Elhunyt Varga Anna M. Karola nővér

2019. február 20., szerda | 16:22

Varga Anna M. Karola, a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének tagja életének 101., szerzetességének 76. évében február 20-án elhunyt. Búcsúzik tőle a Boldogasszony Iskolanővérek közössége, intézményeik jelenlegi dolgozói és diákjai, rokonai, istápoltjai, munkatársai és barátai.


Varga M. Karola nővér fogadalmas nővérként 76 esztendőt töltött a rend szolgálatában. E hosszú idő alatt megélt árvaságot, otthontalanságot, világháborút, rendi szétszóratást. Élete a 20. század krónikája is, amelynek legnehezebb időszakaiban sem adta fel hivatását: az Isten és az emberek szolgálatát.

Karola nővér Nagyerzsébetlakon, a bánsági Torontál megyében (ma Belo Blato, Szerbia) született 1918. szeptember 15-én. Négyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. A testvérek közül még egy leány maradt életben, a két másik kistestvére gyermekkorában elhunyt.

A szülők később az erdélyi Bözödre költöztek. Őt és húgát, Máriát minden vasárnap kézen fogták, és elvitték a templomba Bözödújfaluba. A Jóisten nem könnyű utakon vezette tovább a kis Annát. Mindössze tízesztendős volt, amikor az édesapja meghalt, rá egy évre az édesanyja is elhunyt. Ketten maradtak a testvérével. Anna sok viszontagság után Kolozsvárra került egy családhoz, gyermek mellé pesztrának. Már 13–14 éves korában felszolgálóként dolgozott.

A nagyváros új életet és reményt adott neki. A ferences atyákhoz kezdett járni. Kolozsvárott kezdett érlelődni benne a szerzetesi hivatás. Hamarosan a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének jelöltje lett. Désen a nővérek polgári és elemi iskolát tartottak fönn. Ő egyedüli jelöltként 1936. november 1-jén, mindenszentek ünnepén került ide. A bevásárlástól a takarításig sok mindennel foglalkozott. Később dada lett az óvodában. Három év múlva Temesvárra került, majd a szegedi anyaházba vezette tovább a Jóisten.

A második világháború embert próbáló nehézségei közepette tette le első fogadalmát 1943. augusztus 19-én. A szegedi nővérek az anyaház pincéjében vészelték át ezeket az időket. Amikor az Alsóvárost lebombázták, a környékről hozzájuk menekültek az emberek. Karola nővér egyik társával együtt ötszáz főre főzött. A pincében zsidókat is bújtattak. Nem messze Szegedtől egy fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő intézet működött. Az oroszok betörése után a gyerekek felügyelet nélkül maradtak. A nővérek közül négyen vállalták, hogy foglalkoznak velük. Élelmet vittek nekik, Karola nővér egyedül kimeszelt egy termet, majdnem egy éven át szolgált ott, míg teljesen kimerült és kórházba került. Mégis ez volt az az időszak, amikor először ébredt fel benne a betegápolói hivatás iránti vágy.

Az államosítást követően 1948 és 1950 között Eleken élt. Itt nővértársaival együtt nehéz fizikai munkát végzett. Kukoricát kapált, ellátta az állatokat. Amikor elérkezett az aratás ideje, kaszálta a búzát. Később többekkel együtt egy táborba hurcolták Újszászra. Itt két hónapot töltött.

Innen Győrbe vezette a Jóisten, ahol a városi katonakórházban takarítást vállalt. Itt ismét felébredt benne a betegápolói hivatás iránti vágy. Az ápolónőképző elvégzése után mintegy húsz éven át a sebészet férfiosztályán dolgozott. Hitét itt sem tagadta meg soha. Ha valaki kérte, akkor papot hívott hozzá.

Az örökfogadalmat negyvenöt esztendősen, 1963. augusztus 15-én titokban tette le Gyöngyösi M. Piroska tartományfőnöknő előtt.

A győri kórházból 1975-ben vonult nyugdíjba, de a szolgálatot ekkor sem hagyta abba. Sokat segített a püspökségen és több alkalommal Rómában, a kongregáció központi házában. Kezet foghatott Szent II. János Pál pápával, akitől két rózsafüzért is kapott ajándékba.

Karola nővér 1999-ben költözött be a rend budapesti házába. Az utóbbi esztendőkben kötéssel, horgolással, terítők javítgatásával foglalkozott.

Keze alatt mindig égett a munka. Élete során ha kellett, kapált, kaszált, főzött, gyerekfejet simogatott, beteget ápolt, takarított vagy éppen művészien varrt.

„Köszönjük áldozatos munkáját és a megpróbáltatások idején tanúsított hűségét, szolgálatra áldozott életét. Az Úr nagy ajándéka volt ő rendünk és a rábízottak számára. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, hálát adunk értékes életéért, mindazért a sok jóért, amit az Úr általa tett ezért a világért.”

Temetéséről a rend később gondoskodik.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
-lelkem-gyerekkoromtol-igazgatva-volt-isten-az-eg-fele-latogatoban-horvath-gyula-k
„Elégettem az összes könyvemet, a Biblia kivételével” – Látogatóban Horváth Gyula költőnél

Horváth Gyula 1959-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Napjaink egyik legnagyobb költője. Tizenhat évesen publikált először, ezután versei rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új Írásban, a Tiszatájban.

2019. március 25., hétfő
ferenc-papa-loretoban-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csalad-nelkulozhetetlen
Ferenc pápa Loretóban: A férfi és a nő házasságán alapuló család nélkülözhetetlen

Március 25-én mintegy tízezer hívőt köszöntött a Szentatya a loretói kegyhely előtti téren, miután misét mutatott be Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, és aláírta az ifjúságnak szentelt szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyet április 2-án tesznek majd közzé.

2019. március 25., hétfő