Asia Bibi: Tízmillió pakisztáni áll készen arra, hogy megöljön

Helyzetének leírásával kezdi levelét: nehéz elmondani, mit él át a börtön egyhangú napjaiban. A félelem már nem nehezedik rá olyan súllyal, mint kezdetben, de a könnyek, az igazságtalanul elítélt ártatlan ember könnyei nem hagyták el.

Megvallja, hogy faluján kívül nem sokat tud a világról. Nem tanult ember, de különbséget tud tenni jó és rossz között. „Nem vagyok muzulmán, de jó pakisztáni vagyok, katolikus és hazaszerető, odaadóan szeretem hazámat, mint Istent”  - vallja magáról. Vannak muzulmán barátai, ez soha nem jelentett számára gondot. Pakisztánban kereszténynek lenni azt jelenti, hogy az ember kicsit mindig lesütött szemmel jár, másodrendű állampolgár, megalázó munkákat kell végeznie. Ám emiatt nem szoktak panaszkodni.

Elmondja, hogy a káromlás miatt elítéltek élete megtörik. Jobb esetben az évek törik meg, rosszabb esetben megölik őket cellatársaik. Ha véletlenül mégis ártatlannak nyilvánítanak valakit, egészen biztosan meggyilkolják szabadulása után. Már a gyanú árnyéka is elég a fanatikusoknak ahhoz, hogy Isten nevében gyilkoljanak. Ő maga azt vallja: „Pedig Allah is maga a szeretet. Nem értem, miért használják az emberek a vallást arra, hogy rosszat cselekedjenek. Szeretném azt hinni, hogy mindenekelőtt emberek, férfiak és nők vagyunk, csak azután ennek vagy annak a vallásnak a követői”.

Hangsúlyozza, hogy írásudatlansága óriási hátrány számára, mert nem tudta megfelelően követni, csak elszenvedte az eseményeket. Most már tudja: „Az újságírók szerint tízmillió pakisztáni áll készen arra, hogy saját kezével gyilkoljon meg.” Még jutalmat is tűztek ki annak, aki megöli.

Pedig ártatlan. Egyetlen vágya, hogy hallathassa hangját, elkeseredését: „Azt akarom, tudja meg  az egész világ, hogy azért akarnak felakasztani, mert segítettem a felebarátomnak. Bűnös vagyok, mert szolidáris voltam.” Negyvenfokos hőségben ő, a tisztátalan, saját poharát kínálta egy muzulmán asszonynak, amikor inni akart a kútból.

Felhívja az őt elítélők figyelmét arra, hogy korábban hat éven át egy muzulmán családnál dolgozott, akik rendes emberek, jó muzulmánok voltak és szinte második családjának érzi őket, lányukként szeretik.

Kifejezi haragját a káromlási törvény miatt, amely sok keresztény, muzulmán és hindu halálát okozta már: „Maga a törvény a káromlás, mert Isten nevében elnyomást és halált okoz.”  Akik felemelték hangjukat a törvény ellen, azokat meggyilkolták. Salman Taseer és Shahbaz Bhatti erényes és emberséges emberek voltak, küzdöttek  a vallásszabadságért: „Egy muzulmán és egy keresztény, akik ugyanazért az ügyért hullatják vérüket: talán ez a remény üzenete.”

Így zárja levelét: „Isten mindennap erőt ad, hogy elviseljem ezt a szörnyű igazságtalanságot. Meddig még?”

Magyar Kurír

(tzs)