Ebele Ferenc gyémántmiséje Veszprémben

A jubileum megünneplésére egykori szolgálati helyeiről is sokan érkeztek, többek között Magyarpolányból is, ahol Ferenc atya 48 évig, nyugdíjba vonulásáig szolgált plébánosként. Ebele Ferencnek nagy szerepe volt a polányi passiójátékok megújításában, amely azóta már külföldön is ismert. A jubiláns atyát Tömöry Péter, a passiójátékok rendezője is köszöntötte, aki erre az alkalomra egy verset is írt, amelyet a passiójátékok Jézusa, Keresztes János színművész adott elő.

Ferenc atya jelenleg a veszprémi Szent Ferenc Papi Otthon lakója, és kisegítő lelkipásztori feladatokat lát el a Szent Mihály-főplébánia területén. Áldozatos munkájáért az egyházközség nevében Nagy Károly apátkanonok plébános mondott köszönetet.

Az ünnepi szentmisén paptársai koncelebráltak, köztük Gyuriga Károly lengyeltóti esperes-plébános, akivel együtt szentelték pappá 1954-ben.

A gyémántmise szónoka Márfi Gyula veszprémi érsek volt. Homíliájában a jubiláns atya életét méltatva felhívta a figyelmet arra, hogy ezen az ünnepen a legelső dolgunk hálát adni azokért a kegyelmekért, amelyekben Ferenc atya már a 60 éves papi szolgálat előtt is részesült. A próféták boldogok voltak, hogy az Urat szolgálhatták, így Ebele Ferenc lelkét is boldogság töltötte el, hogy pap lehetett. A főpásztor kiemelte Ferenc atya alkalmazkodó képességét, szerénységét, alázatosságát és imádságos lelkületét. Tudta, hogy az Úrnak szándéka van vele. A lényeg ez a hit, hogy a nevünk fel van jegyezve, hogy Isten szeret minket, és értékeli azt a munkát, melyet szerény erőnkkel elvégzünk – hangzott el az érseki szentbeszédben.

A szentmise végén a jubiláns atya felidézte, hogyan jutott el egyszerű veszprémi szülők gyermekeként a pappá szentelésig egy olyan korban, amikor üldözték az Egyházat.

Ebele Ferenc atya a gyémántmisén elhangzott beszédét meghallgathatják itt.

Magyar Kurír