Ferenc pápa: A keresztség Krisztus-hordozóvá tesz minket

2017. augusztus 2., szerda | 20:20

Augusztus 2-án Ferenc pápa folytatta a keresztény reményről szóló katekézissorozatát. Mai elmélkedésének témája a keresztség mint a reménység kapuja volt. A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Volt olyan kor, amelyben a templomok keletelve voltak. Az emberek egy nyugat felé nyíló kapun léptek be a szent épületbe, és végighaladva a templomhajón kelet felé fordultak. Ez fontos szimbólum volt az ókori ember számára, a történelem folyamán azonban fokozatosan eltűnt ez az allegória. Mi, a modern kor emberei, sokkal kevésbé tudjuk megragadni a világmindenség nagy jeleit, szinte sosem vesszünk észre ilyesfajta részleteket. A nyugat az alkony égtája, ahol kihuny a világosság. A kelet viszont az a hely, ahol a hajnal első sugara legyőzi a sötétséget, és amely Krisztusra, a horizonton a magasból felkelő napra irányítja figyelmünket (vö. Lk 1,78).

A keresztelés ősi szertartásai előírták, hogy a hittanulók nyugat felé fordulva mondják el a hitvallás első részét. Ebben a testtartásban kérdezték meg tőlük: „Ellene mondotok-e a sátánnak, az ő szolgálatának és az ő tetteinek?” A jövendőbeli keresztények pedig kórusban ismételték: „Ellene mondok.” Azután a szentély felé, kelet irányába fordultak, ahol a fény születik, és a keresztelendőket ismét megkérdezték: „Hisztek-e Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben?” Erre pedig így válaszoltak: „Hiszek.”

Az újkorban részben eltűnt e rítus varázsa: elveszítettük a világmindenség nyelvezete iránti fogékonyságunkat. Természetesen megmaradt a keresztségi felkérdezéssel történő hitvallás, amely részét képezi néhány szentség kiszolgáltatásának. Ez tartalmában semmit sem változott. Mit jelent kereszténynek lenni? Azt jelenti, hogy a fény felé nézünk, hogy továbbra is megvalljuk hitünket a világosságban, még ha a világra éjszaka és sötétség borul is.

A keresztényeket nem kerüli el a sötétség, sem a külső, sem a belső sötétség. Nem a világon kívül élnek, de Krisztusnak a keresztségben kapott kegyelme által „kelet felé fordított” férfiak és nők: nem a sötétségben hisznek, hanem a derengő napfényben; nem engednek az éjszakának, hanem remélnek a hajnalban; nem győzi le őket a halál, hanem a feltámadás után áhítoznak; nem adják meg magukat a rossznak, mert mindig bíznak a jó végtelen lehetőségeiben. Ez a mi keresztény reményünk! Jézus fénye, az üdvösség, amelyet Jézus hoz az ő világosságával, amely kiment minket a sötétségből.

Mi azok vagyok, akik hiszik, hogy Isten Atya: ez a világosság! Nem vagyunk árvák, van Atyánk, és a mi Atyánk Isten. Hisszük, hogy Jézus lejött közénk, az életnek ugyanazt az útját járta, mint mi, társává vált főleg a legszegényebbeknek és legelesettebbeknek: ez a világosság! Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az emberiség és a világ java érdekében, és hogy a történelemnek még a legnagyobb fájdalmai is megszűnnek: ez a remény, amely minden reggelen feléled bennünk! Hisszük, hogy minden kedvesség, minden barátság, mindig jó vágy, minden szeretet, még a legrövidebb ideig tartó és legjelentéktelenebb is, egy napon beteljesedésre talál Istenben: ez az erő késztet minket arra, hogy lelkesen átöleljük mindennapi életünket! Ez a mi reményünk: reményben élünk, világosságban élünk, az Atya Isten világosságában, az Üdvözítő Jézus világosságában, a Szentlélek világosságában, aki állandóan ösztönöz minket, hogy előrehaladjunk az életben.

A keresztelési szertartásnak van egy másik gyönyörű, jelképes mozzanata is, amely a világosság fontosságára emlékeztet minket. A szertartás végén átadnak a szülőknek – csecsemőkeresztség esetén –, vagy a magának a megkereszteltnek – ha felnőttről van szó – egy gyertyát, amelyet a húsvéti gyertyáról gyújtanak meg. Ez az a nagy gyertya, amelyet húsvét éjszakáján bevisznek a teljesen sötét templomba, hogy Jézus feltámadásának misztériumát jelképezze; erről a gyertyáról mindenki meggyújtja a saját gyertyáját, úgy, hogy átadják a lángot a egymásnak, mindenki a mellette állónak: e jelképes mozdulatban Jézus feltámadásának lassú továbbadása történik minden keresztény ember életébe. Az Egyház élete – kissé erős szót fogok használni – fénnyel történő megfertőzés. Jézusnak minél több fénye van bennünk, keresztényekben, Jézusnak minél több fénye van az Egyházban, az Egyház annál inkább él. Az Egyház élete fénnyel történő megfertőzés.

A legszebb biztatás, amelyet egymásnak adhatunk, az, hogy mindig emlékezzünk keresztségünkre. Szeretném megkérdezni tőletek: hányan emlékeztek megkeresztelkedésetek dátumára? Nem kell hangosan válaszolnotok, nehogy valakinek szégyenkeznie kelljen! Gondolkodjatok, és ha nem emlékeztek, akkor mára ezt kapjátok házi feladatul: menj oda anyukádhoz, apukádhoz, nagynénédhez, nagybácsidhoz, nagymamádhoz, nagypapádhoz, és kérdezd meg tőlük: „Melyik napon kereszteltek meg engem?” És többé ne felejtsd el! Értitek? Megcsináljátok? Ma tehát az a feladatunk, hogy tanuljuk meg vagy idézzük fel keresztségünk időpontját, amely újjászületésünk dátuma, megvilágosodásunk dátuma, az az időpont, amikor – hadd használjak egy erős szót – megfertőzött minket Krisztus világossága. Mi kétszer születtünk: először az e világi életre, másodszor – a Krisztussal való találkozásnak köszönhetően – a keresztelőkút felett. Ott meghaltunk a halálnak, hogy Isten gyermekeiként éljünk ebben a világban. Ott olyannyira emberivé váltunk, amilyet soha nem is képzeltünk. Ez az oka annak, amiért valamennyiünknek árasztanunk kell annak a krizmának az illatát, amellyel megjelöltek minket megkeresztelkedésünk napján. Bennünk él és működik Jézus Lelke, Jézus ugyanis az elsőszülött a sok testvér között, mindazok között, akik szembeszállnak a sötétség és a halál elkerülhetetlenségével.

Micsoda kegyelem, ha egy keresztény valóban „Christo-phorus”-szá, vagyis „Jézus-hordozóvá” válik a világban! Főleg azok számára, akik gyásszal, kétségbeeséssel, sötétséggel és gyűlölettel teli időszakon mennek át. És ezt [hogy ti. valaki Krisztus-hordozó] sok apró jelből észre lehet venni: a keresztény ember szemének csillogásából, a szíve mélyén lakozó békés derűből, amelyet a legviszontagságosabb napok sem zavarnak meg, abból a vágyból, hogy újrakezdjen szeretni, még ha rengeteg csalódás érte is. Amikor majd a jövőben feldolgozzák napjaink történelmét, mit írnak majd rólunk? Hogy képesek voltunk remélni, vagy pedig hogy véka alá rejtettük világosságunkat? Ha hűek leszünk keresztségünkhöz, akkor a remény világosságát árasztjuk – a keresztség a remény kezdete, az Istenbe vetett reményé –, és meg tudjuk mutatni a jövő nemzedékeknek, hogy van értelme élni.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-nagycsutortok-este-annak-van-legnagyobb-hatalma-aki-leginkabb-szolgal
Ferenc pápa nagycsütörtök este: Annak van legnagyobb hatalma, aki leginkább szolgál!

Április 18-án a Szentatya a Rómához közeli Velletri település börtönében mutatta be a nagycsütörtök esti misét, amelynek keretében megmosta tizenkét különböző nemzetiségű fogvatartott lábát. Az elítéltek közül lelkileg is sokan készültek az alkalomra, például meg is gyóntak.

2019. április 18., csütörtök
erdo-peter-mutatta-be-nagycsutortok-esti-szentmiset-esztergomban-96211
Erdő Péter mutatta be a nagycsütörtök esti szentmisét Esztergomban

Április 18-án, nagycsütörtökön este Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az esztergomi bazilikában. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

2019. április 18., csütörtök
Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Útravaló – 2019. április 18., nagycsütörtök

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle