Erdő Péter: Terjedjen ki Krisztus jelenlétének áldása az egész világra! - VIDEÓVAL

Hazai – 2014. június 22., vasárnap | 15:10

Az Egyház teljes közösségének legnagyszerűbb kifejezése és erőforrása az Eucharisztiában való közös részesedés – fogalmazott Erdő Péter bíboros az Oltáriszentséget ünneplő úrnapi szentmisében a budapesti Szent István-bazilikában június 22-én.

Az Oltárszentség számunkra áldozat, szent lakoma, szent jelenlét. Ajánljuk neki életünket – imádkozott az úrnapi szentmise elején Erdő Péter bíboros.

A hagyományosan Szentháromság ünnepét követő vasárnapon tartott úrnapi szentmisén a Szent István-bazilikában részt vettek a Szent István Lovagrend tagjai. Nagy számban megjelent hívő közösség előtt mutatta be az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros.

Krisztus testének és vérének ünnepe nem általánosságban beszél a hitről, mint az örök élet feltételéről, hanem a hit tágabb valóságában egyetlen pontra irányítja figyelmünket és ezzel kifejezésre juttatja az Úrnapja, az Oltáriszentség alapítása ünnepének üzenetét – kezdte szentbeszédét Erdő Péter. Az örök élet abból fakad, hogy Krisztus testével táplálkozunk – mutatott rá. Ebben az ünnepben megjelenik előttünk az utolsó vacsora képe. Látjuk az Urat, amint megtöri a kenyeret. Az utolsó vacsora asztalközössége elővételezi, titokzatosan előre megjeleníti minden idők Egyházának közösségét. Az evangélium leírásának erős kifejezései szinte sulykolják: Jézus emberi valósága nem csak látszat. Az eucharisztikus test és vér legreálisabb jelenlét, az Oltáriszentségben való részesedés igazságát tárja fel előttünk – mondta a főpásztor.

Az Eucharisztia a legbensőségesebb közösség misztériuma, benne Krisztus élő személye a táplálékunk. Az ebben való részesedés megszentelődést kívánt, belsőleg megtisztulva, az imádás magatartásával kell közeledünk hozzá. Így a gyengeségeivel küzdő ember és az Egyház közössége számára az Eucharisztiában való közös részesedés segítség és erőforrás.

Az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe minden korban erőforrást jelentett az ember számára, ezt erősítette az ünnephez később kapcsolt körmenet is. Az Oltáriszentség ereje és sugárzása ily módon áthatol templomaink falán. Jelzi, hogy Krisztus mindig úton van a világ felé.

A körmenetben Krisztust hordozzuk városunk utcáin, és közben az Ő jóságára és szeretetére bízzuk ezeket az utcákat, Budapest városát. Rábízzuk mindennapi életünket, neki ajánljuk a betegek szenvedését, a fiatalok és az idősek magányát, minden kísértést és minden félelmet, minden sikert és minden örömet – fogalmazott Erdő Péter. Az úrnapi körmenet nagy és nyilvános áldás kíván lenni városainkra és falvainkra. Terjedjen ki Krisztus jelenlétének áldása az egész világra! – imádkozott a főpásztor.

A szertartást az ünneplő közösség körmenete követte a Szent István-bazilika körül. A főpásztor vezetésével a közösség Isten jelenlétének áldásáért imádkozott. A körmenet mintegy kibővíti az Eucharisztia szertartását: közvetlenül a szentmise után a liturgiában konszekrált szentostyát kiviszik a templomból, hogy a keresztény közösség a hitnek és a legszentebb Eucharisztia iránti tiszteletnek nyilvános tanúságát adja. Az Oltáriszentséget köszöntő énekkel, virághintő leányok csoportjával és a ministránsok ünnepi szolgálatával járta körül a körmenet a bazilika épületét. A négy oltárnál megálló menet előtt egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel. A liturgiát a hálaadás éneke zárta.

Az ünnep története

Az ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa terjesztette ki az egész latin Egyházra a hit és a kultusz válaszaként azokra az eretnek tanításokra, amelyek kétségbe vonták Jézusnak az Eucharisztiában való jelenlétét. A XII. században nagyon elterjedt Tours-i Berengar kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–1264) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére a népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Fotó: Ignácz Dániel

Videó: Metanoia

Magyar Kurír

#egyházmegyék #Erdő Péter #Eucharisztia – Oltáriszentség #liturgia #ünnepek

Kapcsolódó fotógaléria