A pápa látogatása végén köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért mind az egyházi, mind a polgári méltóságoknak, továbbá mindenkinek, aki részt vett a látogatás megszervezésében.
A nap utolsó találkozása jelképes helyen történik: a székesegyház előtti téren – mondta. – A tér az a hely, ahol a város lakosságával találkozunk, a székesegyház pedig az, ahol Istennel találkozunk, ahol hallgatjuk kívánságát, hogy testvérként éljünk.
A kereszténységben nincs ellentmondás a szent és a profán között – mutatott rá beszédében Ferenc pápa. – Van egy erőteljes gondolat Szent V. Celesztin pápa örökségében, amely nagy hatást tett rám. Ő Assisi Szent Ferenchez hasonlóan nagyon erősen érezte Isten irgalmasságát és azt a tényt, hogy Isten irgalmassága megújítja a világot. Pietro del Morrone, Assisi Szent Ferenchez hasonlóan ,jól ismerte kora társadalmát, a nagy szegénységet. Mindketten nagyon közel álltak az emberekhez, a néphez. Jézus részvétét érezték a számos elfáradt és elnyomott ember iránt, és nem korlátozódtak arra, hogy jó tanácsokat osztogassanak, vagy kenetteljes vigasztalásokkal szolgáljanak. Elsőként választották az árral szembeni életet, vagyis azt, hogy az Atya gondviselésére bízzák magukat. Nem pusztán személyes aszkézisből, hanem azért, hogy prófétai tanúságot tegyenek egy atyaságról és egy testvériségről, amely Jézus Krisztus evangéliumának üzenete.
Mindig nagy hatással van rám, ahogy az emberekkel való erőteljes együttérzésükben ezek a szentek érezték, hogy a legnagyobbat kell adniuk az embereknek: az Atya irgalmasságát, a megbocsátást. „Bocsásd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” – a Miatyánk e szavaiban egy életprogram rejlik, amely az irgalmasságon alapul. Az irgalmasság, a bűnbocsánat, a vétkek elengedése nem pusztán ájtatosság, nem egyfajta spirituális orvosság. Nem! Egy új világ próféciája, amelyben a föld és a munka javait egyenlően osztják szét és senkit sem fosztanak meg a léthez szükséges alapvető javaktól, mert a szolidaritás és a javakban való osztozás a testvériség konkrét következménye.
Íme tehát az új polgári hovatartozás értelme, amelyet itt, ezen a székesegyház előtti téren erőteljesen érzünk. Ezen a téren Szent Pietro del Morrone, vagyis V. Celesztin pápa emléke szól hozzánk. Ez a rendkívüli jelentősége a Jubileumi Celesztiánus Évnek, amelynek megnyitását ebben a pillanatban kihirdetem. A jubileumi év során mindenki számára kitárulnak az irgalmasság kapui. Ez nem a valóságtól és problémáitól való menekvés, nem kibúvó, hanem az evangéliumból fakadó válasz: szeretet mint a lelkiismeretek megtisztításának ereje, a társadalmi kapcsolatok megújításának ereje, egy olyan gazdasági rendszer tervezésének ereje, amely a személyt, a munkát, a családot állítja a középpontba a pénz és a nyereség helyett.
Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy ez nem a világ útja; nem vagyunk álmodozók, önáltatók, nem akarunk egy valóságon kívüli oázist teremteni. Hisszük azonban, hogy ez az út mindenki számára jó, ez az az út, amely valóban az igazságossághoz és a békéhez vezet. De azt is tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, hogy érezzük a kísértést, hogy ne kövessük ezt az utat, alkalmazkodjunk inkább a világ gondolkodásmódjához. Ezért Isten irgalmasságában bízva elkötelezzük magunkat arra, hogy kegyelmével a megtérés és az irgalmasság tetteit hajtjuk végre. Mária, az Irgalmasság Anyja kísérjen és támogasson bennünket mindig ezen az úton – zárta utolsó molise-i beszédét Ferenc pápa.
Videó: CTV
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
