Búcsú Velasio de Paolis bíborostól

Nézőpont – 2017. szeptember 12., kedd | 22:32

Szeptember 9-én, szombaton reggel 81 éves korában elhunyt Velasio de Paolis bíboros. Alábbiakban Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora nekrológját adjuk közre.

Nyolcvankét éves korában elhunyt Velasio de Paolis bíboros (1935. szeptember 19 – 2017. szeptember 9.), akinek földi maradványait, a hívők nagyszámú jelenlétében helyezték örök nyugalomra 2017. szeptember 11-én a Szent Péter-bazilikában. Velasio de Paolis 1935-ben Sononnio-ban született, és fiatal korától kezdve erős késztetést érzett a papi és szerzetesi hivatás felé, hogy életét és képességeit teljes egészében az Egyház szolgálatára ajánlhassa fel. Ez a mély meggyőződés vezette, amikor belépett a Borromeo Szent Károlyról nevezett missziós (szkalabriniánus) rendbe 1958. október 4-én, majd 1961-ben szentelték pappá. Kánonjogi doktorátusát a Pápai Szent Gergely Egyetemen; teológiai licenciátusát a Pápai Szent Tamás Egyetemen; jogi diplomáját pedig a római La Sapienza Egyetemen szerezte.

A világegyház egyik legkiemelkedőbb, legszélesebb látókörű, precíz, alázatos és minden egyes kérdést nemcsak körültekintéssel, hanem emberi és lelkipásztori érzékenységgel kezelő kánonjogásza volt. Számos intézményben kérték fel vendégelőadónak, tiszta kategóriái és széleskörű ismerete miatt. Generációk tekintettek fel rá a legnagyobb tisztelettel és szeretettel. Hallgatták megfontolt, tömör megfogalmazásait, amelyet áthatott a Jézus Krisztus iránt érzett szoros és személyes szeretete. Erre a szeretetre és lelki tapasztalatra épített minden egyes beszédében, a szentségtan és az egyháztan aprólékos ismeretéről tanúskodó tanulmányaiban és köteteiben, amelyekben mélyen hívő teológusként fejtette ki kiegyensúlyozott, mértékadó kánonjogi álláspontját. Mindig nyitott volt a legösszetettebb kérdésre is őszintén, az Egyház tanítását mély tisztelettel megtartva, röviden válaszolni. Jogászi, tanári és pedagógiai zsenialitása még a legösszetettebb helyzetekben is tiszteletet ébresztett környezetében. Válaszait – átimátkozott élete nyomán – a türelem, a nyugalom, a derű, és a tisztánlátás jellemezte.

1971-től tanított kánonjogot a Pápai Szent Gergely Egyetemen, 1987-től pedig a Pápai Urbaniania Egyetemen a kánonjogi kar dékáni tisztét is ellátta. 2003. december 3-án a Katolikus Egyház Legfelsőbb Bíróságának, az Apostoli Szignatúrának a titkára lett, majd 2004-be püspökké szentelték. 2008-2011-ig a Szentszék Gazdasági Ügyeinek Prefektúráját vezette példaadó lelkiismeretességgel. Számos további római dikasztérium tagja volt, 2010-ben pedig XVI. Benedek pápa bíborossá kreálta. Egyik legutolsó hivatalos munkájaként a Krisztus Légiója és a Regnum Christi Kongregáció újjászervezését kapta feladatul, amelynek megható elismerése volt az a tömeges jelenlét, amely a Szent Péter-bazilikában bemutatott gyászszertartáson kifejezte őszinte tiszteletét, az alázatos, az Egyházhoz mindig hű, a párbeszédre nyitott, de a jogi kategóriákat mindig kristálytiszta világossággal érvényesítő és magyarázó szentéletű főpap irányában.

Baráti kapcsolatokat ápolt több magyar hittudóssal és általában a magyar hívekkel. Megindító beszédei visszacsengenek azoknak a fülében, akik hallották és értették. Többször látogatta meg Budapestet, Esztergomot, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet fakultási jogú Kánonjogi Intézetét. Legutolsó budapesti előadásában az Egyházi Törvénykönyvről, mint a II. Vatikáni Zsinat utolsó dokumentumáról beszélt, magával ragadó, hiteles lelkesedéssel. Krisztus személyes szeretete, atyai – nevelő tanácsai nagyon sokak számára megvilágították az Egyház belső életében működő kegyelem valódi erejét és a kánonjog által hordozott igazságokat, illetve azok lelkipásztori életben betöltött jelentőségét. Halálával a Katolikus Egyház egy igaz, szentéletű, hűséges, nagytudású, de mindig alázatos és autentikusan mély hitű főpásztorát veszítette el.

Nyugodjon Békében!

Fotó: News.va

Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem./Magyar Kurír