Hol voltál? – Halottak napi megemlékezés a pannonhalmi bencéseknél

A konventmise szónoka, Gérecz Imre szavai reményt közvetítettek minden jelenlévőnek. Mint mondta, bár a halállal szembesülve olykor feltesszük a kérdést – amit Lázár halálakor többször is Jézusnak szegeztek –, „Hol voltál?”, életünk végén nem leszünk egyedül, mert Jézus kísér majd minket.

„Vannak az életünkben olyan események, amelyekre évtizedekkel később is egészen élénken emlékezünk” – kezdte homíliáját Imre atya. Majd megrendítő őszinteséggel vallott egyik kisgyermekkori emlékéről. Még hároméves sem volt, amikor öccsét – akit nem is láthatott, mert mindössze hét napot élt – eltemették. Bár akkor még nem értette, mi történik körülötte, de a gyász, ami körülvette, beleivódott emlékezetébe.

„Amikor életünk folyamán felnőtt fejjel kell elbúcsúznunk egy számunkra pótolhatatlan személytől, megint kizökken az idő. Egyetlen végtelen pillanatban élünk, olyan intenzitással, hogy a haldoklás napjai és az utolsó találkozás képei sosem törlődnek ki többé az emlékezetünkből. Szeretnénk segíteni, osztozni abban, amit a haldokló átél. Szeretnénk mellette maradni, próbálunk reménykedni és erőt sugározni, miközben alig tudjuk visszatartani a könnyeinket.

Bűntudatunk van, amiért nem voltunk ott, hogy megakadályozzuk mindezt, vagy épp azért, mert úgy érezzük, nem szántunk egymásra elég időt.

Mivel nincs visszaút, szeretnénk ott lenni a haldokló utolsó leheleténél – talán attól félve, hogy ha ezt nem tesszük meg, egy életen át mardos majd a bűntudattal teli mondat: »Hol voltál?«” – idézte Gérecz Imre az evangéliumi történetben is elhangzó kérdést, amikor Lázár halálakor Jézust háromszor vonják felelősségre.

Ugyanezt a kérdést tesszük fel akkor is, amikor szembesülünk a halál visszavonhatatlanságával. Hol volt Isten, miért nem akadályozta meg?

Isten nem veszi el tőlünk a halál megkerülhetetlenségét. Többet kínál. Jézus is megkönnyezi Lázárt. Velünk együtt gyászol. Ő maga is elszenvedi a magányt, a kiszolgáltatottságot.

Velünk együtt haldoklik, és oda is el tudja kísérni szeretteinket, majd életünk végén bennünket is, ahová mindannyiunknak egyedül, eszköztelenül, feltétlen ráhagyatkozással kell elindulnunk. Hiszen Jézus már meghalt. Harmadnapra pedig feltámadt – zárta szavait Imre atya.

A szentmisét követően a jelenlévők a Nagyboldogasszony-kápolna kriptájában együtt imádkoztak a rend halottaiért és minden elhunytért.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír