Derűs hálaadással is lehet búcsút venni – Eltemették a jezsuita Kelényi Tibort

Nagy Bálint SJ egykor kisgyermekként járt a Mária utcai templomba, Kelényi Tibor hittanóráira. Ma a Jézus Társasága papjaként ugyanabban a templomban mondta az augusztus végén elhunyt jezsuita gyászmiséjén a szentbeszédet; a templomban, amelynek Tibor atya tizenkilenc évig igazgatója volt. Nemeshegyi Péter SJ nyári búcsúztatása után a mostani szertartás is megmutatta, hogy

egy temetés nem feltétlenül csak a gyász alkalma, hanem egy beteljesült életért történő derűs hálaadás is lehet.

A szentmise főcelebránsa, Vízi Elemér SJ tartományfőnök a liturgia elején és végén közvetlen szavakkal emlékezett meg Tibor atyáról, hangsúlyozva: a Mária utcai templom és közössége különösen is őrzi az emlékét, hiszen 1986 után tizenkilenc évig itt volt igazgató, majd kisegítő lelkész, és sokaknak segített rátalálni az Istenhez vezető útra.

A provinciális emlékeztetett, hogy az elhunyt idén tavasszal ünnepelte pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját, de a vírushelyzet miatt gyémántmiséjét nem tudta széles körben bemutatni. Pünkösdkor pedig kórházba került, és – bár időközben voltak biztató jelek – állapota folyamatosan romlott, így a nevezetes alkalmat immár „odaát ünnepelheti”.

A szentmise két koncelebránsa Tibor atya utóda, egyben közösségi elöljárója, Horváth Árpád SJ, valamint egykori hittanosa, Nagy Bálint SJ volt. A szentbeszédet utóbbi mondta, és miközben felvázolta az elhunyt életútját, személyes emlékeket is megosztott rendtársa hitéről, hűségéről, helytállásáról. Felidézte, hogy az ötvenes években milyen viszontagságok közepette készült a papságra, és a meghurcolt Pálos Antal SJ példáját követve miként jelentkezett „csak azért is” jezsuitának; hogy mivel nem volt hajlandó csatlakozni a kommunista hatalommal együttműködő békepapság soraiba, miként bocsátották el a szemináriumból; és hogy titokban szentelték pappá egy magánlakáson.

Az életút következő állomásainak sorában előkerült a kétkezi munkás sors, a nyilvános papi működés tilalma, majd a nyolcvanas évektől a budapest-újlaki, Béke téri és belvárosi szolgálati hely – hogy aztán Tibor atya 1986-tól a jezsuiták Jézus Szíve-templomának igazgatója legyen és adjon új lendületet a helyi közösség életének. Végezetül az utóbbi évek, amikor immár kisegítő lelkészként szolgált és gyóntatott rendületlenül, hívők nemzedékeinek lelki javát szolgálva, olyan emberekben is meglátva a reményt, akiket a környezetük hajlamos volt leírni.

„Bár, ahogy mondani szokta, semmit sem csinált rendesen – hivatalos tanulmányait nem tudta befejezni, lelkipásztori működésében évekig akadályozták –, így is Isten irgalmának hordozójává volt képes válni sokak számára” – hangsúlyozta Nagy Bálint, hozzátéve: a titkos, rendkívüli körülmények között is megnyilvánuló hűsége, ragaszkodása hivatásához az egész rendtartomány számára példa.

Az pedig különösen örömteli, hogy temetése épp Boldog Romzsa Tódor emléknapjára esik: a görögkatolikus püspök ereklyéit Tibor atya évekig itt őrizte a Mária utcai rendházban, nagy becsben tartva a vértanú emlékét.”

Kelényi Tibor SJ földi maradványait a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra; oda, ahol több rendtársának és szeretett templomi közössége tagjainak hamvai is pihennek.

Forrás: Jezsuiták barátai/Facebook

Fotó: Hegedüs Márton

Magyar Kurír