Az egész Egyház hálás az iraki keresztényeknek – Interjú Pietro Parolin bíboros államtitkárral

– Bíboros úr, mit jelentett az Ön számára, hogy éppen a karácsonyt ünnepelhette Irak vértanú egyházával?

– Nagy meghatottsággal találkoztam Irak keresztény közösségeivel, és ugyanezt éreztem az iraki keresztények részéről is. Nagy örömömre szolgál, hogy elvihettem hozzájuk Ferenc pápa közelségét, szeretetét, áldását és a figyelmét, amivel kezdettől fogva követte az eseményeket. Úgy hiszem, hogy a látogatás jól sikerült ebben a különleges, karácsonyi időszakban, mely az ünneplés és az öröm ideje. Természetesen volt alkalmam osztozni az utóbbi évek szenvedéseiben és egy kicsit a jelen bizonytalanságaiban is. Ugyanakkor találkoztam a jövőbe vett reménnyel is. Mindent összevetve kegyelemmel teli volt az út, amiért mérhetetlenül hálás vagyok az Úrnak.

– Milyen tanúságot tesz az iraki egyház a többi helyi egyház számára?

– Megnyilatkozásaimban, főként a homíliáimban, erőteljesen hangsúlyoztam az iraki keresztényeknek: „Ti tanúságtétel vagytok az egyetemes Egyház számára.” A világegyház hálás ennek a népnek mindazért, amit átélt és azért, ahogy azt átélte. Az egyetemes Egyháznak példát kell vennie az iraki keresztényekről, merítenie kell abból, ahogy a szenvedést és a csapásokat elviselik Jézus nevében. Azt is mondhatnám, hogy ez példaértékű az egész Egyház számára, ahogy a zsinat tanítja: „Az Egyház a világ üldöztetései és az Isten vigasztalásai között él.” Ami a legmélyebben megérintett, az pedig a büszkeségük, a szónak a legjobb értelmében persze. Büszkék arra, hogy keresztények és továbbra is azok maradnak megannyi nehézség közepette is.

– Milyen kép foglalja össze leginkább ezt a látogatást?

– Nagyon sok kép, benyomás ért, minden találkozás élénken bennem maradt és megőrzöm az emlékezetemben. A legelevenebben a szétrombolt Moszul városának képe él bennem, amely nagyon mélyen megdöbbentett. Látni a városban azokat a templomokat, házakat, palotákat, melyek oly sok kárt szenvedtek a háború során. A másik kép, ami mélyen megmaradt bennem, azoknak a káld és szír katolikus templomoknak a képe, melyek tele vannak hívekkel, egészen tele, férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel. Mindenki énekel és imádkozik, ami magával ragadja az embert. És még egy utolsó kép, ami mélyen megérintett és ami nagyon alkalmas a jelenlegi iraki helyzet jellemzésére: amikor Moszulban jártunk, akkor csak nagy nehézséggel lehetett haladni az utcán a háborús romok és törmelékek között. Moszul muszlim kormányzója elénk jött, hogy üdvözöljön bennünket. Egyik pillanatban megfogta a kezemet és így, kézen fogva vezetett, miközben esett az eső. Éreztem, hogy ez egy nagyon szép mozzanat, vagyis az együttműködés a keresztények és a muszlimok között. Megfogni egymás kezét és kölcsönösen segíteni egymásnak. Amikor ezt éreztem, ott az esőben, egyszer csak feltűnt egy szivárvány az égen. Milyen nagyszerű jelkép! A béke és a szövetség szimbóluma!

– Van remény Ferenc pápa iraki útjára?

– Az emberek nagyon elégedettek voltak ezzel a mostani látogatással. Az államtitkár személyében megérezték a pápa jelenlétét, hiszen én az ő nevében mentem oda, hogy elvigyem nekik az ő közelségét. Valóban, mindenki egyöntetűen reméli, hogy a pápa személyesen is el tud menni hozzájuk, minél hamarabb, és megvigasztalja őket. Én is társulok az iraki keresztényeknek ehhez a reménységéhez. Azt kívánom, teremtődjenek meg annak a lehetőségei, hogy a Szentatya elmehessen Irakba és a közös imádságban találkozhasson ott a testvéreinkkel. Minden bizonnyal nagyon nagy bátorítást jelentene ez az iraki keresztények számára.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír