Ferenc pápa szavai a Plébániai Evangelizációs Sejtek mozgalom tagjaihoz

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kedves Testvéreim!

Köszöntelek benneteket és nagyon boldog vagyok, hogy ma itt lehetek veletek a közös imádságotokban és elmélkedésetekben, amellyel azt szeretnétek megünnepelni, hogy az egyház hivatalosan is jóváhagyta a mozgalmatok alapszabályát. Köszöntöm Don „Pigi” Perini atyát, és köszönöm nyitó szavait is, valamint azt a Szentlélekkel együttműködő papi buzgóságát, amellyel a saját plébániájáról elindította a Plébániai Evangelizációs Sejtek mozgalmat, amely azóta már elterjedt a világ számos pontján.

Mindannyiótoknak meghívása van arra, hogy olyan mag legyen, amelyen keresztül a plébániaközösség megtalálhatja saját missziós feladatát. Éppen ezért ellenállhatatlan hívást kell éreznetek legbelül, hogy találkozzatok másokkal hirdetni nekik az evangélium szépségét. Ez a missziós vágy mindenekelőtt a Szentlélek hangjának való odafigyelést igényli. A Szentlélek ugyanis továbbra is szól az egyházának, és vezeti azt, néha igaz kevésbé ismert, ám mégis fontos ösvényeken az evangelizáció útján. Minden fáradság vagy nehézség ellenére maradjatok tehát mindig nyitottak az ő szavának a meghallására, hiszen ez feltétele annak, hogy hűségesek maradhassatok az Úr igéjéhez, valamint hogy túl tudjatok jutni az evangelizáció útján felmerülő akadályokon is.

A mindennapi munkátokkal, illetve más egyházi szervezetekkel és közösségekkel segítsétek a plébániai közösségeket egy olyan családdá válni, amelyben felfedezhetjük az egyház gazdag és sokszínű valóságát. Találkozzatok egymás otthonaiban, hogy megosszátok azokat az örömöket és várakozásokat, amelyek minden ember szívében jelen vannak. Ez valódi megtapasztalása annak az evangelizációnak, amely a kezdeti egyház idejében volt. Emlékezzetek csak Szent Lukács szavaira az Apostolok Cselekedeteiből, amikor azt írja, hogy a hívők „egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.” (ApCsel 2,46–47)

Törekedjetek ti is egy olyan életforma kialakítására, amelybe ítélkezés nélkül fogadjatok be mindenkit, hogy megtapasztalhassa Isten jelenlétét és a testvérek szeretetét. Az evangelizáció során szükségszerű az elfogadás, hiszen ez az első jele annak, amivel a Krisztussal való találkozásunkról tanúságot tehetünk.

Arra buzdítunk benneteket, hogy a küldetésetek központjában az oltáriszentség álljon, s minden Sejt egyúttal egy eukarisztikus közösség legyen, amelyben a kenyértörés egyet jelent Krisztus köztünk való valóságos jelenlétének a felismerésével. Ebből merítsetek erőt a hit szépségének továbbadásához, hiszen az eukarisztiában tanúságot teszünk a határ nélküli szeretetről, és konkrét jelét adjuk annak, hogy az egyház „atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga fáradságos életével együtt.” (Evangelii gaudium, 47)

Az alapszabályotok jóváhagyása már megtörtént az irgalmasság vasárnapján. Kívánom, hogy mindig tanúskodjatok az Atyaisten szeretetéről és arról, hogy közel van mindenkihez, különösen a leggyengébbekhez és a legmagányosabbakhoz. Fordítsa felétek irgalmas szemeit Istennek Szent Anyja és kísérjen benneteket az én áldásom is. És ti is, kérlek benneteket, ne feledjetek imádkozni énérettem.

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír
(zn)