Hivatásra szólítás – hivatásra nevelés – V. Nemzeti Hivatásgondozó Konferencia, 2005 Eger

Szélesre tárva a konferencia kapuit, papok, szerzetesek, szerzetesnők, kispapok, hivatás-referensek, ifjúsági felelősök, egyházi iskolák, kollégiumok képviselői vettünk részt mintegy 80-an, az egész Kárpát medencéből, a konferencián.
 
Előadóink is sokszínűek voltak, szemináriumi elöljárók, szerzetes nővérek, pszichológus, és a szentmiséken a nuncius úr és több püspök atya útmutatása, hivatás- vallomása segítették felfedezni a hivatásunk misztériumát.
 
Ma mindannyian szembesülünk a fogyasztói társadalom, igazi értékeket romboló hatásával. Mégis a csoda „működik”, Isten jelen van a mai világban is. Erre csodálkoztunk rá a konferencia résztvevőiként egymás hivatását is megismerve. Éppen ebből fogalmazódott újjá, nekünk hivatásgondozóknak a faladata: szeretnénk láthatóbbá tenni Krisztus testét, az Egyházat, aki a legfőbb meghívó; és szeretnék nyitottabbá tenni a ma fiatalját, hogy így felismerje Isten hívó szavát az életében.
 
A ma embere „apátlan társadalomban” él, – hangzott el az egyik előadásban, így sokkal nehezebben talál rá az Istenre is mint Atyára, az apakép nélkül felnövő fiatal. De a lelke mélyén elrejtetten mégis él az Isten képe és vágya, mintegy őskép, az atyai bizalomról. A mai világban megtapasztalt, a médiák által ránk zúdított zűrzavar gátolja az igazi Istenkép kialakulását.
 
A konferenciáról a következő jó elhatározásokkal tértünk haza:
 
1. Szeretnénk igazolt, evangéliumi Atya képet és Jézus képet átadni a mai kor emberének.
 
2. Szeretnénk hallhatóvá tenni a ma embere számára Isten hívó szavát, keressük a lehetőséget, hogy az iskolákban, a plébániákon elérhető fiatalok számára a hívatás szépségéről beszélni tudjunk.
 
3. Szeretnénk abban segíteni a felnövekvő generációt, hogy merje azt csinálni, amit szíve mélyén szeretne, akkor is, ha az a siker mércéjén nem nyer elismerést a környezete szemében.
 
4. Szeretnénk együttműködni a katekétákkal, hogy a felnövekvő fiatalok megismerjék az Istent, és meghallhassák hívó szavát.
 
5. Szeretnénk személyes példánkkal vonzóvá tenni a papi és a szerzetesi életet.
 
6. Szeretnénk az imádságos hátteret megerősíteni.
 
Éppen ezért szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eddig is imádkozott a papi és szerzetesi hivatásokért, ezért a konferenciáért, és szeretnénk kérni, bíztatni mindenkit, hogy imádságában még buzgóbban kérje az Aratás Urát, hívjon sokakat aratásába, és adjon nagylelkűséget fiataloknak, hogy vállalják a szent szolgálatot, a már hivatásukban élőknek pedig hűséget és örömet szolgálatukban.
 
Eger, 2005. Szent Mátyás apostol ünnepén

Fülöp Ákos SM/MK