Barsi Balázs OFM: A forrástól az óceánig – sodrásba kerülve

Balázs atya szerint ha azt mondom: „Szeretek, tehát vagyok”, ez csak azért állítható, mert egy tágabb valóságon belül van. Ez a valóság pedig a következő: „Szeretve vagyok, tehát vagyok… az én őstapasztalatom (édesanyám méhében és attól fogva) éppen az, hogy szeretve vagyok, mégpedig egy, a létezésemre magára és nem a tulajdonságaimra vonatkozó szeretettel. Ám ha az én létezésem oka a szeretet (szeretet pedig nincs szerető személy nélkül), akkor maga az egyetemes létezés oka is csak a szeretet lehet… az a szeretet, amely nem tulajdonságaimra irányul, hanem a létezésemre: az megokolatlan szeretet… az alaptalan létezés oka a megokolatlan szeretet.”

A kötet szerzője kifejti: a Jézus Krisztusba vetett hit, valamint a keresztség, a bérmálás és a szentáldozás az elsőáldozó gyereket belemeríti a végső valóságba, hogy ezzel az evidenciával induljon a forrástól, az anyaméhben történő személyének, „én”-jének megteremtésétől a halálon túli végtelen, isteni élet óceánjáig.

A megkeresztelt és először áldozó gyermek szívéből fakadnak az élő vizek forrásai. Vagyis ha kitart a Jézusba vetett hitben és a szentáldozásokban

(amelyet bűnbánat és ha kell, gyónás előz meg), akkor „az élet útján előrehaladva – annak ellenére, hogy sok minden a szeretet megszakadásáról ad hírt neki, és drámai módon és csalódások keserűségével éli át az elhagyatottságot – ki fog tartani az anyaméhben szerzett őstapasztalat mellett, mert Jézus igazolta és beteljesítette azt.” Barsi Balázs állítja: ezt egyetlen filozófia sem adja meg az embernek, és ezzel nem azt mondja, hogy a filozófusok „becsületes igazságkeresése” és a nagy világvallások értéktelenek, sőt „minket is megdöbbentő módon újra és újra Krisztushoz vezetnek nemes vágyakozásukkal, vagyis a teljes igazság utáni vágyakozásukkal, de még zsákutcáikkal is, főleg azonban igaz meglátásaikkal”. Mégis, ki kell mondani, hogy egyik sem adja az őstapasztalat hiánytalan igazolását, mert nem ismerik Isten benső életét, azt, hogy Isten Szentháromság, vagyis: „nem ismerik a szeretet erejét. Nem tudják, hogy Isten a szeretet az ő benső valóságában”. A tudós teológus szerint kiigazításra szorul az a kijelentés: „Isten akarata, hogy sok vallás legyen”, a Teremtő azt akarja, hogy „a vele szakított emberiség továbbra is, szívére hallgatva keresse őt. Az emberiség sokféleképpen keresi Istent, ezért van sok vallás; de ezekben a vallásokban sok tévedés is van. Ezt Isten nem akarja, ezért ő maga indult Ádám keresésére…, amikor megszólította Ábrahámot és vele új világot nyitott meg Izrael és az emberiség előtt”.

Isten Jézus Krisztusban teljesítette be az ember keresését, mert akkor „találta meg” véglegesen az embert, amikor Jézus személyében isteni természettel egyesítette az emberi természetet.

Sok vallás van tehát, mert az emberek sokféleképpen keresik Istent, „de csak egy igaz vallás van, mert Isten egyetlen módon kerete és találta meg az embert: Jézus Krisztusban”.

Barsi Balázs atya arra kér minket, olvasókat, gondoljuk végig, mit jelent: Isten, az Atya, Krisztusban teremtett mindent. Mi ennek a mérete? „A semmiből való teremtés a mérete.” A szerző emlékeztet: a magzatnak, a kicsi gyermeknek a világérzése (ha valóban szeretik), egészen egyértelmű: a szeretetben érzékeli a világot. „Egy még racionálisan össze nem fogható mindenséget a szeretet tart egyben számára.” Pontosan ezt az őstapasztalatot védi, igazolja és teljesíti be Jézus Krisztus. Korunkban „sunyi módon”,

azért tagadják a relativizmus diktatúrájának hirdetői az emberi természetet, mert az annak legmélyén tapasztalt tényeknek semmilyen ideológia nem felel meg, csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit.

A ferences szerzetes, pap figyelmeztet: „Ezért ne engedjük mi, keresztények, hogy a mai romboló és erkölcstelen tendenciák által megtámadott igazságokat mint speciálisan keresztény találmányt kezeljék. Például azt, hogy az édesanya nő, az édesapa férfi, és ezzel szemben meghirdethessék az azoktól való teljes, úgymond, felszabadítást és ezzel együtt a keresztények misszionálásának megtiltását, úgy mutatva be az Evangéliumot mint az ember abszolút szabadságának korlátozását, a térítést pedig mint intoleranciát és agresszivitást – akkor, amikor a legperverzebb, a legerkölcstelenebb kijelentéseknek, irányzatoknak teljes szabad kezet nyitnak az oktatástól kezdve a törvényalkotásig.” Barsi Balázs sajnálattal állapítja meg, hogy sok teológus, pap, sőt püspök „kapta már be ezt a horgot, és velük együtt a hívő keresztények egyre nagyobb tömege. A gonoszság is emberhalászatra indult”.

Elmélkedésében a szerző arra is kitér, hogy az olyan szeretetsugárzás, amely nem valakiből árad felém, egyáltalán nem szeretet, semmi köze a szeretethez, „lehet elektromos kisugárzás, amiről képzelődni kezdek”. Csak egy személyes teremtő Isten képes szeretetet sugározni a teremtett világon keresztül, de ez a személyes Teremtő nem lehet egyetlen személy, mert akkor Ő maga nem ismerné istenségének mélységeiben a szeretetet. „Azt már a mi Urunk Jézustól tudjuk, hogy Isten azért szeretet önmagában is (nem csak kifelé, a teremtmények felé), mert három személy: Atya és Fiú és Szentlélek.” A szeretet a háromszemélyű egy Istentől való. „Elfogadva a megtestesülést és benne a megváltást, a mi énünk rá lesz kötve Jézus énjére (szívünk a szívére), és akkor az élő vizek forrása felfakad bennünk, mely forrás az isteni Óceánba sodor bennünket.”

Barsi Balázs OFM: A forrástól az óceánig – sodrásba kerülve
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír