
A találkozón mintegy 500 fő vett részt. A plébániákon, valamint misszióban élő közösségek bemutatása után tanúságtételekre került sor. A tanúságtevők nem előre felkészült személyek voltak. Egy zsák a közösség minden jelenlévő tagjának nevét tartalmazta, ebből húzta ki Erdő Péter azok nevét, akik aztán tanúságot tettek hitükről, házasságukról és gyermekeik hitben való neveléséről.
A „kisorsolt” házaspárok egységesen fontosnak tartották és kiemelték, hogy a közösségben megismerhették és mélyebben megélhetik Isten jelenlétét és irántuk való szeretetének örömhírét. Elmondták: a közösség segítette őket az alázatban és az egyéni önismeretben ugyanúgy, ahogy házasságuk fennmaradásában és egyre mélyebb megélésében is. A tanúságtevők kiemelték a vasárnap reggeli közös családi ima, zsolozsma fontosságát.
Ezután a fiatalok kerültek sorra, akik szintén tanúságot tettek hitükről: elmondták, hogy tudatában vannak annak, milyen értékes és erős támasz számukra a szüleiktől és közösségüktől kapott hit. Hangsúlyozták, milyen sokat jelentenek nekik a Szentatyával való rendszeres találkozások. Megvallották azt is, hogy a kezdő katekézisre általában szüleik unszolására mentek el, de visszanézve hálásak érte, néhányukban érlelődik a papi vagy a szerzetesi hivatás gondolata is.
Erdő Péter bíboros záró tanításában az Efezusi levél szavait idézve hangsúlyozta: „Isten, aki minden közösség Atyja”, sokféle és sokszínű közösségből szövi egybe az Egyházat, vezetve őket annak egészében és egységében.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

