Ferenc pápa: Az egyház nem saját fényétől ragyog, hanem Krisztus fényét tükrözi!

2016. január 6. szerda 17:45

Január 6-án, vízkereszt ünnepén az egyház titkáról elmélkedett a Szentatya: az egyház Krisztusnak fényét tükrözi vissza, mint a hold a napét, és az a feladata, hogy minden emberhez eljuttassa Krisztus életadó világosságát. A homíliát teljes terjedelmében közöljük.

Izajás próféta szavai, melyeket Jeruzsálem szent városához intézett, arra szólítanak bennünket, hogy keljünk fel, lépjünk ki bezártságunkból, lépjünk ki önmagunkból és ismerjük fel a létünket megvilágító fény ragyogását: „Kelj föl, és tündökölj, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” (Iz 60,1). A „világosságod” az Úr dicsősége. Az egyház nem áltathatja magát azzal, hogy saját fényétől ragyog, hiszen nem képes rá. Erre emlékeztet Szent Ambrus egyik szép megfogalmazása, amikor a hold metaforáját alkalmazza az egyházra: „Az egyház valóban olyan, mint a hold: […] nem saját, hanem Krisztus fényétől ragyog. Az igazságosság Napjától veszi saját ragyogását, ezért állíthatja: »Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem«” (Hexaemeron, IV, 8, 32). Krisztus az igazi fény, amely megvilágít; és amilyen mértékben az egyház szorosan hozzá kapcsolódik, amennyire hagyja magát őáltala megvilágítani, annyira tudja megvilágítani az emberek és a népek életét. Ezért az egyházatyák az egyházban a „mysterium lunae”-t (a hold titkát) ismerték fel.

Szükségünk van erre a fentről jövő fényre, hogy következetesen válaszoljunk Istentől kapott hivatásunkra. Krisztus evangéliumának hirdetése nem pusztán egy a választható feladatok közül, nem is csak egy foglalkozás. Az egyház számára a missziós tevékenység nem térítést jelent; az egyház számára misszionáriusnak lenni azt jelenti, hogy kifejezi saját természetét: Isten fénye ragyogja be, és ezt a fényt kell visszatükröznie. Ez az egyház szolgálata. Nincs más útja! A misszió a hivatása: visszatükrözni Krisztus fényét – ez a szolgálata. Hányan várják tőlünk ezt a missziós törekvést, mert szükségük van Krisztusra, szükségük van arra, hogy megismerjék az Atya arcát!

A bölcsek, akikről Máté evangéliuma beszél, élő tanúi annak a ténynek, hogy az igazság magvai mindenütt jelen vannak, mivel a Teremtő ajándékai, aki mindenkit arra hív, hogy jó és hűséges Atyaként ismerje őt fel. A bölcsek a föld minden részének embereit képviselik, akik befogadásra találnak Isten házában. Jézussal szemközt nem létezik többé semmiféle faji, nyelvi vagy kulturális megosztottság: ebben a gyermekben az egész emberiség megtalálja egységét. Az egyháznak pedig az a feladata, hogy felismerje és egyre jobban felszínre hozza az Isten iránti vágyat, amelyet valamennyien magunkban hordozunk. Ez az egyház szolgálata, a fény által, amelyet visszatükröz: felszínre hozni az Isten iránti vágyat, amelyet valamennyien magunkban hordozunk. A bölcsekhez hasonlóan napjainkban is sokan élnek „nyugtalan szívvel”, mely folyamatosan kérdéseket tesz fel anélkül, hogy biztos válaszokat találna – ez a Szentlélek nyugtalansága, aki az emberi szívben működik. Ezek az emberek is a csillagot keresik, amely megmutatja a Betlehem felé vezető utat.

Mennyi csillag van az égen! A bölcsek mégis egy másfajta, új csillagot követtek, amely nagyobb fénnyel ragyogott előttük. Sokáig fürkészték az ég nagy könyvét, hogy választ találjanak kérdéseikre – nyugtalan volt a szívük –, és a fény végül megjelent. Az a csillag megváltoztatta őket. Elfeledtette velük mindennapi teendőiket, és azonnal útnak indultak. Hallgattak arra a hangra, amely bensőjükben arra késztette őket, hogy kövessék a fényt (ez a Szentlélek hangja, aki mindenkiben ott működik); és a csillag vezette őket, amíg meg nem találták a zsidók királyát egy szegényes betlehemi házban.

Mindez tanítás számunkra. Ma nekünk is érdemes megismételnünk a bölcsek kérdését: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Arra kapunk buzdítást, főleg a mai korban, hogy keressük az Isten által adott jeleket, és legyünk tudatában, hogy főleg a mi feladatunk azok megfejtése és Isten akaratának megértése. Arra kapunk ösztönzést, hogy elmenjünk Betlehembe, hogy megtaláljuk a gyermeket és anyját. Kövessük a fényt, amelyet Isten felkínál nekünk, még ha kicsiny fényről legyen is szó… A zsolozsma költői himnusza azt mondja, hogy a bölcsek „lumen requirunt lumine” („a Fényt fény által keresik”), azzal a kicsinyke fénnyel… a Fényt, amely Krisztus arcából sugárzik, aki telve van irgalmassággal és hűséggel. És amikor elérkezünk hozzá, imádjuk őt egész szívünkkel, és adjuk át neki ajándékainkat: szabadságunkat, értelmünket, szeretetünket. A valódi bölcsesség ennek a gyermeknek az arcán rejtőzik. Itt, Betlehem egyszerűségében találjuk meg az egyház életének összefoglalását. Itt van annak a fénynek a forrása, amely magához vonz minden embert a világon és irányítja a népek haladását a béke útján.


Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
-csupa-dal-csupa-tuz-csupa-elet-regnumos-unnep-szent-istvan-bazilikaban
„Csupa dal, csupa tűz, csupa élet” – Regnumi ünnep a Szent István-bazilikában

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepnapján, december 8-án, a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában tartott szentmisén százhatvanhat fiatal tett először fogadalmat a Regnum Marianum „családi ünnepén”.

09:02
brenner-janos-emlekev-kezdodik-szombathelyi-egyhazmegyeben
Brenner János-emlékév kezdődik a Szombathelyi Egyházmegyében

Az alábbiakban közreadjuk Császár István egyházmegyei kormányzó 2016 adventjén kelt körlevelét.

11:43