Az éghajlatváltozás kedvez az esetleges járványok elterjedésének – Beszélgetés Ürge-Vorsatz Diánával

Nézőpont – 2020. április 27., hétfő | 9:56

Tudományos kutatások szerint a járványok terjedése és az új típusú vírusok megjelenése az elkövetkezendő évtizedek egyik legnagyobb kihívása lesz. Ürge-Vorsatz Diána fizikussal, klímakutatóval, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kibocsátásmérséklésekkel foglalkozó munkacsoportjának alelnökével, a CEU tanárával, a 2007-es megosztott Nobel-békedíj részesével beszélgettünk.

– A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a fertőzésveszélyt az egyéb globális tényezők mellett nagymértékben fokozza a klímaváltozás is, amely elősegíti a kórokozók terjedését. Arról is beszámoltak, hogy a jégtakarók olvadásával új, eddig ismeretlen baktériumok és vírusok kerülhetnek a felszínre. Miként vélekedik erről?

– Nem hiszem, hogy az éghajlatváltozás volna a pandémiák kialakulásának legfőbb oka, viszont jelentősen hozzájárul a kórokozók terjedéséhez. A legfőbb kockázat a globalizáció és a biológiai sokféleség drámai méretű pusztítása. A mostani járvány során is azt tapasztaljuk: ha valahol felüti a fejét egy járvány, mint most Kínában, hiába fékezik meg lokálisan, pillanatok alatt szétterjed az egész világban.

Az jelenti a legnagyobb gondot, hogy egyetlen járványt sem lehet már lokálisan kezelni, és különösen nem ha egy olyan, nagy fertőzőképességgel rendelkező kórokozóról van szó mint a koronavírus.

Mindehhez azonban kétségtelenül hozzájárul az éghajlatváltozás is.

A szúnyogoknak és más állatfajoknak is megváltozik az életterük, ezért az általuk terjesztett betegségek olyan helyekre is eljutnak, ahol eddig nem voltak jelen. Ehhez nem vagyunk hozzászokva, és a rendszereink sem alkalmasak egy-egy ilyen helyzet kezelésére. A járványveszélyt fokozza az is, hogy a permafroszt (olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van – a szerk.) olvadásával, illetve az őserdők kiirtásával olyan kórokozók szabadulhatnak ki az eddig izolált környezetből, a jégből vagy az esőerdőkből, amelyek korábban nem voltak kapcsolatban velünk, és így nem okoztak problémákat.

Az éghajlatváltozás kedvez az esetleges járványok elterjedésének. Nem ez a fő ok, de elősegíti.

A biológia sokféleségünk pusztítása miatt sajnos nagyon valószínű, hogy sok ilyen járványra kell számítanunk. Az új fertőző betegségek háromnegyede állatoktól származik; átlagosan négyhavonta jelenik meg egy új fertőző betegség. A sokféleséget mutató, egészséges biológiai rendszerek jól tudnak védekezni az új patogének ellen. Az ember azonban megváltoztatta az ökoszisztémákat, egyes fajokat elterjesztett a többi kárára, ez pedig kedvez a kórokozók terjedésének. A nagyüzemi állattartás szinte hídként működik az ember és a természetben tőle eddig nagyrészt elzárt kórokozók között.

– Említette a permafrosztjelenséget. Elmagyarázná, mi ennek a lényege?

– Vannak a földön több tízezer éve fagyott területek, amelyek régmúlt idők kórokozóit rejtik. Találtak ilyeneket. A felmelegedés következtében a vírusok, a baktériumok kiszabadulhatnak ebből az eddig elzárt közegből. Szerencsére mostanáig még nem okoztak nagy járványokat, de tudományos kutatások bizonyítják ezeknek a kórokozóknak a jelenlétét, és bizony veszélyforrást jelenthetnek.

– 2016 augusztusában a szibériai Jamal-félszigeten a hagyományos állattenyésztéssel foglalkozók egy csoportjából mintegy húsz embert szállítottak kórházba lépfenefertőzéssel. A megbetegedést egy hetvenöt évvel azelőtt elhullott rénszarvas teteme okozta, amely megőrződött a fagyott földben. A nyári hőség miatt a tetemet rejtő permafrosztréteg megolvadt, és így a szabadba került a baktérium, ami a környező vizekbe, a talajba és végül a táplálékláncba is bejutott.

– Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy ez egy elszigetelt jelenség volt, vagy akár tömegessé is válhatnak az ilyen esetek. A koronavírus-járványt sem tudta előre megjósolni senki, mert nem ismertük a kórokozóját, sem azt, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik.

Csak a kockázatokra hívhatjuk fel a figyelmet, arra, hogy történhetnek ilyen esetek, és súlyos, globális méretű problémákat okozhatnak, amilyen a mostani pandémia is.

Három hónappal ezelőtt kevesen mondták volna meg, hogy ez világjárvány lesz. Az éghajlatváltozást viszont nagyon is meg tudjuk jósolni, sőt, biztosra mondhatjuk, hogy bekövetkezik, és már most is van. Mégsem lép az emberiség. Nagyon sok kollégám véleménye, hogy rengeteg áldozatot hozunk a koronavírus-járvány elleni küzdelemben, és ez rendben is van. Ám ott az éghajlatváltozás, ami nem ennyi, hanem jóval több halálesettel jár majd, és sokkal nagyobb gazdasági kárt fog okozni. Mégsem teszünk ellene, mert mindenki azt hiszi, hogy messze van még, pedig nem.

– Ahogyan voltak járványok az elmúlt évtizedekben is – például az ebola vagy a lépfenefertőzés –, és azokra is azt mondtuk, messze vannak, minket nem érhetnek el…

– Nem törődtünk velük, mert azt gondoltuk, bennünket nem veszélyeztetnek. Most viszont az egész világot érinti a járvány. Szerencsére a magyar családok többségét még nem érte el, de Észak-Olaszországban szinte nincs is már olyan család, amelyik ne lenne érintett a betegségtől. A járvány súlyos emberi tragédiákat okoz, nem beszélve a pszichológiai és gazdasági hatásairól.

– Van-e esély arra, hogy a járványnak rövid időn, három-négy hónapon belül vége legyen?

– Azt remélem, Magyarországon igen jó esélyünk van arra, hogy ennél jóval hamarabb is visszaszorítsuk. Ehhez alapvetően fontos a fegyelmezettség. Nagyon lényeges, hogy mindenki értse meg: minden egyes nem feltétlenül szükséges bevásárlás, minden olyan személyes találkozó, összejövetel, ami nem létkérdés, mások halálához vezethet. Úgy kell ezt felfogni, mintha valaki nem szándékosan elkövetett emberölésben venne részt. Ha olyanokkal találkozunk, akikkel nem közös háztartásban élünk, azzal megteremtjük a kockázatát a vírus továbbterjedésének. Ezzel egy olyan láncolat indulhat el, amelynek továbbhaladva akár több ezer érintettje is lehet. Rettentően fontos tehát, hogy nagyon szigorúan betartsuk az előírásokat. Ha nem ezt tesszük, azzal a magunk és mások egészsége mellett veszélyeztetjük az egészségügyben és az élelmiszerellátásban dolgozókat, a rendőröket és a papokat, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy teljesen elszigeteljék magukat másoktól, hiszen feladatokat látnak el a betegek körül.

Borzasztóan nagy felelőtlenség a szigorú rendelkezések be nem tartása. De a bezárkózás mellett természetesen nagyon lényeges a szolidaritás.

Segíteni kell a rászorulóknak, de ezt is okosan kell tenni. Nagy szerepük lehet most a segítségnyújtásban azoknak, akik egyedül élnek, így valószínűleg nem fertőzik tovább az embereket, vagy a fiataloknak, akik a betegség szempontjából az alacsony kockázatú csoportba tartoznak. Ők segíthetnek most a leginkább másoknak.

– Mennyire változhat meg a veszélyhelyzetben az emberek egymáshoz való viszonya és az élethez való hozzáállása? Annak megítélése, hogy mi az, ami valóban fontos, és mi nem az.

– Remélem, hogy nagyon megváltozik. Sokszor elgondolkozom azon, vajon nem figyelmeztetésként kaptuk-e mindezt, mert elfordultunk Istentől, és helyette a világi bálványokat imádjuk. Utazási, vásárlási és még sokféle más mánia lett úrrá rajtunk… Lehet, hogy ez most egy kis orron koppintás, figyelmeztetés, hogy ébredjünk fel, mert rossz irányba haladunk. Meg kell változnia az emberek értékrendjének, és sok minden másképp is van most, hiszen mindenki össze van zárva a családjával, a szeretteivel. Ez embert próbáló feladat, mert kis helyen huzamosabb ideig együtt lenni megterhelő, ez könnyen vezethet konfliktusokhoz. De remélem, hogy az emberek okosan kezelik a helyzetet, és felmérik, milyen fontos megbecsülnünk a szeretteinket.

Nagyon örülök, hogy a veszélyhelyzet sok embert segítőkészségre ösztönöz; feléledt az egyéni és a társadalmi szolidaritás. A szabadidejüket sokan mások megsegítésére fordítják, maszkokat gyártanak, vagy bevásárolnak azoknak, akiknek szükségük van a támogatásra. Kiváló lehetőséget kaptunk most Istentől arra, hogy átgondoljuk az életünket, a gazdasági-társadalmi rendszerünket. És azt is, hogy ha egyszer vége lesz a járványnak, biztosan ugyanoda akarunk-e visszatérni, ahonnan jöttünk, vagy esetleg más iránya fordulunk.

Egy krízis mindig jó lehetőség az újrarendeződésre, arra, hogy ne a régit folytassuk, hanem építsünk fel egy jobb, egy okosabb társadalmat.

Egy olyan házat, ami sziklára épül, és jobban ellenáll a mostanihoz hasonló támadásoknak. Egy olyan rendszert, ami az igazi értékeken alapul. Mi volna, ha például nem olcsó repülőjegyekre költenénk a pénzünket, hanem itthoni vízitúrákra, kulturális, történelmi, természeti emlékeink, értékeink felfedezésére?

– Nemzetközi hírű klímakutatóként, hívő keresztényként és hét gyermek édesanyjaként hogyan éli meg a mostani helyzetet?

– Nagyon fáj, hogy Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Angliában és az USA-ban naponta ezrek halnak meg a járvány miatt. Az egészségügyi dolgozók és a papok közül is sokan áldozatul esnek a betegségnek, éppen azok, akik fizikai és lelki támogatást nyújtanak a betegeknek és hozzátartozóiknak. Nagyon féltem a mi önzetlen papjainkat is, hiszen sok közöttük az idős. Látom, milyen odaadóan próbálják kezelni a helyzetet.

Most, a betegség, a félelem és az elszegényedés időszakában különösen nagy szükség van a lelki támaszra, amit adnak, amit nem vonnak meg senkitől.

Sokat imádkozunk a családommal azért, hogy Európa képes legyen megoldani ezt a súlyos krízist; hogy a Jóisten megadja a vezetőinknek, hogy bölcs döntéseket hozzanak, meg tudják védeni az igazi értékeket; és hogy az emberek valóban együttműködjenek. Nehezen viselem a mostani helyzetet, elzártságban háztartást vezetni sem könnyű, de csodálatos egész nap együtt lenni a családdal. Ez persze azzal is együtt jár, hogy sokkal kevesebbet tudok foglalkozni a munkámmal. Azokat sajnálom igazán, akik egyedül élnek, őket most igyekezni kell minél jobban támogatni, legalább online tartani velük a kapcsolatot.

– Jézus Krisztus kereszthalála után következett a dicsőséges feltámadás. Bízhatunk abban, hogy a mostani sötétség elmúltával is megjelenik a kiutat mutató fényforrás?

– Mindenképpen lesz kiút. De a húsvéttal együtt a jelenlegi helyzetünket is úgy kellene megélnünk, hogy amikor véget ér, jobbak és tisztábbak legyünk, mint előtte voltunk. Tanulni kell a megpróbáltatásból. Jó lehetőség ez arra, hogy elgondolkozzunk, milyen értékrendszer szerint éltünk korábban. A válság anyagi értelemben is veszteségeket okoz, szegényebbek leszünk. Ez egyrészt tragikus, másrészt viszont talán segít megértenünk, hogy nem feltétlenül a pénzbeli javak teszik boldoggá az embert. Inkább a lelki értékeket gyűjtsük, és erősítsük az életünkben.

Fotó (archív): Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 26-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria