Ferenc pápa beszéde a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus küldöttségéhez

A küldöttség tagjai között volt Telmissos érseke és John Cryssavgis patriarkális fődiakónus.

A Szentatya a küldöttség tagjaihoz intézett beszédében utalt a közeli szentföldi zarándokútjára, „melynek során Bart,olomaiosz testvéremmel együtt átéltük annak az ölelésnek a kegyelmét, melyre ötven évvel ezelőtt került sor Jeruzsálem Szent Városában, nagyon tisztelt elődeink, I. Athenagorasz és VI. Pál között. Az a prófétai gesztus döntő impulzust adott az útnak, melyen többé nem lehet megállni”. Beszédében Ferenc pápa felidézte a jeruzsálemi találkozás nagy eseményeit, a „Szent Sírnál tartott közös imádságot, ahol kézzel érintették a reménység alapját”.

A pápa utalt a következő lépésre, az „itt Rómában a Péter apostol sírja mellett, a Szentföld békéjéért mondott közös imádságra a palesztin és izraeli elnökkel közösen”. „Az Úr adta nekünk ezeknek a testvéri találkozásoknak az alkalmait – folytatta a pápa -, amelyekben lehetőségünk nyílott kimutatni egymás felé azt a szeretetet, mely Krisztusban összekapcsol bennünket”.

Tudjuk jól, hogy ez az egység az Isten adománya, amelyben a Magasságbeli kezdettől fogva a kegyelmét adja nekünk, mindahányszor a Szentlélek ereje által a hit szemével tudunk egymásra tekinteni, és úgy értelmezni önmagunkat, ahogy Isten tervében vagyunk, az Ő örök akaratában, és nem vétkeink történelmi következményi által. Ez a tekintet a hitből, reményből és szeretetből táplálkozik, és képes arra, hogy igazi teológiai megfontolásokat teremjen, ami valójában az Istennek igazi tudománya – hangzott el a Szentatya beszédében.

„Imádkozom, hogy a nemzetközi vegyesbizottság munkája legyen a kifejezése ennek a mély megértésnek, ennek a térden állva végzett teológiának. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy bátorsággal és bizalommal nyíljunk meg a Szentlélek cselekvése előtt” – zárta beszédét Ferenc pápa.

Magyar Kurír