Hivatásgondozó lelkigyakorlatot tartottak az egri szemináriumban

Ez a lelkigyakorlat mindenképp egy kihívás is, mert akik részt vesznek – és főként fiatalokról van szó –, azoknak ki kell szakadniuk a nyári szünet adta nagy szabadságból, és olyan programokon részt venni, melyek visszatükrözik a szeminárium életrendjét. Úgy gondolom, mindenképp jelzésértékű, hogy vannak fiatalok, akik a nyáron is válaszokat keresnek, mert érzik, hogy ott mozog valami bennük, és ha nem is döntenek ezekben a napokban, de mégis megértenek valamit az Istenből, erőt kapnak a közösségből, és olyan barátokra tesznek szert, akikkel később is együtt tudnak gondolkodni.

Szemináriumunk új spirituálisával, Lóczi Tamás atyával, az elöljárókkal és néhány kispappal igyekeztünk olyan lelkigyakorlatos programot összeállítani, ami egy kicsit bevezetés a szeminárium mindennapjaiba is, de egyúttal élményszerűvé is teszi az Istennel való találkozást. Ilyenek voltak például a szentmiséink.

Az egyik szentmise csendes volt, ahol nem a falak csendje adta meg a keretet, hanem Isten teremtett világa. Ugyanis egy nem túl megterhelő kirándulás keretében kilátogattunk a Kis-Eged-hegyre, ahol olyan helyet találtunk a szentmise bemutatásához, amire talán mindannyian azt mondhattuk, hogy Isten rendelte számunkra azt. Ezen a helyen árnyék volt, csodás fák, és egy olyan nagyobb szikla, ami alkalmas volt, hogy azon oltárt építsünk az Úrnak. Átjárt minket jól ismert történet, a fiát feláldozni készülő Ábrahámé, aki úgy beszélt a hegyről fiának, mint olyan helyről, ahol az Úr gondoskodik. Arról a helyről is, ahol jártunk, az Úr gondoskodott, hiszen előző nap, amikor készítettük és kerestük a megfelelő helyszínt, véletlenül találtunk rá.

Volt egy olyan szentmise, ahol főként a taizéi énekek domináltak, illetve a díszlet is ezt a lelkiséget tükrözte vissza. Ugyanakkor az utolsó napon a hagyományos énekek kerültek előtérbe.

Mindeközben bemutattuk a fiataloknak az Egyház másik hivatalos imádságát, a zsolozsmát, hol ünnepibb módon, hol pedig visszafogottabban. Saját szavas imára is építettünk, akár egy reggeli imádságban is, akár a csütörtök esti szentségimádáson is.

Külön öröm volt, hogy Ternyák Csaba érsek atya teendői közepette is időt szakított a fiatalokra, és péntek délelőtt szívesen mesélt saját hivatásáról, örömeiről, nehézségeiről és igyekezett úgy bemutatni a papi hivatást, amely egy nagy kaland, ahol mindennap más, ahol újabb és újabb kihívások elé néz az ember, de Isten a nehéz helyzetekből is jót hoz ki.

Ez a találkozó egy hivatásgondozó lelkigyakorlat, hogy aki már megkapta a hivatást elmélyíthesse azt, és átérezze az Úr közelségét. De egyúttal hivatástisztázó lelkigyakorlat is, mert lehet, hogy valaki éppen itt fogalmazza meg – ha nem is hangosan, de a szíve mélyén – az elköteleződést Isten és az emberek szolgálatára.

Hálát adunk Istennek, hogy ez a lelkigyakorlat ismét megvalósulhatott. Ha Ő is úgy akarja, jövőre is várjuk a hivatást érző fiatalokat. Bízunk benne, hogy ismét meg tudjuk rendezni – a sok éve, hol a vírus, hol pedig a felújítás okán elmaradt – nyílt hétvégét is húsvét ünnepe előtt.

Szöveg: Szedmák Zoltán

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Muhari Máté, Gyarmati Valentin, Szedmák Zoltán

Magyar Kurír