szerint egyházi intézményként Kanadában nem kapnak támogatást, jelentős teremtésvédelmi fejlődés jellemzi a plébániát. „Elkészült az épület energiatakarékos felújítása: tetőszigetelés, a fűtésrendszer smarthouse-rendszerű szabályozása, energiatakarékos izzók használata. Mindezzel már sok energiát spórolunk meg. Emellett folytatjuk a hőszigetelt, modern ablakok beépítését, és folyamatban van a WC-tartályok cseréje víztakarékos változatra” – sorolja. A plébános kiemeli, hogy bár a szelektív hulladékgyűjtés régóta működik az egyházközségben, fontosabb, hogy ahol lehet, ne keletkezzen szemét. Ezért az egyszer használatos tányérokat, poharakat nagyrészt száműzték a rendezvényekről és étkezésekről, és a komposztálás is újraindult. „Az energiatakarékossági beruházások csak a legelső, könnyebb lépések ezen az úton, hiszen hozzájuk »csak« forrás kell. Nehezebb lesz a következő mérföldkő, amikor az életmódunkat kell majd átalakítani, egyszerűbbé tenni. Amikor a saját forrásainkat kell majd másokkal megosztani…” – összegezte Forrai Tamás.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter (a kiemelt képen: fafaragás Dobogókőn)

Magyar Kurír