Fasiszták a katolikusok?

A hirtelen kinyílt és szabadnak mondott hírvilágban, a mindenki által elérhető internetes oldalakon sokan és sokféleképpen beszélnek a világ bajairól. Ez egyszerre felemelő, de hihetetlen mélységekbe húzó erőt is jelent. Szabadon lehet igazat mondani, tiszta szívvel aggódni világunk, testvéreink sorsáért, de lehet aljas indítékokból lelkeket rombolni, mocskolódni és hazudni – írja a Mandineren Dippold Pál író, az Új Ember egyik szerkesztője.

Szerinte „nekünk, keresztényeknek minden mondatunkat, minden gondolatunkat a szeretet szóval kell kezdeni, ezzel kell folytatni és befejezni. A teremtett világban rend van. Mi hisszük ezt a rendet, hiszünk abban, hogy az, ami most annyira próbára teszi türelmünket, ami szétzilálja békénket, ami annyi szenvedést okoz, azt a Gondviselés javunkra fordítja. A bűnt megvetjük, ha tudjuk, útját álljuk, de a bűnösöket szeretjük. Mint például azt, aki egy külföldi honlapon nagyon hosszú és nagyon sok gyűlölettel teli írást tett közzé ellenünk. A beteges, hazug és minden részében gyilkos indulatokkal a katolikus egyházat támadó” cikket Bartus László írta az Amerikai Magyar Népszavában. 

Bartus a katolikus egyház közéletből való „kiirtására” szólít fel, leszögezve: „a római katolikus egyház a rákfenéje mindennek. Ez a magyarok átka, nem Turán. Ez Magyarország tragédiáinak oka, a magyar nemzet pusztítója és legfőbb ellensége... A katolikus egyház gyűlöli a szabadságot, a liberális polgári demokráciát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat és a kapitalizmust”. Úgy fogalmaz: „Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból.” Továbbá „Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk.”

Dippold Pál felteszi a kérdést: „mit lehet válaszolni erre a képtelen hazugságáradatra? Mit lehet kezdeni ezekkel a kénkövesen sistergő indulatokkal? Válaszolni, cáfolni? Visszavágni? Nem. Nekünk a keresztény életünket kell élnünk, úgy, mint eddig. Minden erőnkkel a vallási és mindenféle más megbékélésre törekedve. Ezt mutattuk meg az ökumenikus imahéten. Ezért vagyunk szolidárisak mindenkivel, akit vallási, nemzeti, etnikai hovatartozása miatt gyaláznak, diszkriminálnak vagy üldöznek.”

A teljes írás a Mandineren olvasható.
(Bartus írására egyébként a Konzervatórium is reagált A haladás ellenségei című cikkével.) 

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!