Szeretetszövetség a Szűzanyával – Bemutatkozik a papszentelésre készülő Schönstatt Mozgalom

2016. július 7. csütörtök 13:38

Július 8-án a budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros pappá szenteli Csermák Pétert, az első lelkipásztort, aki a magyarországi Schönstatt Mozgalom tagja. Ez alkalomból Soós Viktorral és Zsuzsannával, a Schönstatt Családmozgalom egyik vezető házaspárjával beszélgettünk.

– A Schönstatt Mozgalmat 1914-ben alapította Josef Kentenich (1885–1968) német pallottinus szerzetes. Milyen célok, elképzelések vezették őt?

Soós Viktor: Kentenich atya 1912-ben lett a nyugat-németországi Koblenz melletti Vallendar városka Schönstatt nevű városrészében gimnáziumi hitoktató. Két évvel később, amikor a szünidőből visszatértek a fiúk – már az I. világháború kitörését követően –, 1914. október 18-án fontos beszédet intézett hozzájuk, ezt tekintjük a Schönstatt Mozgalom alapításának. Ebben a beszédében Kentenich atya megosztotta a fiúkkal azt a szívbéli vágyát, hogy hívják meg közösségükbe a Szűzanyát, hogy különleges módon telepedjen közéjük, ossza áldásait és hassa a kegyelem csodáit. Ez az alkalom volt az első szeretetszövetség-kötés a Szűzanyával, ami azóta is a mozgalom lelkiségének alapköve, és amibe az elmúlt évszázadban schönstattiak ezrei kapcsolódtak be.

Kentenich atya elsősorban fiúkkal foglalkozott, később alakult meg a mozgalmon belül a Mária-nővérek kongregációja. Az alapító a II. világháború alatt Dachauban raboskodott, és ekkor – látva az evangélikus családok példáját – fogalmazódott meg benne, hogy a Schönstatt Mozgalmon belül szükség lenne a családok megerősítésére is. Magyarországon a családmozgalom az, ami erős, de külföldön nővérek és atyák is szép számmal vannak a mozgalmon belül.

Soós Zsuzsanna: Kentenich atya a 20. századi, erősen poroszos iskolarendszerben egy attól eltérő pedagógiai programot hirdetett meg ezeknek a fiúknak. „Szilárd, szabad, papi személyiségek legyünk” – ez volt a jelmondata. Ne felsőbb utasításra, kényszerből tegyük a dolgunkat, hanem a saját belső indíttatásunkból, a Jóisten iránti szeretetünkből. Ehhez a Szűzanyát hívta társként. Rengeteg jelet kapott, erősen kötődött Máriához, hitt abban, hogy ő az, aki az önnevelési folyamatban hatékonyan képes segíteni mindazokat, akik nyitott szívvel figyelnek rá.

– Magyarországon mióta létezik a Schönstatt Mozgalom?

S. V.: Az alapító házaspár Gódány Róbert és Rita. Róbert az 1956-os forradalom idején hagyta el Magyarországot. Később a bécsi Pázmáneumban lett papnövendék, de végül nem lett belőle lelkipásztor. Kispap korában egy schönstatti Mária-nővéren, Aquila nővéren keresztül ismerte meg a mozgalmat. Ebben az időben Kentenich atya az Amerikai Egyesült Államokban – Wisconsin államban, Milwaukee-ban – élt száműzetésben. Róbert itt találkozott vele először 1962 őszén. Később Kentenich atya visszatérhetett Schönstattba, a Gódány házaspár pedig Bécs egyik külvárosába költözött. Az 1980-as évek elején fölvetődött bennük, hogy jó lenne, ha öt gyermekükkel együtt visszatérhetnének a szülőföldjükre, Magyarországra. A környezetükben sokan értetlenkedtek, hogy a nyugati életet feladva haza akarnak menni a kommunista diktatúrába. Ők azonban küldetésüknek érezték ezt. Segítségükre volt Beller Tilmann atya, aki a magyar mozgalomnak sokáig meghatározó lelkivezetője volt, és megígérte nekik, évente meglátogatja, támogatja őket, hogy a Schönstatt Mozgalom Magyarországon is létrejöhessen. Tilmann atya először 1983-ban találkozott néhány családdal, 1985-től kezdődően pedig rendszeresekké váltak vezetésével az ún. családnapok, melyeket kezdetben ő, később pedig házaspárok tartottak. Rita és Róbert Óbudaváron – egy Veszprém megyei községben – telepedett le, és az ő családi házuk adott először otthont a magyarországi Schönstatt Mozgalomnak. 

– Ez pontosan mikor történt?

S. Zs.: 1985-ben rendezték meg az első családnapokat. De már 1983-ban találkozott Tilmann atya a Gódány házaspár két baráti családjával, ezt tekintjük a magyarországi Schönstatt Mozgalom indulásának. Ettől kezdve csatlakoztak a családok a mozgalomhoz. A rendszerváltozásig egy zárt, kicsi közösség volt, de később személyes megszólítások révén egyre több család érezte úgy, hogy itt a helye, és örömmel vettek részt a családnapokon. A növekvő közösség kinőtte a Gódány család házát, és a vágy is megszületett arra, hogy Óbudaváron megépüljön a schönstatti kápolna. Ez a Schönstattban található ősszentély mintájára készült, ami eredetileg temetőkápolna volt, de 1914-ben Kentenich atya elkérte a pallottinusoktól, hogy a fiúk közösségének saját otthona legyen.

Idővel a Schönstatt Mozgalom elterjedt a világon – jelenleg már több százezer ember tartozik hozzánk –, és a helyi közösségek szinte mindenütt megépítették ennek az ősszentélynek a másolatát. Ma már mintegy kétszáz ilyen kápolna van világszerte, mindegyik ugyanúgy néz ki, mint az ősszentély, belsőleg és külsőleg is. Magyarországon 2005-ben szentelték fel a kápolnát Óbudaváron. Ennek a mi kápolnánknak van egy sajátossága. Tilmann atya feltételül szabta, hogy a magyarországi Schönstatt Mozgalom akkor építsen kápolnát, ha van száz elkötelezett család, aki tevékenyen részt vesz a mozgalomban. A kétezres évek elején már megvolt ez a szám, ma pedig lényegesen többen vagyunk, a nyári családnapokon 180-200 család vesz részt rendszeresen, ezer fölötti a létszám, ennyi ember kötődik szorosan a mozgalomhoz.

– A központ tehát Óbudavár.

S. V.: Óbudaváron van egy képzőközpont, és ott van a szentély is. Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy az elkötelezett családok otthonában van háziszentély, amelyet mindenki a saját lelki elköteleződése alapján alkot meg, egy atya pedig megáldja. A háziszentélyek mintegy „mellékoltárai” az óbudavári szentélynek. Kegyelmi hálót alkotnak. Meghívjuk otthonainkba a Szűzanyát, hogy legyen ő a nevelőnőnk. Nem az a lényeg, hogy a szentélyek kőből épülnek, sokkal fontosabb ennél, hogy lélekben hordozzuk a schönstatti szellemiséget. A fiataljaink szívében régóta ég a vágy, hogy Budapesten is legyen egy szentély, de nem maga a felépítmény a fontos, hanem hogy legyen mögötte egy közösség, amelynek tagjai lélekben hordozzák és élik meg a krisztusi lelkiséget, így gyűjtve össze a kegyelmi tőkét, hogy minél mélyebben elköteleződjünk.

S. Zs.: Imádsággal, áldozattal, felajánlásokkal épül a schönstatti közösség és a szentély, így épült fel az óbudavári is. Az ottani szentély padlójában, az oltár alatt a mai napig be vannak építve azok a kis cédulák, melyek azokat a lelki áldozatokat szimbolizálják, amelyekből a szentély felépült. Ez a mai napig így van, egy olyan közösségről van szó, melyben intenzíven megélhetjük az emberekkel, a Jóistennel és a Szűzanyával való kapcsolatunkat.

– A központi Óbudaváron kívül hol vannak még olyan helyek, ahol rendszeresen találkozhatnak egymással a magyarországi schönstatti családok?

S. V.: A családnapokat Óbudaváron tartjuk, de miután kinőttük a központi helyünket, az egyéb rendezvényeinket gyakran tartjuk lelkigyakorlatos házakban. A legfontosabb a közösségünkben a házaspárok élete, kapcsolata. Fontos, hogy mint házaspár tudjunk együtt növekedni és elköteleződni. Emellett öt-hat párból álló családcsoportjaink vannak – havonta járunk össze. A Schönstatt Mozgalom legalapvetőbb küldetése, hogy a házaspárokat, a családokat erősítse, szem előtt tartva Tilmann atya figyelmeztetését, hogy a házasság munka, folyamatosan kell dolgoznunk kettőnk kapcsolatán.

– Kentenich atya házasságon kívül született, ami abban az időben a mostaninál lényegesen több hátránnyal, negatív előítélettel járt. Vajon mennyire volt meghatározó ez a tény abban, hogy ilyen kiemelt jelentőséget tulajdonított a családnak?

S. Zs.: Amikor Kentenich atyát megkérdezték, mit tart nagyobb megpróbáltatásnak a saját életében, a három év koncentrációs tábort Dachauban vagy a tizenöt éves száműzetést Amerikában, esetleg azt, hogy az egyházban kezdetekben nem értették meg a törekvéseit, azt válaszolta: egyiket sem, hanem az apanélküliséget, hogy édesapa nélkül kellett felnőnie. A Szűzanya közbenjárására Isten hatalmas kegyelme volt Kentenich atya életében, hogy apa nélkül felnőve tudott mindenki számára atya lenni. Kezdettől fogva úgy tekintettek rá a fiúk, akikkel foglalkozott, de a későbbiekben mások is, hogy ő mindenkinek az édesapja, lelkivezetője volt, és aki beszélt vele, úgy érezte, hogy az adott pillanatban ő a legfontosabb a számára.

S. V.: Kentenich atya nyolc és fél éves volt, amikor az édesanyja fölajánlotta a Szűzanyának, és a Máriával való mély kapcsolata meghatározta és áthatotta egész életét. Szűz Mária az ő szemében egyszerre volt édesanya, nevelőnő és királynő. Ez a mi számunkra is rendkívül fontos. Ha valaki apa vagy anya nélkül nő fel, de akkor is, ha teljes családban, tudnunk kell, hogy van egy mennyei édesanyánk, aki amellett, hogy anyaként gondoskodik rólunk, nevelőnőnk is. A mi feladatunk pedig az, hogy az ő segítségével folyamatosan neveljük magunkat, hogy ezáltal még közelebb kerüljünk a Jóistenhez.

– A családok a magyar Schönstatt Mozgalom lelkiségi csoportjai. Milyen a kapcsolat ezen csoportok között, milyen gyakran találkoznak egymással?

S. Zs.: Kentenich és Tilmann atya is egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a házaspár az első, ezért a családcsoportjaink nem találkoznak túl sűrűn, havonta egyszer van összejövetel. Ezeknek a találkozóknak megvan a tematikájuk, megbeszéljük egymással, hogy az egyes családok milyen élethelyzetben vannak, közösen olvassuk Kentenich atya valamelyik írását, vagy feldolgozzuk a nyári családnapokon elhangzott előadásokat. Lényeges, hogy nem megváltoztatni akarjuk egymást, hanem csak a megtapasztalásainkról beszélünk, hogy mit mond számunkra az adott szöveg, gondolat, és főleg azt, hogy mit üzen a tanítás a saját személyes életünkre vonatkozóan. Természetesen a családcsoportokban nagyon mély, emberi kapcsolatok születnek meg és formálódnak ki, különösen, amikor egy közösség már régebb óta együtt van. Hordozzuk egymást lélekben.

S. V.: Szólnék még három fontos törekvésünkről. Nem a magunk számára akarunk létrehozni egy közösséget és egy baráti társaságot, hanem az egyházban és a társadalomban akarunk élni és szolgálni. Schönstatt-tól egy lelki hátteret, kötődést kapunk, de nem az egyházból kivonulva. Kentenich atya sírfeliratán ez szerepel: „Szerette az egyházat.” A másik pedig – amint azt már említettük is –, hogy a leglényegesebb a férj és feleség közötti munka. Ezért arra törekszünk, hogy minden héten egyszer szakítsunk időt egy olyan beszélgetésre, amely nem a háztartásról, gyakorlati dolgokról, hanem kettőnk lelki állapotáról, növekedéséről szól. Nagyon fontosak a gyermekeink, akikkel a Jóisten megajándékozott bennünket, és akiket ránk bízott, amíg ki nem repülnek, de mégis, házaspárként igyekszünk kettőnk kapcsolatát erősíteni ezekben a beszélgetésekben. A harmadik fontos jellemzőnk, hogy a családnapokra a gyerekeinket is vihetjük magunkkal, mert lényeges, hogy már egészen kicsi kortól kezdve részt vegyenek velünk ezeken a programokon, később már maguk dönthetnek erről. Amíg mi lelkileg igyekszünk erősödni, töltődni, schönstatti vagy más fiatalok vigyáznak rájuk, játszanak velük.

– Ha, ne adj’ Isten, válságba kerül egy házasság, hogyan próbálnak segíteni a mozgalmon belül?

S.V.: Minden családban, házasságban lehetnek nehézségek, megpróbáltatások, nem élünk rózsaszín ködben, hanem benne a mai társadalomban. Mi is átélhetünk, átélünk kísértéseket, megpróbáltatásokat. A Schönstatt Mozgalom célja és feladata azonban nem a válságmenedzselés. Imában és lelki felajánlásokban hordozzuk egymást, ha valaki súlyos nehézségeket él át. Az előadásokban, beszélgetéseinkben azonban a pozitív dolgokat igyekszünk inkább megosztani egymással. Ha egy házasságban gondok merülnek fel, akkor ajánlatos nekik először a lelkivezetőjükhöz fordulniuk, vagy kérhetnek segítséget egy másik házaspártól is.

S. Zs.: Schönstatt egyik nagyon fontos üzenete, hogy igyekezzünk a házastársi kapcsolatainkat mindig frissen tartani, hogy ne is jussunk el odáig, hogy nagy válságba kerülünk. Adódhatnak persze nagyon nehéz élethelyzetek, de ezek megoldására, hordozására léteznek hatékony stratégiák. Ha képesek vagyunk arra, hogy a gondok idején visszanyúljunk az örömteli pillanatokhoz, a szép élményeinkhez, az nagyon erősíti a kapcsolatunkat, és akkor, még ha úgy is érezzük, hogy most kicsit nehezebb, vagy nem érezzük azt, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk, az évek során átélt lelki gazdagság és sok öröm segít abban, hogy túllendüljünk a nehézségeken, és erősítsük egymást. Nem szabad elfeledkeznünk a leglényegesebbről, a Jóisten kegyelméről és a Szűzanya közbenjárásáról, amit folyamatosan megtapasztalunk az életünkben.

– Ezen a héten, július 8-án, pénteken este jelentős eseményre kerül sor a magyarországi Schönstatt Mozgalom életében: a budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros pappá szenteli Csermák Péter diakónust (a képen a diakónusszentelés után látható – a szerk.). Ő a hazai Schönstatt Mozgalom első olyan tagja, akiből pap lesz.

S. V.: Ez a Jóisten hatalmas ajándéka, kegyelme. Említettük, hogy Magyarországon a családmozgalom erős, és Péter szülei az elsők között vettek részt a családnapokon, még a nyolcvanas évek közepén. Pétert Tilmann atya keresztelte meg. Van már Mária-nővérünk is, Oroszi Klára Mária nővér, aki egyelőre még kint él Bécsben, és mozgalmunkért dolgozik Gertrúd Mária nővér, aki német származású, de szívében teljesen magyar, Tilmann atya rábízta a magyar mozgalom lelkivezetését. Péter hosszú ideje készül papi hivatására. Kentenich atya elképzelése az volt, hogy harmincéves kor előtt nem szentelnek Schönstattban papot, és a szerzetesnővéreknél is megvárják, míg valaki mélyen elköteleződik. Fontos tehát látnunk, hogy Péter több mint tíz éve tanul és készül arra, hogy pap legyen. Németországban tanult, de rendkívül fontos számára az, hogy Budapesten legyen a szentelése, ezért is kérte fel Erdő Péter bíborost, hogy ő szentelje pappá.

Budapesten él sok, a mozgalmunkhoz tartozó egyetemista, akikkel Péter szeretne hosszú távon együtt dolgozni, foglalkozni. Ezért is volt fontos, hogy a magyar egyház központi egyházmegyéjében legyen az ő papszentelése, az újmiséje pedig vasárnap lesz Óbudaváron. Péter Keszthelyen született, a szülei azon a környéken élnek, de fontos számára, hogy a magyarországi Schönstatt Mozgalom központjában mutassa be az újmiséjét. Itt együtt ünnepel majd az egész Schönstatt Család, és sok külföldi vendéget várunk, Németországból, Ausztriából, Horvátországból, Spanyolországból is.

Péter pappá szentelését megelőzően a Szent István-bazilika kincstárában kiállítás nyílik Ozsvári Csaba ötvösművész munkáiból. Ő szintén tagja volt a Schönstatt Mozgalomnak, hét évvel ezelőtt halt meg. Nemcsak nemzetközi hírű művészként övezi tisztelet a közösségünkben, hanem mert szerető családapaként és mély imaéletet élő, hitvalló keresztényként élt közöttünk hirtelen és a közösség szeme láttára bekövetkezett haláláig. Különösen sokat imádkozott a papokért és papi hivatásokért. Az ő liturgikus munkáiból készült tárgyakkal misézik Erdő Péter bíboros Csermák Péter pappá szentelési szentmiséjén.

A Schönstatt Mozgalom egy nagy család, szervesen összetartozó közösség, és ennek most különleges kegyelmi pillanata Péter pappá szentelése.

Csermák Pétert a július 8-án 18 órakor kezdődő szentmise keretében  szenteli pappá Erdő Péter bíboros. A szentmise előtt, 17 órakor a Szent István-bazilika kincstárában Ozsvári Csaba ötvösművész munkáiból nyílik kiállítás. 22 órakor a Magyar Schönstatti Fiúmozgalom tagjai fáklyás futásra indulnak, melynek végcélja Óbudavár.

Csermák Péter július 10-én, vasárnap 10.30-kor mutatja be újmiséjét Óbudaváron, a Schönstatt-szentélyben. Az ünnepi szónok Márfi Gyula veszprémi érsek lesz.

14 órától – Péter újmisés jelmondatához kapcsolódóan – az öröm útján járva egy vidám délutánt tölthetnek együtt a jelenlévők. 14.30-kor a kápolnában Ther Antal és Ágnes a szentélyről, annak történetéről és az ott található szimbólumokról tart ismertetést az érdeklődőknek, és a délután folyamán lehetőség nyílik a Házaspárok útjának végigjárására is. 16 órától közös hálaadást, imádságot tartanak a szentélynél.

A magyar Schönstatt Mozgalomról bővebb információkat ITT találnak.

Fotó: Merényi Zita, Schoenstatt.org

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-gondviseles-az-uristen-iranyitotta-sorsomat-koszontjuk-85-eves-jelenits-istvant
A Gondviselés, az Úristen irányította a sorsomat – Köszöntjük a 85 éves Jelenits Istvánt

Jelenits István piarista szerzetes, pap, teológus, irodalomtörténész, középiskolai és egyetemi tanár, a mai katolikus közélet kimagasló képviselője. Ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

2017. december 16. szombat
lezarult-brenner-janos-emlekev
Lezárult a Brenner János-emlékév – A boldoggá avatásra készül a Szombathelyi Egyházmegye

Vesperessál és ünnepi szentmisével ért véget december 15–16-án a Brenner János-emlékév a Szombathelyi Egyházmegyében. Az ünnep azonban folytatódik: jövőre május 1-jén Szombathelyen boldoggá avatják a hatvan évvel ezelőtt vértanú halált halt lelkipásztort.

2017. december 16. szombat