Heidl György eszmetörténész, az ókori egyházatyák életművének elismert kutatója időnként gitárt ragad, hogy barátaival – többek között Bognár Szilviával és Lovasi Andrással – muzsikáljon egyet. Sator Quartet néven bő egy évtizede alapított formációja Lassú ébredés címmel nemrég új albummal jelentkezett.
Kortárs szakrális zenét alkotni – hogy az korunk embere számára is érvényes maradjon – talán a lehető legnehezebb feladat: határos a lehetetlennel. Épp ezért volt izgalmas belehallgatni 2010-ben a frissen alakult zenekar Teremtés (Creatio) című debütáló lemezébe, melyen a patrisztika legnagyobbjainak máig fennmaradt, latin nyelvű himnuszköltészete kapott zenei köntöst. A klasszikus gitár megszólaltatására épülő, letisztult igényességgel hangszerelt szerzemények szándékosan kerülték a feltételezett (s ezért nehezen reprodukálható) gregorián dallamokat, ám a többnyire egy-egy zenei ötlet következetes kibontására épülő darabokat mégis átjárta a kétezer éves egyházi hagyomány. A teremtéstörténetet elbeszélő, nyolctételes himnuszciklus szigorú metrumú latin textusa – holt nyelv lévén – engedte a szabadabb prozódiai megközelítést, illetve alkalmat adott némi játékosságra is, segítve az első olvasásra idegennek tűnő szövegvilággal való ismerkedést. A két liturgikus énekkel (Kyrie eleison, Victimae paschali laudes), egy biblikus szöveggel (Titkon elküldeni/Occulte dimittere) és egy ógörög költeménnyel (Szeikilosz dala) kiegészülő dalcsokor szelíd határozottsággal bontja ki hallgatójának az évezredek távolából felhangzó archaikus szövegek mély lelkiségét, megszólító erejét.
A tavalyi év végén, a magyarszéki karmelita kolostort bemutató reprezentatív kötet mellékleteként kiadott Lassú ébredés (Slow Awakening) zenéje az elődjéhez hasonló alapokra épül, ám a figyelmes hallgató hamar észrevesz néhány változást. Az album fontos újdonsága, hogy a megzenésített szövegek több mint fele magyarul csendül fel, illetve az összességében rövidebb lemezidejű, sűrítettebb muzsikát új belépőként zongora segíti, miközben a klasszikus gitár dominanciája a tudatosabb vonóshangszerelési megoldások érvényesülése érdekében némileg visszaszorult. (Az utóbbi változást előre beharangozza nekünk az album nyitányaként szolgáló Múzsák.)
A korábban egységes metrumú, távolságtartó leírásokban bővelkedő latin himnuszszövegek ezúttal tehát magyar nyelvű, tépelődő zsoltárimádságoknak adják át a helyüket. A drámai töltet pedig a korábbiaknál szélesebb regisztereken mozgó, illusztratívabb muzsikát kívánt. Kiváló példája ennek az Izajás könyvéből való Hiszkija éneke és a 90. zsoltár megzenésítése. Az előbbi az Istennel perlekedő zsoltáros haláltudatból fakadó elkeseredését ábrázolja komoly ívet bejárva, mégis összefogott zenei szerkezetben; az utóbbi pedig a teremtő Úr előtt porszemmé zsugorodó lélek rettenetét jeleníti meg hasonló érzelmi-dramaturgiai pontossággal.
Ókeresztény himnuszból ezúttal három került fel az albumra: az Üdvözlégy, frigynek ládája, az Aeterne rerum conditor és a Nox et tenebrae egyenes folytatása az előző lemez hangvételének, közülük címéhez illően az utóbbi kap áttörtebb, mozgalmasabb zenei fogalmazást. A lemez különleges éke két archaikus népi imádság megzenésítése, melyek egyediségük felmutatása mellett teljes természetességgel fonódnak a Sator Quartet zenei szövetébe. Az Ég szülte földet összesen tizenhét sornyi szövegét bravúros dallamkeresztezéssel emeli ki és vetíti egymásra a szerző, lényeglátóan érzékeltetve Krisztus megtestesülésének égi és földi, mennyei és e világi szimbolikáját. Az Én lefekszem én ágyamba pedig egy szólóhegedű magányos dallamából kibontakozva (s oda csendesen visszatérve) kér bebocsátást a földi léten túli hazába.
Szóljon bár a művészet szépről vagy rútról, kellemesről vagy felzaklatóról, az alkotónak csak a lehetetlenre érdemes vállalkoznia. Nem érheti be kevesebbel, főként, ha hiszi, hogy ihletét egy nála magasabb hatalomtól kapja. Heidl György és a Sator Quartet immár másodszor ugorja meg a lehetetlent: szelíd magvetésként állítja elénk hitehagyott korunkban a szentet.
Sator Quartet: Lassú ébredés/Slow Awakening.
Kairosz Kiadó, 92 oldal, 33 perc, 2021.
Szöveg: Paksa Balázs
Fotó: Sator Quartet Facebook-oldala
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria

