Az én szerzetesem: Magyar Gergely OFM

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az én szerzetesem Magyar Gergely OFM, a plébános atyám. Közelgő névnapja és örökfogadalmának 30. évfordulója alkalmából szeretném őt köszönteni, s egyben a kedves olvasóknak bemutatni.

Gergely atya a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány előző tartományfőnöke, és immár egy esztendeje a Kárpátaljai Ferences Misszió vezetője. Tizenegy éven keresztül mint tartományfőnök viselte gondját a rend kárpátaljai missziójának. Az elmúlt évtized során nagyon sokat járt nálunk, Nagyszőlősön. Nem csak a vizitációk alkalmából. Karácsonykor besegített a gyóntatásban, tartott adventi lelkigyakorlatot. Nem egy karácsony alkalmával együtt kántált velünk a nagyon szépen felújított Kapisztrán Szent János-templomban. Emellett húsvétra is rendszeresen jött, és segített a nagyhét liturgiájában.

Gergely atyáról tudni kell, hogy nagyon szereti a zenét. Így amikor 2009-ben Kapisztrán Szent János ünnepén megáldotta a most lelkigyakorlatos házként működő ősi ferences kolostor templomában az orgonát, az ő szívében is nagy öröm lehetett, akárcsak a miénkben.

Az évek során Gergely atya nagyon sok rétű munkát végzett. Budán magiszter, Szentendrén tanár, majd hét évig igazgatóhelyettes, Szécsényben novíciusmagiszter volt. S ahogy már említettem, tartományfőnök tizenegy évig.

S úgy mutatta be 2013. december 29-én szülőfalujában, Solymáron az ezüstmiséjét, hogy 25 éves papi szolgálata alatt soha, de soha nem volt plébános. Most pedig az Urunk Mennybemenetele-plébánia aranyszívű plébánosa.

2014-ben, amikor a ferencesek újra letelepedésének negyed évszázados jubileumát ünnepeltük, megérkezett hozzánk Gergely atya misszióba. Megérkezésekor így fejezte ki magát: „Úgy érzem, óriások vállán állok.” S az „óriások”, akikre gondolt, név szerint a következő rendtársai, akik ő előtte voltak plébánosai a nagyszőlősi Urunk Mennybemenetele-plébániatemplomnak: Zatykó László, Papp Tihamér, Bán Zsolt Jónás, Weinrauch Márió és Lengyel Donát.

Fáradságot és energiát nem kímélve dolgozik. Elmondhatatlan sokat fáradozik értünk. Számomra a legkedvesebb tulajdonsága a nyugodtsága. Azt lehet mondani, hogy egyszerűen árad belőle a nyugodtság lelke. Ebben a nyugtalan világban olyan jó lenne, ha több ilyen ember lenne.

Nagy karizmája még, hogy a homíliáit hallgatva szó szerint az Úr illatos igéjével táplálja a szívünket és a lelkünket. Egy interjúban a következőket mondta: „Nem valahonnan magasról kell hirdetni az evangéliumot, hanem nagyon egyszerű szavakkal, az egyszerű emberek számára is érthetően.” S ő így is tesz. Szentmiséről szentmisére, vasárnapról vasárnapra nagyon várjuk a szentbeszédeit. Teljesen rá lehet vonatkoztatni azt a mondást: a szív bőségéről szól a száj. Tele van a szíve szebbnél szebb homíliákkal, példázatokkal, történetekkel. Ő nem is sejti, mennyire szeretjük hallgatni.

Egy nagyon fontos tulajdonságát még szeretném kiemelni, ez pedig a ferences derű. Az egy év alatt lassan akklimatizálódott. Igaz, még amikor azt mondja: „otthon voltam”, ennek éppen az ellenkezője az igaz, mert ilyenkor mi azt mondjuk: „nincs itthon, Gergely atya elutazott”. Neki az otthon, ha átutazik az anyaországba. Nekünk pedig akkor van itthon, amikor Nagyszőlősön van. Ez viszont csak idő kérdése, és teljes mértékben itthon lesz. Az elmúlt esztendőben nagyon a szívünkbe zártuk őt. Köszönöm neki azt, hogy magyarul hallgathatom az Örömhírt, az Evangéliumot. Köszönöm azt, hogy gondoskodó szeretetével egyfolytában azt sugározza felénk, hogy mennyire szeret minket a Jóisten. S különösen köszönöm neki azon szavait, amikor azt mondta nekem, hogy: „Te gyönyörű szépen beszélsz magyarul.” Életet meghatározó mondat volt ez számomra. Kárpátalján ezeknek a szavaknak súlyuk van. A szerzetesek évében az Úr bőséges áldását kérem a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány minden tagjára. A boldoggá avatásra váró hét ferences vértanú közbenjárását kérem életükre. S köztük különösképpen Gergely atyára.

Írásomat Magyar Ferenc Botorkáló emberek című könyvéből vett idézettel fejezem be, ezek a sorok a Stephanus-díjas író 1962-ben megjelent művéből valók, akkoriban még nem tudhatta, hogy e szavai prófétaiak lesznek, s teljes mértékben fia alakja jelenik meg bennük: „Ő volt a mi papunk… Mi, gyerekek, úgy tekintettünk fel hatalmas alakjára, mint a megtestesült szigorúságra és rendtartásra. Pedig amilyen fenyőszál termete volt, annyi gyengéd szeretet volt a szívében. Amilyen szigorú volt a tekintete, annyi elnézést rejtett ritkán előcsillanó mosolya.”

Szviscsu Marina