Hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak nagyböjti lelkinapja Székesfehérváron – VIDEÓVAL

Ugrits Tamás atya bevezető gondolatai a lelki-szellemi felkészülés fontosságáról szóltak. A lelki ráhangolódást az aktuális és sürgető szakmai kérdésekről tartott előadás követte, melyben Szalma István, az Egyházmegyei Hitoktatói Felügyelőség (EHF) igazgatója jelezte, hogy kidolgozás alatt áll egy egyszerűbb, könnyebben kezelhető hitoktatási program. Vázolta a december óta eltelt időszak történéseit, a jövő terveit, ismertette a jelen állapotokat, és beszélt a nyitott kérdésekről is. Kiemelte a hitoktatói körlevelek fontosságát, hangsúlyozta ezek szerepét a folyamatos kapcsolattartásban.

Három espereskerületből felkért szakfelügyelők ismertették meg az eléjük táruló színes helyzettel a jelenlévőket. Varga László a mezőföldi espereskerületből a hitoktatók, a plébániák és az iskolák hozzáállásáról, szakmaiságáról és lelkiségéről beszélt: „Istent Lélekben kell megismernünk, a szükséges szakmai tudás erre épülhet.” A budai espereskerületből érkezett Fehér Margit a hitoktatás missziós területként való működését emelte ki, és a szakmai és lelki napokon kívül az egymás közelében lévő hitoktatók személyes találkozóit szorgalmazta. A Duna-menti espereskerületet Semegi Józsefné képviselte, aki preevangelizációnak nevezte a hitoktatást, hiszen sokszor a gyerekeken keresztül talál utat az egyház a szülők megszólítására – ezért is különösen fontos a lelki ráhangoltság a hittanórákon.

A lelki nap záró szavait Spányi Antal megyéspüspök mondta, aki megköszönte a hitoktatók munkáját, és kérte, hogy a gyerekeket vezessék rá: hogy ne pusztán elméletben tanuljanak dolgokat a hitről, hanem a tanultakat váltsák gyakorlatra is. Egy hitoktató számára elsődleges, hogy Istent engedje át személyén keresztül a gyermekekhez – hiszen Istennel való személyes kapcsolatra szeretnénk mindenkit meghívni. Isten öröme legyen bennünk – ha ezt hordozzuk, akkor missziós munkát tudunk végezni.

Magyar Kurír