A pápa beszéde a mexikói püspökökhöz

A latin-amerikai pápa tekintete olyan, mint a megértés óceánja – írták Ferenc pápáról. Mexikó mélyen keresztény, ám ha ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyjuk, nem lehet komolyan megérteni egyetlen latin-amerikai országot sem – mutat rá beszéde elején a Szentatya. A helyi Egyháznak mégis hatalmas erőfeszítéseket kell tennie, hogy hatással legyen a társadalmi szövetre, amelynek a veleszületett hit gyökerére folyamatosan növekedve és megerősödve ránehezedtek a súlyos társadalmi problémák. A pápa kifejezte: ismeri a püspökök erőfeszítéseit, amelyeket a rászorulók, a nincstelenek és a munkanélküliek, az embertelen körülmények között dolgozók, a szociális ellátás nélkül élők, a bevándorlók és a mezőgazdászok érdekében végeznek; ismeri a főpásztorok aggodalmát a drogkereskedelem áldozatai, a szociálisan sérülékeny csoportok iránt. Tud elkötelezettségükről az emberi jogok és a személy átfogó fejlődése érdekében.

Az Apostoli Palota Kelemen-termében tartott audiencia során Ferenc pápa rögtönzött szavakkal így szólt a mexikói püspökökhöz: „Amikor nem tudjátok megoldani a dolgokat a fiúval, forduljatok az Anyához, aki majd megoldja azokat… Hiszem, hogy Szűz Mária nem hagy magatokra benneteket a számos fájó problémával.” Itt utalt azokra, akik elvándorolnak, átkelnek a határon és akik bérgyilkosok kezei által vesztik életüket, illetve a kábítószerek súlyos problémájára.

Beszédében a Szentatya érintette a világi hívek szerepét. Az Egyház küldetése hozzájárulásuk nélkül nem valósulhat meg. Szükség van képzésükre, mert – hála nekik – láthatóvá válik a hit közéleti dimenziója. A család alapvető helye a hit átadásának egy olyan időszakban, amelyben nehezen talál befogadásra. A pápa arra buzdítja a mexikói püspököket, hogy tegyék intenzívebbé a családpasztorációt, mert a halál elembertelenítő kultúrájával szemben ez lehet a támogatója az élet tiszteletben tartása kultúrájának, amely a fogantatástól a természetes halálig tart.

Végül a népi ájtatosság értékes mivoltát ajánlja a főpásztorok figyelmébe: a plébániák fontos szerepéről is szól, ahol megtanítják megélni a hitet következetesen és komplexusok nélkül a mai társadalomban. Kiemeli továbbá a kettős transzcendencia megőrzését: az első az Úrhoz szóló ima, amelyben a püspökök Istenhez fordulhatnak népük érdekében; a másik pedig a néphez való közelállás.

Magyar Kurír