Ferenc pápa beszéde az új püspökökhöz: Az irgalom határt szab a rossznak

A Szentatya szeptember 9-én már találkozott azzal a 115 új püspökkel, akik szeptember 12-től 17-ig, hétfőtől szombatig szemináriumon vesznek részt, amelyen elmélyítik küldetésük legfontosabb lelkipásztori és egyházkormányzási ismereteit. Ferenc pápa most hosszú beszédében a püspöki küldetés mai, lényegi szempontjaira mutatott rá.

A megérintettség öröméről szólt a pápa először, mellyel az Isten már előzetesen kiválasztja az övéit. „Igen, Isten megelőzött benneteket szeretettel teli ismeretében, kihalászott benneteket meglepő irgalmának a horgával. A hálók egyszer csak titokzatosan szorongatni kezdtek benneteket és ti nem tudtatok mást tenni, mint hogy a foglyai lettetek. Tudom, hogy micsoda mámoros érzés jár át benneteket most is, amikor a meghívástokra emlékeztek, melyet az egyház, Krisztus jegyese közvetített a számotokra.”

Ez a mámoros borzongás töltötte el Mózest is, amikor az Isten magához vonzotta őt és önmagát feltárva, rábízta a Nevét, a népe számára. Isten rátok bízza az ő nevét, de a népe számára, ezt ne felejtsétek el! – nyomatékosította pápa. – Mámoros jó érzés emlékét őrzi Nátánáel, mert őt meglátta az Úr már akkor, amikor még a fügefa alatt állt. Sokan nem élték még át ezt a mennyből érkező kegyelmet, de ti közelről láttátok és most ti vezessétek őket a cél felé, de meg ne álljatok félúton! Ugyanezt élte át a szamáriai asszony is, akit a falu kútjánál az élő vizek Mestere már „ismert”.

Legyetek tudatában annak, hogy egyházmegyéitekben nem kell tengertől tengerig keresgélni, mert a szó, amire szomjazik a nép, már ott van az ajkatokon. Ez remegtette meg az apostolokat is, amikor feltárta nekik a szívük érzéseit, amikor szabad utat találtak Isten titkaihoz. Ezt az érzést még a farizeusok is megtapasztalták, amikor az Úr leleplezte rejtett szándékaikat. Isten mentsen meg benneteket, hogy hiába vegyétek a megérintettségnek ezt a mámorát, hogy megszelídítsétek és kiüresítsétek az ő destabilizáló hatalmát. Hagyjátok magatokat destabilizálni, ez jó és hasznos egy püspök számára! – fűzte hozzá szabadon a Szentatya, a rá jellemző, szándékosan kiélezett fordulattal.

Majd a „Csodálatos engedékenység” gondolat jegyében „Isten szeretetteli ismeretéről” beszélt: „Vigasztaló annak a tudata, hogy ő nem retten meg a mi kicsinységünktől és megbékít minket a hangjának a szívünkben megőrzött emléke. Így bátran őrá hagyatkozhatunk, az egyedüli bizonyosságra, aki teljességre viszi bennünk azt, amit egyszer már megkezdett. Ne építsetek a ti szegényes erőforrásaitokra, hanem hagyjátok, hogy ez a mámoros érzés átjárjon benneteket és ne csitítsátok el!”

Amikor most vasárnap átlépitek az irgalmasság jubileumának szent kapuját – buzdított a pápa – tegyétek azt nagy személyes hálaadással, kiengesztelődéssel, teljes és fenntartás nélküli ráhagyatkozással a pásztorok Pásztorára. Tekintsetek az ő tekintetébe, hagyjátok, hogy ő maga – és a pápa itt saját jelmondatára utalt – miserando atque eligendo, irgalomra indulva kiválasszon benneteket. A legnagyobb gazdagság, amit Rómából hazatérve magatokkal vihettek, éppen az isteni irgalmasság megtapasztalása, amiért éppen kiválasztást nyertetek. Az egyetlen kincs, amely soha meg nem rozsdásodhat, az annak a tudata, hogy ő soha nem hagy magatokra benneteket a ti erőitekkel. Az egyház püspökei vagytok, az oszthatatlan kollégium tagjai, szilárdan belegyökerezve a szőlőtőbe, vegyétek fel hát a vállatokra a nyájatokat, de ne egyedül menjetek, hanem a vállatokon lévő nyájjal együtt és hordozzátok a szívetekben a Jegyes, az egyház szívét.

Ferenc pápa az új püspökökre bízta a feladatot, hogy „tegyék lelkipásztorivá az irgalmasságot”.

De ehhez ne engedjetek a követelményekből, ne adjátok el bóvliként a drágagyöngyöt, hanem nyújtsátok azoknak, akik mindent becserélnek érte, csakhogy megszerezzék azt – buzdított a Szentatya, és utalt tiszteletreméltó és bölcs elődje, XVI. Benedek tanítására: „Az irgalom határt szab a rossznak. Benne különös módon fejeződik ki Isten természete, azaz a szentsége, az igazság és a szeretet hatalma. Az a mód, mellyel Isten ellenáll e világ sötétségeinek, éppen az irgalmasság.”

Végül Ferenc pápa három kicsi, konkrét ajánlást tett, amelyek segítenek lelkipásztorivá formálni az irgalmasságát.

Legyetek olyan püspökök – kérte elsőként –, akik megigézik és magukhoz vonzzák az embereket. Az irgalmasság ikonja, a kereszten vérző Jézus még az utolsó óráján is tudott magához vonzani, ahogy a jobb latorral tette. De ne magatokhoz vonzzátok az embereket! Nem kellenek divatpapok, vagy divatpüspökök! Isten soha nem adja meg magát, őrá mindig számíthatunk.

Legyetek kezdeményezőek azokkal, akiket rátok bíztak! – folytatta a pápa. – Elég, hogy az irgalmasság egyszer megérintsen bennünket, az máris folytatást igényel, bevezetést, további előrehaladást. Mennyi gazdagsága van a szentségeknek! Tekintsünk aztán Krisztusra, az irgalmasság arcára. Mutassátok meg az egyháznak szeretete örvénylő erejét!

Végül arra kérte a püspököket a Szentatya, hogy tudják kísérni az embereket, főként a papjaikat a lelki útjukon. Tegyék meg ezt azzal a lelkülettel, ahogy az irgalmas szamaritánus a fogadóba kísérte a bajbajutottat és jelenéről majd a jövőjéről is gondoskodott.

Tegyék ezt bölcsességgel és felelősséggel! – kérte az újonnan felszentelt püspököket Róma püspöke.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír