„Az Istennek engedelmes és az emberiséggel együttérző papok fény a világ számára”

Az egészen Istennek szentelt papoknak együtt kell érezniük a világgal, annak minden nyomorával. Vezesse őket az Isten iránti engedelmesség, amely nem lemondást jelent, hanem azt, hogy szabadon csatlakoznak az Úrhoz – mondta Benedek pápa.

„Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint” – Pál apostol a 110. zsoltár verseit vonatkoztatja Jézusra. Krisztusban megvalósul a dávidi ígéret: ő az igazi Király, Isten Fia, de egyben az igazi főpap is. A papok csak akkor válhatnak Isten és az emberek közötti valódi közvetítővé, ha hiteles emberek. Isten Fia azért testesült meg, hogy pap legyen, hogy megvalósíthassa papi küldetését. Ez a pap küldetése: legyen közvetítő, híd, amely elvezeti az embert Istenhez, a megváltáshoz, a valódi élethez. Ahhoz, hogy a papok betöltsék a híd szerepét, a szüntelen imából és az Eucharisztiából kell táplálkozniuk. Csak Isten vezethet el minket Krisztus misztériumához – hangsúlyozta a Szentatya. Szüntelenül vissza kell térnünk a szentséghez, ahhoz az ajándékhoz, amelyben Isten olyan adományban részesít bennünket, amelyre mi soha nem lennénk képesek. A pap legyen valóban Isten embere, közelről kell, hogy megismerje Istent a Krisztussal való szeretetközösségben.

A papi hivatás választása azt jelenti, hogy a pap Isten akarata szerint irányítja érzelmeit. Nem könnyű megtérésről van szó, ha arra gondolunk, hogy korunk gondolkodásmódja mennyire ellentmond ennek a választásnak. Ma, ha azt mondják valakiről, hogy hazudott, hogy lopott, hozzáteszik: ez emberi dolog. Ez azonban nem az ember igazi természete. Az a valóban emberi, hogy nagylelkűek, igazságosak vagyunk. Krisztus segítségével le kell küzdenünk emberi természetünknek ezt az elhajlását. A pap szívét el kell, hogy töltse az emberekkel való együttérzés. Nem a bűn jelenti az emberi gyengeség iránti szolidaritást, hanem az az erő, hogy osztozunk a terhekben Jézus példáját követve. „Mi, papok, nem vonulhatunk száműzetésbe, hanem el kell merülnünk a világ szenvedésében. Krisztus segítségével, Krisztussal való szeretetközösségben arra kell törekednünk, hogy átalakítsuk és Isten felé vezessük el a világot” – mondta a római papokhoz intézett beszédében XVI. Benedek pápa.

Tanításában végül az engedelmesség kérdését érintette: e szó ma nem örvend népszerűségnek; szolgai magatartásnak, elidegenedésnek tűnik. Az „engedelmesség” helyett a „szabadságot” szeretnénk antropológiai kulcsszóként használni. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, látjuk, hogy a két dolog összefügg. Isten akarata ugyanis nem zsarnoki uralom, hanem az a hely, ahol megtalálhatjuk valódi önazonosságunkat. Imádkozzunk az Úrhoz: segítsen bennünket a valódi szabadság felismerésében, hogy így örömmel vállaljuk az engedelmességet. Az embereket példamutatásunkkal, alázatunkkal, imánkkal és lelkipásztori tetteinkkel vezessük el az Istennel való szeretetközösséghez – zárta a római egyházmegye papjaihoz intézett nagyböjti beszédét XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír