Damjanovics József zempléni főesperesre emlékezünk

Damjanovics József 1947. október 9-én született Bökönyben. Papcsaládban nevelkedett három lány- és egy fiútestvérével. Középiskolai tanulmányait Pannonhalmán, a bencés gimnáziumban végezte. Ezek alatt az évek alatt ismereteit nemcsak a híres könyvtár könyveinek böngészésével gyarapította, hanem a könyvkötészetben is jártasságot szerzett. Papi élete során – különösen, amikor az egyházi könyveket még nehéz vagy lehetetlen volt újranyomtattatni – rengeteg megkopott imádságos és szertartási könyvet újított meg.

Teológiai tanulmányait Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán végezte, majd Budapesten, a Központi Szemináriumban egyházjogi ismeretekkel bővítette. Szemináriumi évei alatt a kápolnai szertartásokon vezette az éneket, de ő volt a püspöki székesegyház főkántora is a papnövendékek énekkarának élén. Utolsó nyíregyházi évében főduktorként is tevékenykedett. Vezette, irányította a papnövendékek mindennapjait és programjait, képviselte a kispapokat az elöljáróság előtt és közvetítőként tevékenykedett a kispapok felé.

Abszolvált teológusként 1972-ben házasságot kötött Mihályi Máriával. Szeretetben nevelték és indították el három gyermeküket életútjukon. A családtagok mindig segítették Damjanovics Józsefet templomi és parókiai munkájában.

Dudás Miklós püspök halála után Timkó Imre lett a Hajdúdorogi Egyházmegye kormányzója, akit csak 1975-ben szenteltek püspökké, ezért 1972. szeptember 10-én Damjanovics Józsefet Szegedi Joákim krizseváci (akkori Jugoszlávia) püspök szentelte pappá Nyíregyházán. Papi működését Nyíregyházán kezdte a székesegyház káplánjaként és karnagyaként (1972–75). További szolgálati helyei: Nyírturán helyettes lelkész, majd parókus 1975–1983 között; a Hajdúdorogi Egyházmegyei Bíróságnak jegyzője és ügyhallgatója több évtizeden keresztül; Tokajban parókus 1983-től 1995-ig; a Hegyaljai Esperesi Kerület esperese 1994–95-ben; sátoraljaújhelyi parókus 1995-től; a Sátoraljaújhelyi Esperesi Kerület esperese 2000-től 2009-ig; majd a Zempléni Főesperesség főesperese 2009-től; a miskolci püspökség első konzultori testületének tagja 2011 és 2016 között. Húszéves odaadó újhelyi szolgálatának elismerését az is mutatta, hogy a helybéli hívek Szent Péter városába való zarándoklattal ajándékozták meg. A Georgikon Görögkatolikus Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium püspöki biztosa 2016 és 2018 között, kórházlelkész az Erzsébet Kórházban 2018-tól.

Nem lehet papi szolgálatának minden egyes elemét megemlíteni, mégis fontos néhányat. Különösen a Miskolci Egyházmegyében, a szenátusi és konzultori tanácsadó testületekben segítette az új egyházmegye felépítését, működését. Papi szolgálatának teljes idejében, minden parókián a Szent Liturgiák mellett minden előírt alkonyati és reggeli zsolozsmát elimádkozott. Szobrot állíttatott, könyvet jelentetett meg, valamint tudományos konferenciát szervezett és előadást tartott Miklósy István püspök emlékére. Remekül szervezte meg a máriapócsi kegykép könnyezési évfordulóján az Istenszülő Sátoraljaújhelybe látogatásakor a Szűzanya tiszteletéből fakadó lelki gazdagodást és a missziós kereszt fogadását a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítéseként. Templomtornyot, parókiát újíttatott fel, valamint lelkigyakorlatokat, ökumenikus istentiszteleteket, ifjúsági és felnőtt kirándulásokat, bálokat, nyugdíjas találkozókat és anyák napi hangversenyeket is szervezett.

Prédikációi számtalan embernek jelentettek megerősítést hitükben, vallásosságukban. Azt sem lehet összeszámolni, hogy hány gyermeket keresztelt meg, és segítette az istengyermeki úton való elindulásukat az Eucharisztia első kiszolgáltatásával. Ki tudja, hány hittanórán oktatta-nevelte a gyermekeket, az ifjúságot az Isten és az ember szeretetére. Vagy hányszor kérte az Istent, hogy terjessze ki a jegyesek fölött hatalmas kezét és áldja meg házasságukat. Azt viszont tudjuk, hogy több mint kilencszáz embert kísért imádságával az Úr elé. Tudjuk továbbá azt is, hogy mindezeket lelkiismeretesen, vidáman, olykor-olykor tréfásan, a gyászolókkal együtt érezve, az evangélium szellemiségében, mindig szeretettel és odaadással tette. Az Isten kegyelmi ajándékainak általa való szétáradása meghatározhatatlan.

Egyik paptestvérének néhány nappal átköltözése előtt azt írta, hogy a kémény felújításában és egyéb nehézségek leküzdésében „a karácsonyi kis Jézus, a fázósok védőszentje megsegíti” majd, elhozza melegét és fényét. Akkor még nem lehetett gondolni, hogy Isten iránta való üdvözítő szeretetének jutalmazása, melegsége és örök fénye őt másképpen és sokkal hamarabb körülöleli a mennyekben.

A Zemplén Televízió összeállítása ITT érhető el.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír