Arcképek az Ószövetség magyarázatának történetéből – bibliatudományi előadás az ELTE bölcsészkarán

2016. március 17. csütörtök 17:40

Az „Írás arcai” bibliatudományi sorozat harmadik előadását március 16-án Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem Ószövetségi Tanszékének professzora tartotta. Az alábbiakban az előadó rövid összefoglalóját közöljük.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vajon nem luxus kutatástörténettel foglalkozni? Nem lenne helyesebb inkább előre­tekinteni, és a jövőbeli kutatást elővételezni? Hosszú tanári évek tapasztalata mondja azt, hogy nem; a múlt kutatása elengedhetetlen, hogy magát a tárgyat megértsük. A különböző korokból származó különböző kutatási eredmények gyakran kétszáz év távolából összekeverednek, s ez esetben érthetetlen és használhatatlan masszát ered­ményeznek. A múlt kutatásának helyes megértése ugyanakkor azt is előrevetíti, hogy milyen eredményeket várhatunk el a jövőtől.

Az „arcképek” kifejezés annyit jelent, hogy az előadásban néhány tudósra koncentráltunk, de példá­jukon egy-egy korszak gondolkodását, előrelépését kívántuk megragadni. Bemutatá­sunk egyrészt arra irányult, hogy milyen szellemi háttérrel rendelkeztek a kutatók, amely nemcsak az övék, de művük kortárs olva­sóinak is befolyásolta a gondolkozását. Ugyanakkor arra is irányítottuk figyelmünket, hogy mi volt az a belső logika, ami a kutatást előre mozdította – a két erővektor eredőjeként próbáltuk értelmezni az egyes kutatási eredményeket.

A 18. századból Jean Astruc példáján azt mutattuk be, hogy az addigi szellemtu­dományok működése, jelesül az egymás műveiből történő tanulás hogyan szolgált modellként, amikor a Jahwista és az Elóhista korábbi dokumentumait feltételezte Mózes öt könyvének előállásakor. Jóllehet Astruc még csak megfigyeléseket tett és óvatos sejtéseket fogalmazott meg, a század végére kialakult a dokumentum-elmélet. Főként Karl David Ilgen munkájában láttuk, hogy a kor dokumentum-keresése, illetve a görög és római vallástörténet modelljei mennyire befolyásolták a jénai professzort, amikor feltételezte, hogy a Pentateuchosban megtalálható dokumentumok a jeruzsá­lemi templomi levéltárban őrzött iratok voltak, amiket később összeszerkesztettek.

A 19. században stabilizálódott, de sokszor modifikálódott is a dokumentum-elmé­let; főként Julius Wellhausen munkássága révén sikerült ezeket a dokumentumokat elhelyezni Izrael történetében és vallásának fejlődésében – ez határozta meg hosszú ideig a kritikai bibliatudományt. A század végén, de főként a 20. század elején azon­ban egy új lendületet vett a tudomány, főként Hermann Gunkel és a germanisták párbeszéde által: a formakritika a bibliamagyarázat új lehetőségeit nyitotta meg, hiszen nem csak irodalmi analízist adott, hanem a műfajok élethelyzetének meghatározása által szociográfiai behatárolásra is lehetőséget nyújtott. A forma- és műfajkritika az újon­nan felfedezett ókori keleti szövegek és a bibliai formák összehasonlítása révén helyes útra terelte a szövegek interpretációját.

A század közepére általánosan elfogadott lett azonban egy még újabb módszer, amit tradíciókritika néven ismerünk. Ismét a régi ismeretek új fénybe helyezéséről volt szó, s ezúttal a Szentföld alapos ismerete volt a haladás mozgatórugója: az Albrecht Alt által fémjelzett territoriál-történeti módszer ugyan először még Palesztina jellegzetes geopolitikai helyzetére utalt, jelesül a térség feldaraboltságára. Viszont amikor ennek mintájára képzelte el Alt a tradíciók képződését, s a lokális hagyományt szembeállí­totta a könyvek átfogó szerkesztésének teológiájával, akkor egyszerre követte Hermann Gun­kel módszerét, s ugyanakkor előremutató is volt. Olyan kiváló tanítványai, mint Martin Noth, illetve Gerhard von Rad egyrészt az Izrael története, másrészt az ószövetségi teológia területén tették gyümölcsözővé ezt a módszert.

A régi módszerek említése azért fontos, mert az újabbak gyakran ezeknek kombiná­ciói: ma is gyakorlatban vannak tehát. Ugyanakkor pedig előre is mutatnak, s a jövő kutatásának útjait is fölvázolják.

Az előadásban vizsgált kérdésekről olvashatnak az érdeklődők Karasszon István Az Ószövetség regénye: Sugárutak és zsákutcák a kutatástörténetben című kötetében, mely a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg 2011-ben.

A bibliatudományi sorozat következő előadását Kőszeghy Miklós, a PPKE BTK Ókortörténeti Tanszékének vezetője tartja 2016. március 30-án Kövek és betűk – bibliaértelmezés és palesztinai régészet címmel.

Fotó: Lambert Attila

Karasszon István/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
maria-maraton-amikor-csak-szived-visz-elore
Mária Maraton: Amikor csak a szíved visz előre

A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

18:11
jubilans-hazasparok-talalkozoja-szombathelyi-szekesegyhazban-70567
Jubiláns házaspárok találkozója a szombathelyi székesegyházban

A szombathelyi székesegyházban idén négyszázkilencvennégy pár ünnepelte a házassági évfordulóját. Az ünnepi szentmisét Veres András püspök celebrálta.

12:46