Éghajlatváltozás és keresztény etika

Az előadó kritikus górcső alá vette a manapság lépten-nyomon elhangzó tudományos és „ál-tudományos” megközelítésű szakmai magyarázatokat és gyakorlati javaslatokat, amelyeket válaszként ad ma az ember a klímaváltozásra. Sem a talajok fenntartható hasznosításáról, sem az ivóvíz megóvásáról, sem a természeti erőforrásokkal és a nyersanyagokkal való tudatos, erkölcsös gazdálkodásról nem esik szó kellő súllyal a környezeti problémák értékelésekor, egyedül az éghajlatváltozással foglalkoznak a szakemberek. 

A természeti katasztrófák száma növekvő tendenciát mutat bolygónkon az elmúlt évtizedek adatai szerint – fogalmazott az előadó. Ezek okai között azonban nem az éghajlatváltozás áll az első helyen, hanem több más tényező megelőzi azt. Többek között a népességnövekedés a fejletlen országokban Délen, s a túlfogyasztás a fejlett országokban Északon, valamint az a gazdasági szempontú jelenség, hogy a népesség és az ipari létesítmények adott településeken koncentrálódnak, túlterhelve így egy-egy adott térség környezetét. Fenntarthatatlan óriásvárosok jönnek létre, ötmilliónál nagyobb lakossággal – 2015-ben várhatóan hatvan ilyen város lesz – amelynek az ökológiai veszélye is óriási.

Szarka László beszélt a vízellátottság kérdéséről is. Az ivóvíz legnagyobb részét a felszín alatti víztestekből nyerjük, ám a vízkivétel régóta jóval nagyobb ütemű, mint ahogyan a természetes vízutánpótlás  megtörténhet. Hangsúlyozta: a levegővel, az ivóvízzel, és az élelmiszerekkel tulajdonképpen geológiai anyagokat veszünk magunkhoz. Hozzátette: ha a geológusok és az orvosok jobban együttműködnének, hatékonyan lehetne javítani a Föld lakosságának egészségét.

Az éghajlatváltozásról szólva rámutatott: ez a jelenség kezdettől fogva végigkísérte a földtörténet korszakait. Idézte Prohászka Ottokár Föld és Ég című munkájának erről szóló részletét. Szarka László véleménye szerint a mai klímaváltozás abban különbözik az előzőektől, hogy hosszabb ideig tart. A tudósok nagy része úgy látja: a globális felmelegedés gyorsul, s ennek a növekvő földi széndioxid-kibocsátás az oka. A tudósok másik részének véleményét képviselve Szarka László elmondta: ez önmagában nem igaz, mert szakaszos felmelegedés, stagnálás és lehűlés váltakozva figyelhető meg 1880-tól 2008-ig, miközben a széndioxid-kibocsátás folyamatosan és egyenletesen növekedett. A geológus véleménye szerint mára akkora üzlet lett az éghajlatkutatás, hogy már az adatokban sem lehet hinni. Tényként idézte azt a feltételezést, miszerint egy angliai egyetem kutatói adatokat gyártottak, hogy hipotéziseiket alátámasszák.

Szarka László végül szólt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2008-as körleveléről, amelyben az ökológiai válság kapcsán a levegő, az éghajlat és az erőforrások meggondolt kezelésére intett. Összevetve ezt az Európai Uniónak a Föld bolygó nemzetközi éve alkalmából kiadott fenntarthatósági dokumentumával, megállapítható, hogy az utóbbi sokkal inkább gazdasági jellegű, míg a MKPK körlevele természettudományosabb. Az uniós dokumentum az emberrel nem is foglalkozik, csak a pillanatnyi gazdasági fenntarthatósággal, míg a katolikus körlevél kimondja: az ökológiai válság gyökere legnagyobbrészt erkölcsi jellegű, s kiemeli az ember egyéni és társadalmi felelősségét a globális környezeti folyamatokban.

Toldi Éva/Magyar Kurír