Maróth Miklós: Küzdeni kellene az elnyomott keresztények jogaiért

Hogyan értékeli az egyiptomi helyzetet, ahol végül lemondott Hoszni Mubarak, és a hadsereg vette át az ország vezetését?

Most sem történt komoly változás. 1952-ben, amikor megdöntötték a monarchiát, a hadsereg csinálta a forradalmat. Az így hatalomra került Nadzsib pasát a hadseregből jött fiatal tisztek váltották le, élükön Nasszerrel, amikor ő meghalt, jött egy újabb tiszt, Anvar al-Szadat, amikor őt lelőtték, akkor pedig jött Mubarak.  És most megint egy újabb tiszt jött a hadseregből. Izrael már korábban mondta, hogy Omar Szulejman lenne számára következő elnökként elfogadható, és ő is lett az ideiglenes államfő. Tehát a külpolitikában nem változott semmi. Ami a belső eseményeket illeti, a probléma nem az, hogy diktatúra volt, mert a Közel-Keleten mindenhol az van. Az iszlám tanítása szerint jobb negyven évig egy diktátor, mint egy óráig vezető nélkül élni. Emiatt sosem lázadtak volna fel az egyiptomiak. Egyiptom lakott része egy fél dunántúlnyi terület, és ott tolong nyolcvanmillió ember. Egyiptomban éhséglázadás van, ami nem új jelenség Észak-Afrikában. Áremelkedés van, munka nincs. Színezi a helyzetet, hogy az egyiptomiak 10 százaléka kopt keresztény, de ők birtokolják a tőke 60 százalékát.

Tegyük fel, hogy szabad választásokat rendeznek Egyiptomban. Mi történne?

Akkor valószínűleg a Muzulmán Testvériség nyerné meg a választásokat, és akkor az elsők, akik nem ismernék el az eredményt, a demokráciát szorgalmazó nyugati államok volnának, ahogy azt sem ismerték el, amikor Palesztinában a Hamász nyert. A Muzulmán Testvérek pedig föltehetőleg revideálnák az Izraellel kötött szerződést. Egyiptom alapköve az iszlám világnak, egy ilyen aktus azonnal világpolitikai mozgolódásokhoz vezetne. De a Testvériség, úgy látszik, már rájött, hogy a hatalom a hadsereg kezében marad, mert közölték, hogy nem akarnak indulni egy esetleges választásokon.

Tehát az arab demokrácia azt jelentené, hogy jönnének az iszlám fundamentalisták.

Az iszlám fundamentalizmus európai fogalom, és nincs értelme. A név az amerikai neoprotestáns fundamentalisták analógiájára alakult ki, ők azok, akik szó szerint értelmezik a Bibliát. Ilyenek az iszlámban is vannak. A Koránban az van, hogy „nősüljetek, és kétszer, és háromszor és négyszer”. Azaz tessék szerezni kilenc feleséget – akinek ennyi felesége van, annak pedig nem marad ideje felforgatni a világot. Akiket mi fundamentalistáknak szoktunk nevezni, azokat ők egyszerűen szélsőségeseknek nevezik, és az iszlám túlnyomó többsége fel is lép ellenük. Akik eddig kérték, hogy bin Ladent nemzetközi elfogatóparanccsal fogják el, azok mind arab országok voltak. Bin Laden ki van tiltva a saját hazájából, Szaúd-Arábiából. Amikor Mohamed halála után kettévált az iszlám siítákra és szunnitákra, volt egy csoport, akik kivonultak, mert egyik csoport sem tetszett nekik, ők voltak a háridzsiták. Míg az évszázadok folyamán el nem tűntek, sok borsot törtek mindenki orra alá, nem hagytak magukról jó emléket. Az iszlám szélsőségeseket ma háridzsitáknak nevezik. Mi azt hisszük, hogy ezek a szélsőségesek az iszlám igazi keménymagja, az iszlám viszont úgy tartja őket számon, mint akikhez semmi köze.

Akkor miért nyernének, miért népszerűek?

Az iszlám világ észrevette, hogy lemaradt Európa mögött, és óriási az elégedetlenséget keltett benne. Megpróbálkoztak az európai liberális, majd a szovjet haladó recepttel, de nem sikerült felzárkózniuk. Úgyhogy azt gondolták: térjünk vissza az iszlámhoz, amikor az iszlám hagyományai szerint éltünk, akkor vezető civilizáció voltunk. A muzulmán szélsőségesek térnyerése azonban nem áll érdekünkben nekünk, európaiaknak sem, de talán az araboknak sem, mivel a problémák nem olyan jellegűek, hogy ilyen ideológiai alapon meg lehetne őket oldani. A Gázai-övezet jó példa, ott sem örülnek már föltétlenül az emberek az iszlamista Hamász uralmának. Az iszlamista mozgalmak viszont gyakran nagy népszerűségnek örvendenek, mert tevékenységük 80 százaléka karitatív munka. Ők az egyetlenek, akik segítenek az egyszerű emberek napi gondjain. A Hezbollah is az iskolái, kórházai miatt népszerű. Ha pedig valaki elesik Allahért, felnevelik a gyerekeit. Ez a szolidaritás hozzátartozik az iszlám lényegéhez. Viszont a szélsőségesek is diktatúrát csinálnának, ha hatalomra kerülnek, csak más színűt.

Az Európai Parlament és az Európai Tanács elítélte a közel-keleti keresztényüldözéseket, a külügyminiszterek tanácsa viszont civilizációs harctól tartva csak általában a vallásüldözést lett volna hajlandó elítélni. (Az interjú elkészülte óta megszületett a külügyminiszterek elítélő nyilatkozata is). Hogyan lehetne fellépni a kis keleti keresztény közösségek védelmében?

Egyiptomban a koptokat nem bántja senki sem. Az alexandriai robbantók is a Gázai-övezetből érkeztek. Az egyik legnagyobb egyiptomi vallási tekintély azt mondta, hogy egy muszlimnak a templomot is úgy kell védeni, ahogy a mecsetet. Alkalmi atrocitások érik a koptokat, nem mondom, hogy életbiztosítás kereszténynek lenni Egyiptomban, de nem üldözik őket. Egészen más a helyzet Afganisztánban, ahol már a Biblia birtoklása is bűntettnek számít, a külföldiek esetében is – ez egyébként nem vág egybe az iszlám tanításával. Pakisztánban halálra ítéltek egy nőt, mert megkérdezte muzulmán ismerőseit, hogy Jézus az életét adta értünk, de mit adott értetek Mohamed? A hitehagyott muszlimnak pedig az iszlám szerint automatikusan halál jár. Az elnyomott keresztények jogaiért kellene küzdeni, liberális alapon, és nem csak a keresztényellenességet kellene támogatni mindenütt. Ha Európának lenne keresztény értékrendje, és ragaszkodna keresztény kulturális hagyományaihoz, politikai nyomást kellene gyakorolnia a közel-keleti keresztények érdekében.  

Körülbelül egy éve azt nyilatkozta az európai bevándorlással kapcsolatban, hogy „a dzsihád itt történik”.

Aminek ki van téve Európa, az egyfajta hódítás, ráadásul sokkal sikeresebb a katonai próbálkozásoknál. Régen csak Poitiers-ig jutottak, most már jóval beljebb vannak. Angliában a muzulmán a második legnagyobb vallás. Eközben a többmilliós ottani muzulmán közösség 80 százaléka mindent elutasít, ami angol, kezdve az állam intézményeitől. Ha én elmegyek egy muszlim országba, elvárják, hogy hasonuljak, ha ramadán van, ne egyek nappal az utcán. Iránban a külföldi nőknek is föl kell ölteniük a csadort. És természetesen az udvariasság is így diktálja. Ha nem tartom ezt meg, és udvariatlan vagyok, nyíltan megtámadnak az utcán. Európában nem szólunk bele, hogy ki hogyan viselkedik, azaz nincs szimmetria. Rómában lehet mecsetet építeni, Mekkában nem lehet katolikus templomot. Kölcsönösségi alapon nem mentek volna bele a muszlimok a római mecset felépítésébe. A muzulmánok idehozzák a Közel-Keletet, ami elől egyébként menekülnek, mi pedig ezt tutyi-mutyi módon tűrjük. Európában bele lehet rúgni a kereszténységbe, de egyszer próbáltak meg karikatúrákat csinálni Mohamedről, világméretű tiltakozás tört ki. A muzulmánoknak erős vallási és nemzeti identitásuk van. Európában nincs vallási identitás, a nemzeti identitás ellen pedig állandó harc folyik.

A liberálisok szerint épp az a lényege Európának, hogy bárki bármit mondhat, és úgy él, ahogy akar, és ezt kell megőrizni.

Bárki bármit mondhat, és meg is kapja érte a magáét. Amikor Franciaországban összegyűjtötték az illegális bevándorlókat, és egy használaton kívüli templomban elhelyezték őket a hatóságok, míg haza nem küldik őket, odamentek liberális csoportok, és kiszabadították őket. Pedig illegálisan mentek Franciaországba, a hatóságok helyesen jártak el! A törvény legyen mindenkire kötelező, ez nem rasszizmus vagy a rasszizmus elleni harc kérdése! Vagy vannak törvények, vagy nincsenek. Ha Franciaország egy szekularizált állam, amelyik szétválasztja az államot és az egyházat, akkor ez ne csak a kereszténységre és a keresztre legyen igaz, hanem vonatkozzon az iszlámra és a kendőre is. Ha valakinek ez nem tetszik, nem kell odamenni. Az azonban elfogadhatatlan, hogy odamegy valaki, majd meg akarja mondani a franciáknak, hogy milyen törvényeket hozzanak. Márpedig sajnos Európa tűri ezt.

Egyelőre ott tartunk, hogy az Európai Bizottság multikulturális naptárából kifelejtették a keresztény ünnepeket.

Nem hiszek a közösen elfogadott fedőkultúra nélküli multikulturalizmusban. Amennyiben nincs egy olyan kultúra, amelyik átfogja a különböző kultúrákat, szétesést tapasztalunk. Az autentikus multikulturalizmus szerintem az Osztrák-Magyar Monarchia volt, ahol a nemzeti kultúrák felett volt egy közös kultúra, amelyik biztosította az átjárás lehetőségét közöttük. A közös kulturális nyelvhez közös értékrend is kell. Az nem teremt szolidaritást, ha el kell fogadnom, hogy a másik kultúrája az, hogy lop, én meg nem. Minek adunk ki Európában egy olyan naptárat, amelyikben benne vannak a hindu, a buddhista, a kínai és más ünnepek? Ők sem adják ki a keresztény ünnepeket. Természetesen gyakorolhatják a vallásukat nálunk mások is, és megülhetik az ünnepeiket, de tudomásul kell venniük, hogy az európai kultúrában a közös ünnepek a keresztény ünnepek. Az európai alkotmányba is bele kellene venni, hogy Európa keresztény, és ezzel világossá tenni, hogy vannak bevándorlók, akik vagy alkalmazkodnak ehhez, vagy összeszedik magukat és hazamennek. Az, hogy Németországban egy török közli, hogy zavarja az iskolában a falon függő kereszt, és vegyék le, ez az arcátlanság csúcsa. Próbálnám csak azt mondani egy muszlim országban, hogy ne üvöltözzön a müezzin a mecset tornyában éjjel, mert engem zavar!

Lehet, hogy süketek párbeszéde folyik, hiszen ők nem hajlandóak belehelyezkedni a mi helyzetünkbe, még feltételesen sem, még a megértésre sem törekednek?

Így van. Az az európai kultúra sajátossága, hogy mindig túlnézett a saját határán. Önmaga kulturális középpontja mindig saját határán túl volt. A rómaiak a görögökre tekintettek, a barbár királyságok Rómára. Az európai kultúra hajlamos arra, hogy saját határán túlra tekintve tanuljon. Amikor valamilyen konfliktus van az iszlám világával, egyetemeinken mindig hirtelen népszerűvé válnak az arab stúdiumok. Van-e latin szak az araboknál? Nincs. A muzulmánok azzal az igénnyel lépnek fel, hogy ha ők elismerik Jézust prófétának, mi is ismerjük el Mohamedet. Szerintük Mohamed csak helyreállította az eredeti ábrahámi kinyilatkoztatást, amelyet a zsidók és a keresztények meghamisítottak. De ők el tudják ismerni imigyen Jézust, mivel Jézus hamarabb volt, mint Mohamed. Ha én keresztényként elismerem Mohamedet, ezzel azt állítom, hogy neki van igaza, mi valóban meghamisítottuk az isteni kinyilatkoztatást. Mindig mondom a muzulmánoknak, hogy ez nem diplomáciai kérdés. Arról azonban hallgatnak, hogy ők nem engednek be minket a muszlim paradicsomba, mi viszont beengedjük őket a kereszténybe. Ez az igazi elismerés.

Mit gondol Törökország esetleges EU-csatlakozásáról?

Kemal Atatürk idején, amikor a hadsereg vette át a hatalmat, szekuláris államot hirdettek. Azóta a muszlim pártok Németországban szervezték meg magukat, a török hadsereg otthon szétverte őket, megint visszamentek Németországba, és ez megesett ötször-hatszor. Most muszlim kormány van a törököknél. Összeesküvés címén lefejezték a hadsereget, és megváltozott a török külpolitika is. Eddig jóban voltak Izraellel, most haragszanak rá, az arab országokhoz közelítenek. Kérdés, hogy hova ülnének az EP-ben. A muzulmán pártok beülnének a kereszténydemokraták közé? Nem látom a lehetőségét annak, hogy a törökök betagozódjanak az európai politikai életbe. Amikor a legrégibb európai állam, a Vatikán feje, a pápa el akart látogatni Törökországba, a miniszterelnök közölte, hogy nem ér rá. Törökország óriási megerősítés lenne az európai iszlámnak. Ráadásul már most sem kell száz év ahhoz a jelenlegi tendenciák alapján, hogy Európa muszlim többségűvé váljon.

Mit kellene tenni?

Egyrészt megadhatjuk magunkat, mondván, hogy ez a sorsunk. Másrészt elkezdhetünk ragaszkodni az értékeinkhez. A liberális Hollandiában hoztak egy rendelkezést, miszerint a bevándorlók vagy hollandul beszélnek az utcán, vagy nem kapnak családi pótlékot. Ha a bevándorló muszlimok nem asszimilálódnak, ugyanazt fogják létrehozni Hollandiában, ami elől menekülnek. Nem tudom, ez esetben hova fognak tudni tovább menni.

De ők inkább a gazdasági lehetőségek, a jólét miatt jönnek ide.

Ez azonban összefügg egy bizonyos munkamorállal. Európában minden a verseny jegyében folyik. Hogy is mondja Szent Pál? „A pályát megfutottam, a harcot megharcoltam.” Rómában nagy keletje volt a sportnak, a Bibliában is vannak sporthasonlatok. Sokszor beszélünk győztesekről, vesztesekről, felső és alsó tízezerről. Keleten a sivatagi utazás a politikai analógia, ami együttműködést jelent. A hatalom pedig a közelséget, azaz a klientúrát jelenti. Ott nem szentek vannak, hanem valik, akik „közel vannak Allahhoz”. Természetesen az együttműködés is fontos érték, de a keleti gondolkodásban nincs benne a versenyszellem, ami nagyobb teljesítményre ösztönöz. A görögök állandóan versenyeztek, a szónokok, a költők, a drámaírók is verseny keretében mérték össze magukat. A versenynek köszönhetően az európai népek óriási gazdagságot halmoztak fel. Ebben már a keleti és nyugati kereszténység közt is van némi különbség. Lehet, hogy a bevándorló muszlimok a politika elől menekülnek, de ha itt uralkodóvá teszik ezt a csupán kooperációs szellemet, vége Európa teljesítőképességének, és ezzel együtt a jólétének is.

Kapcsolódó cikk: Európa és az iszlám - kerekasztal-beszélgetés.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír