A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében találkoztak az állandó diakónusok

Hazai – 2018. október 15., hétfő | 12:54

Október 11. és 13. között huszonharmadik alkalommal szervezték meg a magyar egyházmegyék állandó diakónusainak összejövetelét. Az immár hagyományosan a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban megrendezett találkozón mintegy ötvenen vettek részt, többen házastársukkal együtt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ITT – Imádság, Tanulás, Találkozás – találkozó központi témáját a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való felkészülés adta. A diakónusok közösségének idei főpásztor vendége Beer Miklós váci megyéspüspök volt a találkozó zárónapján.

A csütörtök este a vesperás elimádkozása után az új és a régi tagok ismerkedésével telt. Magyarországon az 1980-as évek óta 170 állandó, azaz nem áldozópapságra készülő diakónust szenteltek a püspökök, szinte kivétel nélkül nős férfiakat; akik közül jelenleg 145 működik a római katolikus egyházmegyék szolgálatában, öt pedig görögkatolikus állandó diakónus. Molnár Ferenc kecskeméti diakónus, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője és a diakónustalálkozó papi felelőse, Füzes Ádám, a Kanter Károly Felnőttképző intézet vezetője a határon túli magyar ajkú egyházmegyék diakónusainak is küldött meghívót; de csak Olgyay Csaba diakónus és felesége vett részt az eseményen a Nagyszombati Egyházmegye képviseletében.

Péntek délelőtt Versegi Beáta Mária nővér tartott előadást Amit tudni akarsz a szentmiséről címmel. A Nyolc Boldogság Közösség tagja leszögezte: a szentmisét, az eucharisztikus közösség ünneplését mindig Jézus Krisztus kezdeményezi; ő lát vendégül bennünket Testének és Vérének asztalánál. A mi célunk az kell hogy legyen, hogy az eucharisztikus élet töltse be nemcsak a vasárnapot, de mindennapjainkat is. Beáta nővér a szentmise megszokott felosztását – az ige és az áldozat liturgiáját – kiegészítette egy harmadik, személyes ponttal: a szentáldozás liturgiájával. Az igében, ha én kész vagyok a párbeszédre, meg fogom hallani, mit mond ott és akkor nekem az Isten. Az eucharisztiában egyetlen ünnepi pillanatba sűrűsödik a szeretet, az ajándék és az értem hozott áldozat. A szentáldozásban pedig átélem a békét, az egységet és a találkozást Istennel – fejtegette a teológia és a keresztény antropológia doktora; hozzátéve, hogy a szentmise végén Jézus megáld, elküld a világba, de egyben vissza is vár minket önmagához.

Ezután Fábry Kornél, a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítésének felelőse tartott előadást MiNEK? KiNEK? MindenkiNEK! címmel. Röviden áttekintette az eucharisztikus kongresszusok történetét az 1874-ben, Emilie Tamisier asszony kezdeményezésére, Lyonban tartott első ilyen eseménytől az 1938-as monumentális budapesti világkongresszuson át napjainkig és a közeljövőig. Statisztikákkal, kisfilmekkel és fényképekkel mutatta be a felkészülést, amely már több mint egy éve tart azért, hogy 2020-ban méltón tudjunk tanúságot tenni a világ felé Isten végtelen szeretetéről, aki emberré lett, és valóságosan köztünk maradt az Élet Kenyerében. Fábry Kornél felhívta a figyelmet arra, hogy a kongresszus nemcsak a főváros katolikusainak szól: annak részeként például elsőáldozás is lesz Budapesten, amelyre az ország minden plébániájáról várják a jelentkezőket. Erről és a többi programról, pályázatról, készületről az esemény magyar honlapján, a www.iec2020.hu címen tájékozódhatnak az érdeklődők – jelezte a főszervező.

A szentmise és az ebéd után a résztvevők kiscsoportokban vitatták meg az addig elhangzottakat. Ezután szentségimádás következett, majd Kovácsik Antal váci egyházmegyés diakónus vezetésével bűnbánati liturgián készültek a jelenlévők a szentgyónásra. A kiengesztelődés szentségét hat áldozópap kínálta a gyónóknak: Füzes Ádám és Fábry Kornél mellett Szilágyi János görögkatolikus atya, a lelkigyakorlatos ház igazgatója; valamint Blanckenstein György szentendrei plébános; Marton Zsolt, a Központi Szeminárium rektora és Kármán János, a váci diakónusképzés papi felelőse. A vacsora után a diakónusfeleségek Beáta nővér vezetésével beszélgettek sajátos identitásukról, míg a férfiak választhattak Füzes Ádám homiletika-workshopja és Molnár Ferenc világegyház diakónusairól szóló tájékoztatása közül.

Szombaton délelőtt Beer Miklós váci megyéspüspök az egyházmegyék diakónusi felelőseivel együtt kerekasztal-beszélgetésen vett részt. „Ötven éve vagyok pap, alig több mint ötven év telt el a II. vatikáni zsinat óta, és éppen az idén avatja szentté Ferenc pápa a zsinatot lezáró VI. Pált” – emlékezett vissza; megállapítva, hogy ez az ötven év bizony rövid idő, még ha a félelmetes szekularizáció és paphiány mellett láthatjuk a biztató jeleket is, például a diakonátus fejlődését. Kérdésekre válaszolva Beer Miklós a ma egyházának egyik legfontosabb tulajdonságaként a szociális érzékenységet jelölte meg. Isten 7,6 milliárd embernek adta a Földet, és nem annak a pár milliónak, akik ma a javakat birtokolják – hangsúlyozta a püspök; hozzátéve, hogy csak akkor járunk Mesterünk nyomában, ha tudjuk: a mi feladatunk ezt a beteg világot meggyógyítani. A diakónusok sajátos karizmájáról Beer Miklós elmondta: noha a paphiány igen sok helyütt teszi szükségessé, hogy diakónusok plébániát vezessenek, az ő karizmájuk nem ez, hanem a szolgáló Krisztus megjelenítése a világban: a börtönökben, a kórházakban, a hátrányos helyzetűek, az idősek, a rászorulók, a katekumenek között.

A találkozó püspöki szentmisével, majd búcsúebéddel zárult.

Forrás és fotó: Magyar Bertalan

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria