A szörnyűségekből egyedül Krisztuson keresztül vezet kiút – Bresson-filmklub a Párbeszéd Házában

Egy Párizsban élő szegény diáklány inkább anyagi érdekből, mint szerelemből, feleségül megy egy jól menő zálogház tulajdonosához. A férfi féltékeny, gyanakvó, leskelődő. Az asszony boldogtalanul vergődik a házasságban, s még az is felvetődik benne, hogy megöli a férjét. Ám beteg lesz és kibékülnek. A korábban a férje által okozott bántásokat azonban nem tudja feldolgozni, s bár a férfi ekkor már rádöbben, hogy mennyire szereti, az asszony öngyilkos lesz. Az emberi kapcsolatok mély pokla és minden ellentmondása tárul elénk: miközben agresszív, gyilkos indulatok fűtik a hősöket, a megszokott, konszolidált, kulturált polgári világ mindennapjait élik, és viselkedésük is szelíd, udvarias.

 A filmet követő beszélgetésen Jelenits István piarista szerzetes, tanár emlékeztetett rá, hogy a film Dosztojevszkij azonos című elbeszéléséből született, melyet 1876-ban írt. Bresson a történetet áthelyezte a XX. századi Párizsba. A cím félrevezető: az asszony ugyanis nem igazán szelíd, látszólagos riadtsága mögött indulatos személyiség húzódik meg. A filmben a felesége öngyilkosságától ledöbbent férj pörgeti vissza az eseményeket, s ebből kiderül, hogy mennyire felelős a tragédiáért. A történetben két sebzett lélek kerül össze: a lány korán árván maradt, nagynénje nevelte. A férfi pedig, bár most már zálogház-tulajdonosként jól megy a sora, néhány éve még bankigazgató volt, de lemondott, mivel pénzügyi csalással vádolták, amit nem követett el. Így rövid ideig ő is megtapasztalta, milyen szegénynek, kitaszítottnak lenni. Ám ekkor már csak az számít neki, hogy minél több pénze legyen, mások nyomorúságából gazdagodik. A lány és férje közötti súlyos feszültség forrása, hogy a férfi számára a pénz a legfőbb érték, a lánynak azonban ez semmit sem számít. A mozi egyik kulcsjelenetében a lány be akar adni a zálogba egy keresztet, de a férfi leveszi arról a korpuszt – vagyis Krisztus testét –, és csak a csupasz feszületet akarja bevenni, ami aranyból van, tehát pénzzé teheti. A férfi ki akarja emelni a lányt a szegénységből, de mindezt annak lelki érzékenységét figyelmen kívül hagyva teszi, és amikor rádöbben arra, hogy mennyire rosszul bánt vele, már késő, az asszony az öngyilkosságot választja. Bresson érzékelteti a filmben a XX. század sokszor zsúfolt, kegyetlen tempóját is, és az ebben otthont hiába remélő lélek árvaságát is.

Jelenits atya kiemelte, hogy a férfi és a lány is pszichésen súlyos gondokkal küszködik. Csupán szexuálisan kötődnek egymáshoz, de nincs köztük lelki kapocs, valódi szerelem. Ölelkeznek, de nem beszélgetnek, szinte csak akkor szólnak egymáshoz, ha veszekednek. A férfi nem tud a lány érzékeny lelkivilágába belehelyezkedni. Azzal, hogy kiemeli őt a nyomorúságból, csupán a saját fényűző nyomorúságába helyezi.

 Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának igazgatója viszont úgy látta, hogy a férfi és a lány között szerelmi viszony volt, de képtelenek voltak ezt a maga teljességében kibontakoztatni. Nem ismerték egymás nyelvét, amitől mindketten szenvedtek, de akaratuk sem volt igazán arra, hogy harmonizálják a viszonyukat.

A nézők soraiból többen is úgy vélekedtek, hogy Bressonnak ez a filmje teljes kilátástalanságot, reménytelenséget sugall. Pentelényi László, a Bresson-filmklub ötletgazdája, a Francia Új Hullám Kiadó Kft. szerzőfilmes könyvtár sorozatának szerkesztője viszont ezzel homlokegyenest más véleményt fogalmazott meg. Kifejtette: Bresson filmjeinek többsége valóban lehangoló, szomorú, Isten nélküli világot ábrázol. Itt viszont a legszebben és legegyértelműbben mutatja meg, hogy a szörnyűségekből egyedül Krisztuson keresztül vezet kiút. Ha elfogadnánk ezt, teljesen más világban élhetnénk. A bajok forrása, hogy nemet mondunk erre. Jelenits Istvánhoz hasonlóan Pentelényi is kiemelte, hogy a férfi csak a Krisztus nélküli keresztet fogadta el a lánytól, mert az ő értékvilágában csak a pénznek van értelme. Krisztus világmegváltó tette az ő számára semmit nem jelent. A film végén pedig az öngyilkosságra készülő lány ugyanezt a feszületet simogatja, amelyen rajta van Krisztus. Közben mosolyog. Kimenekül ebből a földi börtönből, de mivel ott a kezében a feszület, magasabb dimenziókba helyezi életének az eldobását.
Ehhez kapcsolódva egy hozzászóló hölgy rámutatott: mivel lelkileg két súlyosan terhelt emberről van szó, egészen bizonyos, hogy a Jóisten ezt is figyelembe veszi majd, amikor megítéli őket. Az, hogy a lány az öngyilkossága előtt mosolyogva simogatja a keresztet, jelzi: kapcsolatot teremt az Úrral, és bízik Isten határtalan irgalmában.

Fotó: Filmtett.rom; Műcsarnok.hu

Bodnár Dániel/Magyar Kurír