2026. január 8., csütörtök
Gyöngyvér, Szeverin, Szörény
Gyöngyvér, Szeverin, Szörény
A Szentatya kiemelte a boldog alapító, Antoine Chevrier francia pap példáját, aki a legnyomorúságosabb körülmények között élő dolgozók társává szegődött, hogy megossza velük életét. Attól kezdve ez a hajtás terebélyes fává nőtt és az egykori férfi ág szerzetesnővér és világi női hivatások ágával is bővült.
A mi korunk is ismeri a szegénységet, annak új fajtáit is, az anyagi mellett ma inkább a spirituális szegénységet. Nagyon sokan vannak körülöttünk, akik életükben megtapasztalják a szenvedést, a sérüléseket, a nyomorúságot és a szorongást, anélkül, hogy ismernék az evangélium vigasztalását. Az Egyháznak mint anyának óriási a feladata ebben a tekintetben és szerencsés, hogy számíthat Chevrier atya tanítványainak mai segítségére is – mondta Ferenc pápa, majd jóváhagyta és megerősítette azt a lelkipásztori elkötelezettséget, mellyel a közösség tagjai az alapító karizma jegyében továbbviszik az örökségüket. Utalt az Evangelii gaudium apostoli buzdítására, mely szerint szoros kapcsolat áll fenn az evangelizáció és az emberi haladás között, aminek szükségképpen jelen kell lennie és ki kell fejeződnie az egész evangelizáló szolgálatban.
Emlékeztetett Szent II. János Pál pápára is, aki Chevrier atya boldoggá avatásakor 1986-ban Lyonban különféle iránymutatásokat adott, ezek közül egy: „Jézusról olyan hitbéli meggyőződéssel beszéljetek, ahogy egykor Chevrier atya tette. A szegényeknek joguk van arra, hogy beszéljenek nekik Jézusról. Joguk van az evangéliumra és az egész evangéliumra.”
Ferenc pápa örömmel említette meg, hogy a szegények nagy többsége különösen is nyitott a hitre, mert szükségük van az Istenre. Ismét apostoli buzdítására utalt: „Lelki szükségleteik elhanyagolása éppen ezért a legnagyobb fokú diszkriminációt jelenti számukra. A szegények melletti döntésnek ekképpen az elsődleges vallási figyelem megtestesítéséként kell megjelennie.”
Végül arra buzdította a papokat, hogy hétköznapi szolgálatuk számára erőforrásként buzgón tanulmányozzák alapítójuk lelki hagyatékát, majd Szűz Mária közbenjárását kérve apostoli áldását adta rájuk.
A Prado intézmény pápai jogú férfi világi intézmény, részben papi, részben világi ággal. Alapítója Antoine Chevrier francia pap (1826–1879), aki Lyon gyárvárosának peremvidékén Camille Rambaud segítségével fogott hozzá a munkások lelki és anyagi megsegítéséhez. Harmincéves korában a Lyon melletti Arsban felkereste az idős arsi plébánost, Vianney Szent Jánost, aki megerősítette őt elhatározásában. A munkásokkal való találkozásaik otthonául 1860. december 10-én szerezte meg a Le Prado lepusztult báltermét, itt a karitásztevékenységen és közösségi találkozókon túl Chevrier atya gondolt a papképzésre is. A Prado otthonban szemináriumot indított olyan papok számára, akik késznek mutatkoztak a szegény gyári munkáscsaládok evangelizálására. A papnövendékek tanulmányaik befejezésére és papszentelésükre Rómába utaztak.
A pradói munkás lelkipásztorok 1924-ben egyházmegyei elismerést nyertek, a közösség 1930-ban a ferences szerzetesrendhez társult, végül XXIII. János pápa 1959-ben pápai dekrétummal a megszentelt élet világi intézményévé nyilvánította. II. János Pál pápa az alapító Antoine Chevrier atyát Lyonban boldoggá avatta 1986-ban. A Prado intézménynek nincs különleges célkitűzése, tagjai püspökeik rendelkezésére állnak, azzal a felajánlással, hogy szolgálatukat a szegények és a hitüket vesztett emberek javára fordítják. Központi székhelyük Lyonban van, prokurátori képviseletük pedig Rómában.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
1