Európa és az iszlám

A beszélgetés résztvevői: Gazdik Gyula (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem), Tüske László (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), valamint a török származású, húsz éve Magyarországon élő Tarik Demirkán újságíró (CNN és a BBC tudósítója) voltak. 

A szekularizáció hatása Európában és az iszlámban

Az iszlám nem egységes vallás – mutatott rá Tarik Demirkan. Nagyon sokan Európában ezzel nincsenek tisztában. Aki csak könyvekből ismeri az iszlámot, az nem ismeri e vallást. Allah mindenütt ugyanaz természetesen, de az iszlám alkalmazása, vallásgyakorlata más és más, különböző irányzatok léteznek. Alapvetően három közismert; a szunnita, a síita és az európai iszlám. De szinte országonként mások az alapelveik például a szunnitáknak és a siítáknak. Előbbiek vannak Törökországban is, de arab országokban is, s egészen másképp élik meg vallásosságukat. Az arab államok iszlám közösségeiben általában radikális a saria (Isten által előírt helyes életmód, életforma, iszlám vallásjog, vallásjogi hagyomány) jelenléte. Manapság olyan országokban alkalmazzák a sariát, ahol az erőszak is jelen van. Ahol demokrácia van, ott szóba sem kerül.

Majd a török szekularizált államról beszélt, amely szerinte az iszlám egyetlen útja a jövőhöz. Törökország vezérelve már az oszmán birodalomban is a nyugatiasodás volt, a XX. század elején ennek jegyében átalakította intézményrendszerét, 1923-ban kikiáltották a köztársaságot, majd megszüntették a szultánságot, a kalifátust, s ezzel együtt megszűnt az iszlám államvallás-jellege. A vallás az emberek belső ügye lett, az egyházias intézményeket világiak váltották fel, megszűnt az iszlamista oktatás, bíráskodás, megszűnt a vallási alapon való politizálás. A saria nincs jelen a demokratikus államban többé – hangsúlyozta Tarik Demirkán.

Tüske László ezzel kapcsolatban fenntartásainak adott hangot: Bár Európában is végbement egy hasonló szekularizációs folyamat – a vallás lelkiismereti kérdés lett és belső ügy –, de az iszlámban ez nem egészen így történt. Az iszlám életmódként van jelen továbbra is az emberek életében. A vallás és a mindennapi élet szorosan összekapcsolódik, s mivel a vallás a szekuláris világnak is része, ezért része a politikumnak is, ott is megjelenik. Vagyis, egy muzulmán számára csak egy muzulmán hatalom fogadható el saját hagyományai, a saria alapján. Ez pedig előrevetíti, hogy az európai közösségben szerveződő muzulmán közösségek előbb-utóbb politikai hatalomra kívánnak törni, s ha ez megtörténik, akkor a keresztények csak megtűrtek lehetnek,  másodrendű állampolgárok e rendszerben. Szíria példája is ezt mutatja az arabok bevonulása óta – mondta. M. Kadhafi líbiai elnök elhíresült szavait idézte: nem kell egy puskalövést, egy kardcsapást sem végezni, anélkül is meghódítjuk Európát. Ez egy vallási hadviselés módszere, amely vigyázatra int – mutatott rá Tüske László.

Ezzel kapcsolatban Gazdik Gyula megjegyezte: a modernizáció, a szekularizáció valójában nagy károkat is okozott Törökországban, hiszen nemzedékek nem ismerik már az elődök hagyományait. S ennek ellenreakciói is megmutatkoznak már az országban: az iszlám vallás, a vallási tradíciók újraéledésével kell számolni, s ennek jelei láthatók a muszlim bevándorlók európai közösségeiben is. Az iszlám átmeneti stádiumban van, új egyensúly állapot felé halad. Ezzel magyarázhatók Európában az erősödő muszlim zavargások is.

Tarik Demirkan viszont hangsúlyozta: elképzelhetetlennek tart egy olyan muszlim összefogást, amely iszlám politikai fölényt teremtene Európában. Európában jelenleg 20–25 millió muszlim él. Minden közösségnek külön dzsámija van, és mindegyikben másképp imádkoznak. Magyarországon pedig, ahol csak pár ezer muszlim hívő él, Budapesten máris három dzsámiban imádkoznak.

Jogvédelem vagy provokáció?

A multikulturális modell válságának jeleként foghatók fel a az Európába  bevándorolt muzulmán csoportok folyamatos és egyre erősödő utcai zavargásai például Franciaországban. Hol húzódik a frontvonal, ki harcol kivel? A nyugati világ az iszlámmal, vagy az iszlám saját berkeiben küzd említett válságaival, elvesző hagyományaival vagy a modernitással? Szocializációs vagy vallási célú zavargások-e ezek?

Tüske László szerint a frontvonalak az iszlámon belül is léteznek, de az európai iszlám közösségek és Európa között is.  Párizsban ma már szinte kéthetenként lezárnak útvonalakat egyes muzulmán csoportok, ezzel akadályozva a közlekedést, provokálva a francia kormányt. A helyzettel foglalkozni kell, elemezni kell, s végiggondolni, mi lehet a végső negatív következménye, ha nem megfelelőképpen reagál Európa.

Demirkán Tarik véleménye az, hogy a frontvonal a radikális muzulmán csoportok és a nem radikálisok között húzódik legtöbbször. A radikális csoportok mindig kis csoportok, s a párizsi tüntetők szerinte hagyományaik létjogosultságáért tüntetnek, vagyis jogvédő-jogkereső csoportok.

Az Európába bevándorolt iszlám második generációja már Európában nőtt föl. Végbement saját tradicionális miliőjüktől való elhatárolódás, s egy elvontabb vallási közösségbe szerveződésük – mutatott rá Gazdik Gyula. A Sátáni versekre mégis komoly tiltakozással, tüntetésekkel reagáltak. Kétségtelen, hogy az arab-izraeli konfliktus nyomán az is befolyásolja az iszlamisták reakcióit Európában, hogy e kérdésben az európai kormányok az USA mellé sorakoznak fel, vagyis Izrael politikája mellé. Úgy érzik, hogy lenézik az ő vallási kultúrájukat, s ez erős radikális magatartást vált ki.

A 2006-os dániai karikatúrabotrány Mohamed próféta kigúnyolásával keltett világméretű felháborodást az iszlám közösségekben. Ezzel kapcsolatban Demirkán Tarik kiemelte: a karikatúra-ügy provokáció értékű tett volt, mert a legbensőbb, legszentebb érzelmét sértette meg, becstelenítette meg az iszlámnak. Az ilyen provokáció a radikális erőket szítja fel. Közel-Keleten ekkor nagy mozgósítások is történtek.

Tüske László emlékeztetett, hogy a Szentatya egy beszéde kapcsán kirobbant emlékezetes botrány arra is rávilágít, hogy létezik az iszlámban egy áldozati pszichózis az európai világgal szemben. Ennek érthető és súlyos történelmi okai, előzményei vannak – mutatott rá. A XIX. századtól a Nyugat kemény gyarmatosító eszközökkel próbálta meghódítani, leteperni a muzulmán világ nagy részét, ami egy-két kivétellel sikerült is. Keményen kizsákmányolta, lenézte ezt a világot, s nem engedte, hogy a helyi lakosság a legkisebb mértékben is beleszóljon a közügyeibe. E Nyugattal szembeni lenézettség, megalázottság következménye az iszlám mai morális szembenállása.

Mitől fél igazából Európa?

Európa önmagával van elfoglalva, nem akar az éleződő ellentétekkel szembenézni, s a gazdasági válsággal küszködve még inkább elfordul az „idegenek” problémáitól. Pedig a párbeszéd megkerülhetetlen, hiszen az iszlám területekről való bevándorlás Európába folyamatos, megállíthatatlan és egyre intenzívebb. Meg kell találni a fórumokat, amelyek kezelni képesek a válságot. Sorozatos megmozdulásokra lehet számítani – mutatott rá Gazdik Gyula. Fontos volna egymás kultúrájának, vallásának a jobb megismerése. A párbeszéd-képtelenség okai között ott vannak előítéleteink, melyeknek szintén történelmi előzményei vannak. Nálunk például a 150 éves török uralom.  Kutatási, könyvkiadási lehetőségek kölcsönös megteremtése is utakat nyithatna meg egymás jobb megismeréséhez – emelte ki.

Tüske László a Ramadánról, a muszlimok legjelentősebb vallási eseményről, az egy hónapig tartó böjtről és a nagy zarándoklatról beszélt, amelyről mi európaiak nagyon keveset tudunk. Pedig az igazi árnyalt képhez az iszlám tekintetében ez szorosan hozzátartozik. A muszlimok az Ararát hegyére vonulnak, hogy közösen őszinte bűnbánatot tartsanak. Ez az őszinte bűnbánat, a lelki megtisztulásért tett zarándokút megrendítő látvány. A saria sem félelmetes hagyomány, csak mikor politikai köntösbe bújik – mutatott rá Tüske László. A saria tulajdonképpen az emberek szabályozott együttműködését az isteni jóváhagyás alá rendelő szabálygyűjtemény. Rendelkezik a vallásos életről, az istentiszteletet módjáról, a hívő vallásgyakorlásáról, az emberek egymás közötti érintkezésének a szokásairól, tehát a házasságról, de rendelkezik az örökösödési problémákról, a kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos kérdésekről is. Vannak viszont elemei, amelyek az archaikus berendezkedésnek a maradványai, amelyek a nyugati jogrendszerrel nemigen illeszthetők össze. Iyenek az öltözködési szokások. E tekintetben felvethető a kérdés: vajon abban a környezetben, ahol ma élnek a bevándorolt muzulmánok, kell-e viselni a burkát? S felhasználható-e ez provokációs eszközként?

Európa egy fejlődő, saria-mentes, nyugati értékeken alapuló modern iszlám megszületésére vár, fogalmazódott meg. Megvalósulhat-e ez valamikor? – ezzel kapcsolatban a következőket mondta Tarik Demirkán: optimista vagyok, a kontaktus megtalálása egy hosszú folyamat. Mivel az iszlám élén nincs olyan vezető réteg, osztály, egyház, amelynek irányítói összeülnének és zsinatokon beszélnének a kérdésekről, hogy mit hogyan kellene változtatni, ezért e folyamatot minden országban másképp élik meg. Saját érdekükben igyekeznek és rá is kényszerülnek majd a változó világhoz valahogy alkalmazkodni , s ez idővel az iszlám átalakulásához fog vezetni – vélekedett.

Végezetül egy megfontolandó kérdéssor zárta a konferenciát, amelyre – mint elhangzott – a választ majd a jövő adja meg: Mitől fél igazából a keresztény gyökereit már nem valló Európa? Miért az ódzkodás az iszlámmal szemben, Törökország uniós csatlakozásával szemben? Nem attól tart-e leginkább, hogy egy újfajta erős vallásosság kerítheti hatalmába Európát, amely már szekularizálódott?

A kerekasztal-beszélgetést, amelynek rövidített, szerkesztett változatát adtuk közre,  Udvarhelyi Erzsébet, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa vezette, lejegyezte és szerkesztette Toldi Éva.

Kapcsolódó cikk: Maróth Miklós, az MTA alelnöke, a PPKE BTK Arab Tanszékének vezetője az észak-afrikai mozgalmakról, a közel-keleti keresztényekről, az európai bevándorlásról. Interjú.

Magyar Kurír