Diakónusokat szenteltek a szatmári egyházmegyében

KÉPGALÉRIA –klikk a képre! 

„A mi diakónusainknak ez felkészülés a papság szentségére, de minden pap kicsit diakónus, szolgálattevő is kell hogy maradjon” – emlékeztetett a bevonulást követően Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, kérve a híveket, a szentmisében imádkozzanak a szentelendőkért, hogy Isten gazdagon részesítse őket kegyelmeiben. „Isten mindig meghív férfiakat és nőket, hogy az ő népének segítségére legyenek: ilyenek a papok, diakónusok, szerzetesek. Imádkozzunk értük, nehogy a világ szele elkapja őket, és megfeledkezzenek arról, amit fogadtak a jó Istennek. Nem uralkodni, hanem szolgálni küldi őket a Mindenható. Krisztus az ő példaképük” – fogalmazott a főpásztor.

A diakónusszentelés szertartása során, a prédikáció előtt a szentelendőket név szerint bemutatták a megyéspüspöknek, ők pedig jelentkeztek a zsoltáros szavaival: „Íme itt vagyok, hogy akaratodat megtegyem, Uram!” A homíliában Schönberger Jenő püspök visszatért a szolgálat gondolatához. Sarlós Boldogasszony ünnepe kapcsán Mária és Erzsébet kapcsolatát emelte ki, amelyben egymás és Isten szolgálata elválaszthatatlan volt az öröm érzésétől. „Mindannyian részesülünk abban a kitüntetett feladatban, hogy szolgálhatunk. Nagy kegyelem ez, Isten munkatársainak hív meg bennünket. Nem lesz mindig könnyű, de mindig csodálatos annak, aki mindvégig kitart.”

A szentbeszédet követően Gríz László és Linzenbold Szabolcs a püspök elé járultak, összekulcsolt kezüket az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek. Utána a mindenszentek litániáját imádkozták a szentelendőkért, hogy vállalt feladatuknak meg tudjanak felelni. A hívek térdelve, a szentelendők az önátadás jeleként a földre borulva imádkoztak, ezzel is kifejezve, hogy egészen Istennek és a rájuk bízott lelkeknek szentelik magukat. Ezután következett a diakónusszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima. Schönberger Jenő püspök az eléje térdelő Gríz László, majd Linzenbold Szabolcs fejére tette a kezét, és csendben imádkozott. A felszentelő imádságban kérte számukra a Szentlelket, hogy kegyelmi ajándéka adjon nekik erőt a szolgálat hűséges végzésére.

Ezt követően az újonnan felszenteltek felöltötték a szerpapok sajátos öltözékét, a stólát és a dalmatikát, a püspöktől pedig átvették az evangéliumoskönyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben hatalmat kaptak Isten igéjének hirdetésére. „Amit olvasol, azt hidd, amit hiszel, azt tanítsd, amit tanítasz, azt kövesd is” – hangzott az intelem, amikor átvették a könyvet.

A diakónusszentelés szertartása után a szentmise a felajánlással és az Eucharisztia liturgiájával folytatódott.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír