Ferenc pápa: Ne töröljük ki szótárunkból a gyengédség szót!

Ferenc pápa – 2018. december 11., kedd | 19:42

A vatikáni Szent Márta-házban december 11-én reggel bemutatott szentmiséjén a pápa a vigasztalódásról beszélt, és utalt a mai kor vértanúira, köztük a három éve a líbiai tengerparton megölt kopt keresztényekre.

A keresztényeknek általában a vigasz állapotában kell lenniük. Az Úr gyengédséggel vigasztal, ahogy az édesanyák teszik, amikor síró gyermeküket megsimogatják. Ma a világ azonban kitörli szótárából a gyengédség szót.

A napi olvasmány Izajás próféta könyvéből származik (Iz 40,1–11), és a vigasztalásra hív: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek.” „Letörlesztette bűnét.” Az üdvösség vigaszáról van tehát szó, az örömhírről, ami üdvözített minket – mutatott rá a pápa. – A Feltámadt Krisztus negyven napon keresztül, amit a tanítványaival töltött, éppen ezt teszi: vigasztal. Mi azonban nem akarunk kockáztatni, és ellenállunk a vigasztalásnak, mintha biztosabbnak éreznénk magunkat a problémák háborgó vizein. A kétségbeesésre, a problémákra, a vereségre összpontosítunk, míg az Úr nagy erőkkel dolgozik, de ellenállásba ütközik. Ezt látjuk a tanítványok esetében is húsvét reggelén. Azt mondják: „Meg akarom érinteni, hogy biztos legyek benne.” Ezt azért mondják, mert félnek egy újabb vereségtől.

Ragaszkodunk ehhez a lelki pesszimizmushoz – jegyezte meg Ferenc pápa. Utalt az audienciákra, amikor a szülők hozzálépnek gyermekeikkel, hogy áldja meg őket, a gyermekek pedig amikor meglátják, időnként elkezdenek sírni. Azt hiszik, hogy a fehér ruhás ember orvos vagy ápoló, aki az oltásokat adta nekik. Ekkor azt gondolhatják: „Ne, nem akarok egy újabbat!” Mi is egy kicsit ilyenek vagyunk, de az Úr azt mondja: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!”

Miként vigasztal meg az Úr? Gyengédséggel. Olyan nyelvezet ez, amelyet nem ismernek a szerencsétlenséggel sújtott próféták: a gyengédség. Ezt a szót eltörlik a bűnös szokások, amelyek eltávolítanak minket az Úrtól: az egyháziak és a keresztény hívek bűnei, akik kissé lagymatagok. A gyengédség félelmet vált ki – hangsúlyozta a Szentatya. – „Fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt” – zárul Izajás könyvének részlete. „Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.” Az Úr így vigasztal: gyengédséggel. Mint amikor az anyák síró gyermeküket megsimogatják, gyengédséggel nyugtatják meg. Ezt a szót ma a világ kitörli a szótárából. Gyengédség – nyomatékosította a pápa homíliájában.

Az Úr arra hív, hagyjuk, hogy megvigasztaljon, és ez segít a karácsonyra való előkészületben is. Ezen a napon a szentmise bevezető könyörgésében kértük az őszinte, egyszerű öröm kegyelmét – mutatott rá a pápa. – A keresztény ember általában legyen a vigasz állapotában. A legsötétebb pillanatokban is: a vértanúk énekelve léptek be a Colosseumba. A mai vértanúk – mint a líbiai tengerparton lefejezett kopt vendégmunkások – úgy haltak meg, hogy Jézus nevét kiáltották. Létezik egy belső vigasz, egy öröm, még a vértanúság pillanatában is. A keresztény ember általában legyen a vigasz állapotában – ismételte a pápa. – Ez azonban nem azonos az optimizmussal. Az egy másik dolog. A vigasz pozitív alapbeállítottságot jelent. Beszélhetünk sugárzó, pozitív emberekről. A keresztények pozitivitása és sugárzó mivolta jelenti a vigaszt – nyomatékosította Ferenc pápa.

Amikor szenvedünk, nem érzünk vigasztalást, de egy keresztény ember nem vesztheti el a békét, mert az az Úr ajándéka, amelyet mindenkinek felajánl, még a legszörnyűbb pillanatokban is. A pápa – utalva a napi evangéliumra (Mt 18,12–14) – arra hívott, hogy ezen a héten, a karácsonyra való készülődés során kérjük az Úrtól, hogy ne féljünk, és engedjük, hogy megvigasztaljon minket. Kérjük, hogy mi is békével készüljünk karácsonyra: a szív és az Úr jelenlétének békéjével, amely a simogatásából származik. Mondhatnánk: „De én nagyon bűnös vagyok…” Igen, de mit mond a napi evangélium? Azt, hogy az Úr pásztorként vigasztal. Ha elveszt egyet övéi közül, keresésére indul. Úgy, mint az az ember, akinek száz juha van, és egyik közülük elveszett. Elmegy, hogy megkeresse. Így tesz az Úr is mindannyiunkkal. Mi azonban nem akarjuk a békét, ellenállunk neki, és a vigasztalásnak… Az Úr azonban az ajtó előtt áll. Kopogtat, hogy nyissuk meg szívünket, és engedjük, hogy megvigasztaljon és megbékítsen minket. Ezt pedig szelídséggel teszi: simogatással kopogtat – hangsúlyozta a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria